18. Awkward - Kínos

KÍNOS

Ledöbbentél a hallottaktól, és visszatartottad a lélegzeted, ahogy továbbra sem néztél Sehunra.

- Nem hiszel nekem? - kérdezte, amit sokadjára is figyelmen kívül hagytál. Amikor megfogta a kezed és az ágyékéra helyzete azt, még inkább lesokkoltál. Abban a pillanatban, amint a tenyered kapcsolatba került fedett tagjával, összerezzent és hiába próbálta elnyomni, halk nyögés hagyta el a száját. Meglepődtél, ahogy érezted a dudort - azt, amire már annyira vágytál, mielőtt megtudtad, hogy meleg.

Sehun csukva tartotta a szemeit, és hallani lehetett, ahogy a légzése felgyorsul. Hamarosan felnyíltak pillái és rád nézett:

- Ezt csinálod velem, és képtelen vagyok a fürdőszobában maszturbálni, aztán úgy beszélni veled, mintha ennek egyáltalán nem lenne jelentősége számomra - mondta, mire nagyot nyeltél ás rá emelted a tekinteted. - Tetszik, amit érzel? - kérdezte, miközben erősebben nyomta a kezed a nadrágjában lévő dudorhoz.

Amint bizseregni kezdtél lent, nyeltél még egyet és elhúztad a kezed. Ezután felálltál és a fürdőszoba felé indultál, de Sehun közbe szólt:

- Nedves vagy?

Megtorpantál.

- Azért mész a fürdőszobába, mert benedvesedtél tőlem?

Most biztos csak provokál - gondoltad magadban, majd visszanéztél rá.

- Igen, azért.

Sehun meglepődött, nem erre a válaszra számított.

- Miért, Seonsaengnim, szeretnéd, hogy én is bebizonyítsam? - kérdezted, miközben lassan és csábosan felé lépkedtél.

Sehun csak bámult rád, kicsit ledöbbent, amikor az ölébe ültél, combjaiddal közrefogtad őt, és a vállaiba markoltál.

- Szeretnéd érezni, hogy milyen nedves vagyok, Sehun-ssi? - kérdezted csábító hangon. Nagyon ideges voltál belül, mert sosem csináltál még ilyet ezelőtt, de Sehun zavart reakciója adott némi bátorságot.
- Azt mondtad még sosem volt dolgod puncival, igaz? - húztad az agyát, majd megfogtad az egyik kezét.
- Mert nem érdekel - folytattad és a lábad közé helyezted a kezét. Beharaptad az ajkad, ahogy összerezzentél Sehun meleg végtagjának érintésétől odalent. Sehun ledöbbent előző cselekedetedtől, de legfőképpen attól, amit akkor érzet, amikor megérintette az ágyékod. Forró volt és nedves.
- Próbáld meg így! - mondtad, ahogy elkezdted Sehun mutatóujját fedett nőiességeden dörzsölgetni. - Ohh - nyögtél fel, és lehunytad a szemed. Ezután hagytad, hogy egyedül csinálja, miközben újra a vállaiba kapaszkodtál megtámaszkodva rajta.

Hamarosan úgy döntött, hogy bevezeti ujjait a rövidnadrágodba, de még mindig a bugyiidon kívül maradt. Egy öntelt mosoly jelent meg az arcán.

- Máris milyen nedves vagy - állapította meg, miközben örömittas arckifejezésedet nézte.

Kihúztad Sehun kezét a nadrágodból, majd a válladra tetted azt, ahogy lassan fedett férfiasságához dörgölőztél.

- Uhh..

- Ohh..

Mindkettőtök száját hangos nyögés hagyta el az intim helyzettől. Sehun megszorította a feneked, ahogy mindketten élveztétek egymás közelségét.

- A...Ah - A légzésed felgyorsult, egyre magasabb nyögések szakadtak fel belőled. Próbáltátok visszafogni a hangotokat, nehogy valaki meghallja. Begyorsítottál, és hamarosan Sehun vállára borultál, ahogy elélveztél.

Sehun összeráncolta a szemöldökét.

- T-te máris elérted az... orgazmusod?

Zavarodban lehunytad a szemed, alig csináltátok öt percig, és már is elélveztél... Még mindig ugyanabban a pozícióban voltál; átölelted Sehun nyakát, és fejed a vállán pihent. Kínos csend következett. Összegyűjtöttél egy kis energiát, fejed továbbra is lehajtottad, a szégyentől képtelen voltál Sehunra nézni, és a fürdőbe rohantál. Sehun vett egy mély levegőt, miközben öklével az asztalra csapot, és átment a saját fürdőszobájába, hogy könnyítsen magán.

---

A következő nap Jieun keltett.

- Yah, Hyori-ah! Ébredj már! 

Megfordultál az ágyban, és egy párnát tettél a füledre. Még csak hajnali három volt. 

- Yah! Néhány óra múlva indul a géped - erre azonnal felültél az ágyon.

- Gép? Miről beszélsz? 

- Arról, hogy a következő három napot New Yorkban töltöd Sehun-ssi társaságában. 

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Mi?! New Yorkban? Három napot? Megőrült? 

- Nos, Sehun-ssi nem, de az apád és az övé igen.

- Apa?! - nyüszítettél, miközben visszadőltél az ágyadra dühösen.

***

- Vigyázz magadra, jó? - mondta Jieun. Te csak közönyös arccal bámultál ki a fejedből. A nővéred egy pillantást vetett Sehunra, majd visszafordul hozzád mosolyogva. - A következő utáni héten lesz a körutam New Yorkban, szóval addig meg kell tanulnod, hogy hogyan viselkedj, amikor nem vagyok melletted, oké? 

- Mindig jól viselkedek! - nyafogtál. 

- Akkor jó - mondta Jieun, majd összeborzolta a hajad. - Jobb ha mentek. Nemsokára indul a gép. 

Úgy is tettetek, miután elköszöntél a nővéredtől. 

***

Az út a repülőtérig elég kínosan telt. Te és Sehun az ablakon kifelé bámultatok, miközben mindketten a tegnap estén gondolkodtatok.

Nem kellett volna megtennem, huh! - szidtad magad egyfolytában. 

Míg Sehunt az zavarta, hogy milyen gyorsan érted el az orgazmusod. 

Nem hittem, hogy ez lehetséges - gondolta figyelembe véve a tényt, hogy szexuális felvilágosítást tanít. - Amikor nekem legelőször orgazmusom volt legalább tizenöt percig maszturbáltam. 

Hamarosan megérkeztetek a reptérre. Testőrök kísértek a gépig. Hátra néztél, és már nem láttad őket Sehun mögött. 

- Hol vannak?

- Ők nem jönnek velünk - mondta Sehun, szemeit elfedte a napszemüvege. Vettél egy mély levegőt, és elfordultál, hogy ne legyél olyan közel hozzá. 

Sehun csak mosolygott magában.

A jegyetek egymás mellé szólt, aminek még a gondolatát is utáltad. 

Miután elhelyezte a cuccait a csomagtérben, Sehun rád nézett, s felajánlotta a segítségét: 

- Add ide a táskád.

- Meg tudom oldani egyedül is - mondtad. 

- Rendben, te mondtad. - Ezután otthagyott, és leült a kijelölt helyére, ami az ablak mellett volt. Felemelted a táskád, de nem gondoltad, hogy ilyen nehéz lesz. A tőled telhető legtöbb erővel próbáltad feltenni a csomagtérbe, de egyszerűen túl nehéz volt. Sehun is észrevette, ahogy szenvedsz. Felsóhajtott, és már éppen fel akart állni, hogy segítsen, amikor egy férfi mély hangon közbe szólt: 

- Segítsek, kisasszony? 

A karjaidnak már nem sok hiányzott, hogy feladják, amikor meghallottad a mély hangot. Felnéztél az illetőre, és egy férfit láttál nagy fülekkel, de egyáltalán nem nézett ki rosszul. Jóképű volt és magas. Nem várta meg a válaszod, elvette a táskád és felrakta a csomagtérbe. 

- K-köszönöm - mosolyogtál, amit ő is viszonzott, és felrakta a saját csomagjait is. 

- Egyedül vagy? - kérdezte. 

- Um... Nos - dadogtál, ahogy Sehunra néztél, míg ő téged méregetett. - I-Igen, egyedül vagyok. 

Egyedül, mi? Gondolta Sehun, miközben a telefonja megcsörrent. 

- Oh, ne, Mr. Lee - hangsúlyozta ki a szavakat szándékosan, hogy te is halld, kivel beszél.

A tested megmerevedett, ahogy hallottad az apád nevét. Ekkor az ismeretlen srác hirtelen megszólalt: 

- Chanyeol vagyok, egyébként. Téged hogy hívnak? 

- Yah, Hyori-ah! Az apád beszélni szeretne veled - mondta Sehun, majd feléd nyújtotta a telefonját. Fejbe vágtad magad gondolatban, miközben szúrós pillantásokat vetettél Sehunra, és elvetted a telefont. 

Láttad, hogy Chanyeol mosolyog.

- Szóval Hyori... Örvendek a találkozásnak - mondta, s a helyére ment, ami pontosan Sehun előtt volt. 

Sehunra néztél, mielőtt beleszóltál a telefonba. 

- Ne, apa? 

- Csak azt akarom mondani, hogy élvezd az utat Mr. Oh-val. Koreai idő szerint este hétre fogtok megérkezni, úgyhogy pihenj egy kicsit. Rendben? 

Vettél egy mély levegőt.

- Ne!

- Jól van. Viszlát, szívem - köszönt el az apád, mielőtt letette.

Visszadobtad Sehunnak a telefonját, ahogy leültél a helyedre. 

- Megtennéd, hogy nem zavarsz mostantól? - mondtad halkan összeszorított fogakkal.

- Mégis mivel zavarnálak? 

- Csak hagyj aludni! - nyafogtál.

Anélkül, hogy tudtátok volna, Chanyeol végighallgatta a kettőtök közt történő párbeszédet, miközben elmosolyodott magában. 

Hirtelen előre hajoltál, és megnézted, hogy ül-e valaki Chanyeol mellett. Abban a pillanatban, mikor láttad, hogy nincs mellette senki, felálltál és oda mentél hozzá. Éppen zenét hallgatott, a fülesei be voltak dugva. 

Amikor meglátott, rámosolyogtál. 

- Ülj le! - mondta mosolyogva, miközben kivette a fülesét. 

- Ó, nem szükséges. Bármikor megérkezhet a hely tulajdonosa. Én csak...

- Ez a két hely az enyém.

- A tiéd?

Chanyeol csak bólintott.

- Igazából nem szeretem, ha ülnek mellettem utazás közben. 

- A-ah, g-geurae? Akkor csak...

- Hé, nem én mondtam, hogy ülj le? - kérdezte. - Csak beszélgetünk, nyugi. 

Ezután leültél mellé. 

- Az ok, amiért nem szeretem, ha mellém ülnek az az, hogy könnyen irritálttá válok a szokásaiktól. Vagy túl hangosan horkolnak, amikor alszanak... vagy túl sokat mozgolódnak, és megütnek... ilyesmik. 

- Akkor miért nem utazol az első osztályon?

Chanyeol elmosolyodott, majd lenézett.

- Akármennyire is szeretném, nem lehet. 

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Egyébként - kezdte. - Úgy látszik... elégé utálod a barátod... - nézett hátra Sehunra, aki valószínűleg elaludt a napszemövegében. 

Zavart mosoly jelent meg az arcodon.

- Nos.. az előbb, mikor azt hazudtam, hogy egyedül vagyok...

- Nem baj. Ne aggódj miatta - mosolygott rád. 

- Köszönöm, most visszamegyek a helyemre - mondtad, mire Chanyeol bólintott és visszarakta a fülesét. 

Amint visszaértél a helyedre, a hangosbemondó beszélni kezdett: Jelenleg a harmadikok vagyunk a felszállási sorban, várhatóan hét perc múlva a levegőbe kerülünk. Kérjük, hogy kapcsolják be a biztonsági öveket, és győződjenek meg arról, hogy a kézipoggyászokat a felső tároló rekeszbe vagy az önök előtti ülés előtt helyezték el. Fel és leszállás előtt a lábtartókat, tálcákat és az ülést hajtás függőlegesbe. Kérjük kapcsolják ki az elektronikus eszközöket, laptopokat és telefonokat is. A repülőn tilos a dohányzás. Megértésüket köszönjük, és további jó utat kívánunk!

Te és mindenki más is bekapcsoltátok az öveket, amikor hirtelen érezted, hogy Sehun megszorítja a kezedet. Összeráncolt szemöldökkel néztél rá.

- Yah - el akartad húzni a kezed, mire még erősebben szorította. 

- Fogd meg a kezem, kérlek - mondta, miközben szemeit lecsukta a napszemüveg alatt. 

Nemsokára elindult a gép. 

Ahogy teltek a másodpercek úgy lett egyre szorosabb Sehun szorítása, amitől aggódni kezdtél. 

- J-jól vagy? - kérdezted, mire csak bólintott egyet.

Lassan felszálltatok és érezted, ahogy Sehun keze remegni kezd még mindig erősen szorítva a tiédet. 

Úgy döntöttél, megfogod mind kettő kézzel, miközben beszéltél. 

- Szóval félsz a felszállástól? - Nem válaszolt, továbbra is csukva tartotta a szemeit. - Fontos dolgot kell elintéznünk New Yorkban? Meg kellett volna mondanod az apámnak és a tiédnek, hogy nem bírod a repü...

- Nem tehetem - mondta gyorsan, miközben vett egy mély levegőt. 

Hamarosan vízszintesbe került a gép, mire Sehunnak is sikerült lenyugodnia. Amikor egy utaskísérő sétált végig a folyosón, oda fordultál hozzá: 

- Elnézést, kérhetnénk két szendvicset?

- Tonhalat, csirkét vagy sertést szeretnének? - mosolygott az utaskísérő.

- Egy pillanat - mondtad, majd megbökted Sehun vállát. - Milyet szeretnél?

- Nem vagyok éhes. 

Vettél egy mély levegőt, mielőtt visszafordultál a stewardesshez. 

- Kérhetnék mind háromból?

- Persze, Agassi. Mindjárt visszajövök - mondta mosolyogva, majd elment a szendvicsekért.

- Ezt volt az első? - kérdezte Sehun hirtelen.

- Mi? - néztetek egymásra.

- Tegnap este... ez volt az első, hogy...

- Itt vannak a szendvicsek, Agassi. Tonhal, csirke és sertés.

- Köszönöm.

- Szívesen. Hozhatok valamit inni esetleg? 

- Csak vizet, kérem - mondtad, mire az utaskísérő oda adta, majd tovább ment. 

- Hyori-ah...

- Mit szeretnél? - kérdezted Sehunt.

- Ez volt az el...

- Nekem a tonhalas kell, oké? Válassz a csirke és a sertés között! - mondta szándékosan kerülve a kérdést. 

- Hyori-ah...

- Enned kelle..

- Válaszolj a kérdésemre! -szólt rád kicsit erélyesebben Visszaraktad a szendvicset a tálcára és vettél egy mély levegőt, mielőtt becsuktad a szemed. Nem volt elég bátorságod, hogy Sehunra nézz. 

- Felejtsük el, ami tegnap este történt, Sehun-ssi!

Hallottad, ahogy kinevet.

- Szerinted ez lehetséges? Alig tudtam aludni az este, folyton az járt a fejemben, hogy milyen gyorsa...

- NE BESZÉLJ MÁR RÓLA! - kiabáltál, képtelen voltál visszafogni magad. Mindenki felétek fordult, mire Sehun bocsánatkérően meghajolt. 

- Megtennéd, hogy nem beszélsz úgy, mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga?! Mondtam már, hogy felejtsd el! És ne merd felhozni az apám vagy a tiéd előtt! - jelnetted ki, mielőtt haraptál egy nagyot a szendvicsedből. 

Sehun hátra dőlt az ülésébe, és onnan figyelt tovább.

- Arasseo, de eszedbe juthatott volna, hogy valójában megcsalod az udvarlód, amikor hozzám dörgö..

Sehun mondata félbe maradt, amikor valami - pontosabban a tonhalas szendvicsed - landolt az arcán. Egyenesen képen találtad a szendviccsel. Szúrós szemekkel nézted, ahogy letörölte magáról az ételmaradékot. 

- Utoljára mondom el: Felejtsd. El. Az. Egészet. Ha mégegyszer megemlíted... esküszöm, hogy soha nem bocsátok meg neked. 

Ahogy szóba került az udvarlód, eszedbe jutott hogy, még nem is mondtad el neki, hogy városon kívül leszel a hétvégén. Mentálisan fejbe vágtad magad. Legközelebb csak akkor tudsz szólni neki, amikor elértétek New Yorkot. Idióta Hyori. 

---

Miért nem jön már? - kérdezte magában Luhan, miközben a házatok előtt várt. Próbált elérni telefonon, de ki voltál kapcsolva. Mutatóujjával megérintette az állát, ahogy folytatta a beszédet: Sehunnak már biztos az iskolában kell lennie, mivel nincs itt a kocsija. Bólintott egyet, majd leállította a motort és kiszállt a kocsiból. Megnyomta a csengőt és zsