18. Awkward - Kínos

KÍNOS

Ledöbbentél a hallottaktól, és visszatartottad a lélegzeted, ahogy továbbra sem néztél Sehunra.

- Nem hiszel nekem? - kérdezte, amit sokadjára is figyelmen kívül hagytál. Amikor megfogta a kezed és az ágyékéra helyzete azt, még inkább lesokkoltál. Abban a pillanatban, amint a tenyered kapcsolatba került fedett tagjával, összerezzent és hiába próbálta elnyomni, halk nyögés hagyta el a száját. Meglepődtél, ahogy érezted a dudort - azt, amire már annyira vágytál, mielőtt megtudtad, hogy meleg.

Sehun csukva tartotta a szemeit, és hallani lehetett, ahogy a légzése felgyorsul. Hamarosan felnyíltak pillái és rád nézett:

- Ezt csinálod velem, és képtelen vagyok a fürdőszobában maszturbálni, aztán úgy beszélni veled, mintha ennek egyáltalán nem lenne jelentősége számomra - mondta, mire nagyot nyeltél ás rá emelted a tekinteted. - Tetszik, amit érzel? - kérdezte, miközben erősebben nyomta a kezed a nadrágjában lévő dudorhoz.

Amint bizseregni kezdtél lent, nyeltél még egyet és elhúztad a kezed. Ezután felálltál és a fürdőszoba felé indultál, de Sehun közbe szólt:

- Nedves vagy?

Megtorpantál.

- Azért mész a fürdőszobába, mert benedvesedtél tőlem?

Most biztos csak provokál - gondoltad magadban, majd visszanéztél rá.

- Igen, azért.

Sehun meglepődött, nem erre a válaszra számított.

- Miért, Seonsaengnim, szeretnéd, hogy én is bebizonyítsam? - kérdezted, miközben lassan és csábosan felé lépkedtél.

Sehun csak bámult rád, kicsit ledöbbent, amikor az ölébe ültél, combjaiddal közrefogtad őt, és a vállaiba markoltál.

- Szeretnéd érezni, hogy milyen nedves vagyok, Sehun-ssi? - kérdezted csábító hangon. Nagyon ideges voltál belül, mert sosem csináltál még ilyet ezelőtt, de Sehun zavart reakciója adott némi bátorságot.
- Azt mondtad még sosem volt dolgod puncival, igaz? - húztad az agyát, majd megfogtad az egyik kezét.
- Mert nem érdekel - folytattad és a lábad közé helyezted a kezét. Beharaptad az ajkad, ahogy összerezzentél Sehun meleg végtagjának érintésétől odalent. Sehun ledöbbent előző cselekedetedtől, de legfőképpen attól, amit akkor érzet, amikor megérintette az ágyékod. Forró volt és nedves.
- Próbáld meg így! - mondtad, ahogy elkezdted Sehun mutatóujját fedett nőiességeden dörzsölgetni. - Ohh - nyögtél fel, és lehunytad a szemed. Ezután hagytad, hogy egyedül csinálja, miközben újra a vállaiba kapaszkodtál megtámaszkodva rajta.

Hamarosan úgy döntött, hogy bevezeti ujjait a rövidnadrágodba, de még mindig a bugyiidon kívül maradt. Egy öntelt mosoly jelent meg az arcán.

- Máris milyen nedves vagy - állapította meg, miközben örömittas arckifejezésedet nézte.

Kihúztad Sehun kezét a nadrágodból, majd a válladra tetted azt, ahogy lassan fedett férfiasságához dörgölőztél.

- Uhh..

- Ohh..

Mindkettőtök száját hangos nyögés hagyta el az intim helyzettől. Sehun megszorította a feneked, ahogy mindketten élveztétek egymás közelségét.

- A...Ah - A légzésed felgyorsult, egyre magasabb nyögések szakadtak fel belőled. Próbáltátok visszafogni a hangotokat, nehogy valaki meghallja. Begyorsítottál, és hamarosan Sehun vállára borultál, ahogy elélveztél.

Sehun összeráncolta a szemöldökét.

- T-te máris elérted az... orgazmusod?

Zavarodban lehunytad a szemed, alig csináltátok öt percig, és már is elélveztél... Még mindig ugyanabban a pozícióban voltál; átölelted Sehun nyakát, és fejed a vállán pihent. Kínos csend következett. Összegyűjtöttél egy kis energiát, fejed továbbra is lehajtottad, a szégyentől képtelen voltál Sehunra nézni, és a fürdőbe rohantál. Sehun vett egy mély levegőt, miközben öklével az asztalra csapot, és átment a saját fürdőszobájába, hogy könnyítsen magán.

---

A következő nap Jieun keltett.

- Yah, Hyori-ah! Ébredj már! 

Megfordultál az ágyban, és egy párnát tettél a füledre. Még csak hajnali három volt. 

- Yah! Néhány óra múlva indul a géped - erre azonnal felültél az ágyon.

- Gép? Miről beszélsz? 

- Arról, hogy a következő három napot New Yorkban töltöd Sehun-ssi társaságában. 

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Mi?! New Yorkban? Három napot? Megőrült? 

- Nos, Sehun-ssi nem, de az apád és az övé igen.

- Apa?! - nyüszítettél, miközben visszadőltél az ágyadra dühösen.

***

- Vigyázz magadra, jó? - mondta Jieun. Te csak közönyös arccal bámultál ki a fejedből. A nővéred egy pillantást vetett Sehunra, majd visszafordul hozzád mosolyogva. - A következő utáni héten lesz a körutam New Yorkban, szóval addig meg kell tanulnod, hogy hogyan viselkedj, amikor nem vagyok melletted, oké? 

- Mindig jól viselkedek! - nyafogtál. 

- Akkor jó - mondta Jieun, majd összeborzolta a hajad. - Jobb ha mentek. Nemsokára indul a gép. 

Úgy is tettetek, miután elköszöntél a nővéredtől. 

***

Az út a repülőtérig elég kínosan telt. Te és Sehun az ablakon kifelé bámultatok, miközben mindketten a tegnap estén gondolkodtatok.

Nem kellett volna megtennem, huh! - szidtad magad egyfolytában. 

Míg Sehunt az zavarta, hogy milyen gyorsan érted el az orgazmusod. 

Nem hittem, hogy ez lehetséges - gondolta figyelembe véve a tényt, hogy szexuális felvilágosítást tanít. - Amikor nekem legelőször orgazmusom volt legalább tizenöt percig maszturbáltam. 

Hamarosan megérkeztetek a reptérre. Testőrök kísértek a gépig. Hátra néztél, és már nem láttad őket Sehun mögött. 

- Hol vannak?

- Ők nem jönnek velünk - mondta Sehun, szemeit elfedte a napszemüvege. Vettél egy mély levegőt, és elfordultál, hogy ne legyél olyan közel hozzá. 

Sehun csak mosolygott magában.

A jegyetek egymás mellé szólt, aminek még a gondolatát is utáltad. 

Miután elhelyezte a cuccait a csomagtérben, Sehun rád nézett, s felajánlotta a segítségét: 

- Add ide a táskád.

- Meg tudom oldani egyedül is - mondtad. 

- Rendben, te mondtad. - Ezután otthagyott, és leült a kijelölt helyére, ami az ablak mellett volt. Felemelted a táskád, de nem gondoltad, hogy ilyen nehéz lesz. A tőled telhető legtöbb erővel próbáltad feltenni a csomagtérbe, de egyszerűen túl nehéz volt. Sehun is észrevette, ahogy szenvedsz. Felsóhajtott, és már éppen fel akart állni, hogy segítsen, amikor egy férfi mély hangon közbe szólt: 

- Segítsek, kisasszony? 

A karjaidnak már nem sok hiányzott, hogy feladják, amikor meghallottad a mély hangot. Felnéztél az illetőre, és egy férfit láttál nagy fülekkel, de egyáltalán nem nézett ki rosszul. Jóképű volt és magas. Nem várta meg a válaszod, elvette a táskád és felrakta a csomagtérbe. 

- K-köszönöm - mosolyogtál, amit ő is viszonzott, és felrakta a saját csomagjait is. 

- Egyedül vagy? - kérdezte. 

- Um... Nos - dadogtál, ahogy Sehunra néztél, míg ő téged méregetett. - I-Igen, egyedül vagyok. 

Egyedül, mi? Gondolta Sehun, miközben a telefonja megcsörrent. 

- Oh, ne, Mr. Lee - hangsúlyozta ki a szavakat szándékosan, hogy te is halld, kivel beszél.

A tested megmerevedett, ahogy hallottad az apád nevét. Ekkor az ismeretlen srác hirtelen megszólalt: 

- Chanyeol vagyok, egyébként. Téged hogy hívnak? 

- Yah, Hyori-ah! Az apád beszélni szeretne veled - mondta Sehun, majd feléd nyújtotta a telefonját. Fejbe vágtad magad gondolatban, miközben szúrós pillantásokat vetettél Sehunra, és elvetted a telefont. 

Láttad, hogy Chanyeol mosolyog.

- Szóval Hyori... Örvendek a találkozásnak - mondta, s a helyére ment, ami pontosan Sehun előtt volt. 

Sehunra néztél, mielőtt beleszóltál a telefonba. 

- Ne, apa? 

- Csak azt akarom mondani, hogy élvezd az utat Mr. Oh-val. Koreai idő szerint este hétre fogtok megérkezni, úgyhogy pihenj egy kicsit. Rendben? 

Vettél egy mély levegőt.

- Ne!

- Jól van. Viszlát, szívem - köszönt el az apád, mielőtt letette.

Visszadobtad Sehunnak a telefonját, ahogy leültél a helyedre. 

- Megtennéd, hogy nem zavarsz mostantól? - mondtad halkan összeszorított fogakkal.

- Mégis mivel zavarnálak? 

- Csak hagyj aludni! - nyafogtál.

Anélkül, hogy tudtátok volna, Chanyeol végighallgatta a kettőtök közt történő párbeszédet, miközben elmosolyodott magában. 

Hirtelen előre hajoltál, és megnézted, hogy ül-e valaki Chanyeol mellett. Abban a pillanatban, mikor láttad, hogy nincs mellette senki, felálltál és oda mentél hozzá. Éppen zenét hallgatott, a fülesei be voltak dugva. 

Amikor meglátott, rámosolyogtál. 

- Ülj le! - mondta mosolyogva, miközben kivette a fülesét. 

- Ó, nem szükséges. Bármikor megérkezhet a hely tulajdonosa. Én csak...

- Ez a két hely az enyém.

- A tiéd?

Chanyeol csak bólintott.

- Igazából nem szeretem, ha ülnek mellettem utazás közben. 

- A-ah, g-geurae? Akkor csak...

- Hé, nem én mondtam, hogy ülj le? - kérdezte. - Csak beszélgetünk, nyugi. 

Ezután leültél mellé. 

- Az ok, amiért nem szeretem, ha mellém ülnek az az, hogy könnyen irritálttá válok a szokásaiktól. Vagy túl hangosan horkolnak, amikor alszanak... vagy túl sokat mozgolódnak, és megütnek... ilyesmik. 

- Akkor miért nem utazol az első osztályon?

Chanyeol elmosolyodott, majd lenézett.

- Akármennyire is szeretném, nem lehet. 

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Egyébként - kezdte. - Úgy látszik... elégé utálod a barátod... - nézett hátra Sehunra, aki valószínűleg elaludt a napszemövegében. 

Zavart mosoly jelent meg az arcodon.

- Nos.. az előbb, mikor azt hazudtam, hogy egyedül vagyok...

- Nem baj. Ne aggódj miatta - mosolygott rád. 

- Köszönöm, most visszamegyek a helyemre - mondtad, mire Chanyeol bólintott és visszarakta a fülesét. 

Amint visszaértél a helyedre, a hangosbemondó beszélni kezdett: Jelenleg a harmadikok vagyunk a felszállási sorban, várhatóan hét perc múlva a levegőbe kerülünk. Kérjük, hogy kapcsolják be a biztonsági öveket, és győződjenek meg arról, hogy a kézipoggyászokat a felső tároló rekeszbe vagy az önök előtti ülés előtt helyezték el. Fel és leszállás előtt a lábtartókat, tálcákat és az ülést hajtás függőlegesbe. Kérjük kapcsolják ki az elektronikus eszközöket, laptopokat és telefonokat is. A repülőn tilos a dohányzás. Megértésüket köszönjük, és további jó utat kívánunk!

Te és mindenki más is bekapcsoltátok az öveket, amikor hirtelen érezted, hogy Sehun megszorítja a kezedet. Összeráncolt szemöldökkel néztél rá.

- Yah - el akartad húzni a kezed, mire még erősebben szorította. 

- Fogd meg a kezem, kérlek - mondta, miközben szemeit lecsukta a napszemüveg alatt. 

Nemsokára elindult a gép. 

Ahogy teltek a másodpercek úgy lett egyre szorosabb Sehun szorítása, amitől aggódni kezdtél. 

- J-jól vagy? - kérdezted, mire csak bólintott egyet.

Lassan felszálltatok és érezted, ahogy Sehun keze remegni kezd még mindig erősen szorítva a tiédet. 

Úgy döntöttél, megfogod mind kettő kézzel, miközben beszéltél. 

- Szóval félsz a felszállástól? - Nem válaszolt, továbbra is csukva tartotta a szemeit. - Fontos dolgot kell elintéznünk New Yorkban? Meg kellett volna mondanod az apámnak és a tiédnek, hogy nem bírod a repü...

- Nem tehetem - mondta gyorsan, miközben vett egy mély levegőt. 

Hamarosan vízszintesbe került a gép, mire Sehunnak is sikerült lenyugodnia. Amikor egy utaskísérő sétált végig a folyosón, oda fordultál hozzá: 

- Elnézést, kérhetnénk két szendvicset?

- Tonhalat, csirkét vagy sertést szeretnének? - mosolygott az utaskísérő.

- Egy pillanat - mondtad, majd megbökted Sehun vállát. - Milyet szeretnél?

- Nem vagyok éhes. 

Vettél egy mély levegőt, mielőtt visszafordultál a stewardesshez. 

- Kérhetnék mind háromból?

- Persze, Agassi. Mindjárt visszajövök - mondta mosolyogva, majd elment a szendvicsekért.

- Ezt volt az első? - kérdezte Sehun hirtelen.

- Mi? - néztetek egymásra.

- Tegnap este... ez volt az első, hogy...

- Itt vannak a szendvicsek, Agassi. Tonhal, csirke és sertés.

- Köszönöm.

- Szívesen. Hozhatok valamit inni esetleg? 

- Csak vizet, kérem - mondtad, mire az utaskísérő oda adta, majd tovább ment. 

- Hyori-ah...

- Mit szeretnél? - kérdezted Sehunt.

- Ez volt az el...

- Nekem a tonhalas kell, oké? Válassz a csirke és a sertés között! - mondta szándékosan kerülve a kérdést. 

- Hyori-ah...

- Enned kelle..

- Válaszolj a kérdésemre! -szólt rád kicsit erélyesebben Visszaraktad a szendvicset a tálcára és vettél egy mély levegőt, mielőtt becsuktad a szemed. Nem volt elég bátorságod, hogy Sehunra nézz. 

- Felejtsük el, ami tegnap este történt, Sehun-ssi!

Hallottad, ahogy kinevet.

- Szerinted ez lehetséges? Alig tudtam aludni az este, folyton az járt a fejemben, hogy milyen gyorsa...

- NE BESZÉLJ MÁR RÓLA! - kiabáltál, képtelen voltál visszafogni magad. Mindenki felétek fordult, mire Sehun bocsánatkérően meghajolt. 

- Megtennéd, hogy nem beszélsz úgy, mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga?! Mondtam már, hogy felejtsd el! És ne merd felhozni az apám vagy a tiéd előtt! - jelnetted ki, mielőtt haraptál egy nagyot a szendvicsedből. 

Sehun hátra dőlt az ülésébe, és onnan figyelt tovább.

- Arasseo, de eszedbe juthatott volna, hogy valójában megcsalod az udvarlód, amikor hozzám dörgö..

Sehun mondata félbe maradt, amikor valami - pontosabban a tonhalas szendvicsed - landolt az arcán. Egyenesen képen találtad a szendviccsel. Szúrós szemekkel nézted, ahogy letörölte magáról az ételmaradékot. 

- Utoljára mondom el: Felejtsd. El. Az. Egészet. Ha mégegyszer megemlíted... esküszöm, hogy soha nem bocsátok meg neked. 

Ahogy szóba került az udvarlód, eszedbe jutott hogy, még nem is mondtad el neki, hogy városon kívül leszel a hétvégén. Mentálisan fejbe vágtad magad. Legközelebb csak akkor tudsz szólni neki, amikor elértétek New Yorkot. Idióta Hyori. 

---

Miért nem jön már? - kérdezte magában Luhan, miközben a házatok előtt várt. Próbált elérni telefonon, de ki voltál kapcsolva. Mutatóujjával megérintette az állát, ahogy folytatta a beszédet: Sehunnak már biztos az iskolában kell lennie, mivel nincs itt a kocsija. Bólintott egyet, majd leállította a motort és kiszállt a kocsiból. Megnyomta a csengőt és zsebre tett kezekkel várta, hogy valaki ajtót nyisson.

- Majd én nyitom. Csak folytassák a terítést - mondta Jieun, miközben elindult a bejárat felé. Amint kinyitotta az ajtót, elmosolyodott. - Miben segíthetek? 

- Ne, Luha... Lu Lu vagyok. Én.. - A "Lu" név hallatán Jieun szemei elkerekedtek, ahogy levegőért kapkodott.

- Ú-úgy érted, te vagy Cupido Lu? 

Luhan szemei is elkerekedtek a döbbenettől, majd szégyenlős mosolyra húzta a száját.

- N-ne - vakarta meg a tarkóját. 

- Mit keresel itt? Hyori nem mondott neked semmit? 

Luhan összeráncolta a szemöldökét. 

- Miről?

- Arról, hogy New Yorkban tölt három napot. - Lulu teljesen meglepődött.

- N-nem mondott nekem s-semmit. 

- Biztos még álmos. Ő maga sem tudott róla, ma reggel szóltam neki, amikor felkeltettem. 

- V-valóban?

Jieun bólintott. 

- Korán van még, biztos randira akartad vinni a húgomat.

- Randira? Nem, iskolába szoktam vinni. 

- De ma szünet van - nevetett Jieun.

- Sz-szünet? Ma? - kérdezte Lulu, mire a nővéred bólintott.

Idióta Kim Jongin! Ez miért nem mondtad?  

- Oh, elfelejtkeztem róla - színlelet egy hamis mosolyt Luhan. - És mi van Seh... - hirtelen elhallgatott, mire Jieun összeráncolta a szemöldökét.

- Micsoda?

Nem tudhatja meg, hogy ismerem Sehunt.

Luhan megrázta a fejét, majd elmosolyosodott.

- Egyébként, ha már itt vagy... miért nem reggelizel velem? Beszélgethetünk egy kicsit. Talán tudok adni néhány jó tanácsot a húgomhoz - mondta Jieun, egyik szemöldökét felemelve.

Luhan megvakarta a tarkóját egy mosoly kíséretében.

- Hát... talán nem... utasítom vissza - mindketten kuncogtak, mielőtt Luhan bement a házba.

Ha ma ünnep van, akkor még is hová ment Sehun? Vagy... lehet, hogy Hyorival van?

---

Nos, ez az utolsó fejezet péntekig, ugyanis holnap fekszem be a kórházba (ha van az olvasók között miskolci, az nyugodtan bejöhet meglátogatni, hogy ne unatkozzak:3) és valószínűleg csütörtökön fognak kiengedni. Ha nem lesznek nagy fájdalmaim, akkor már pénteken nekiállok a fordításnak. Nagyon élvezem, mert már rég olvastam az elejét, és annyi mindent elfelejtettem, hogy sok minden még nekem is új. :D 

Aztán ma azon gondolkodtam, hogy nagyon örülnék neki, ha mindent olvasó belájkolná a postot, hogy tudjam hányan vagytok pontosan, és hagynátok minél többen kommentet, mert néha-néha kiválogatom a "legjobbakat és legviccesebbeket" és lefordítva elküldöm az eredeti alkotónak, hogy tudja, mennyire szeretik ezt a történetet itt is :3 Nem kell regényeket írni csak négy-öt sorban kifejteni a gondolataitokat :P Azoknak, akik regényt írnak, köszönöm, élvezet olvasni. <3

És hogy ma se maradjatok Sehun nélkül: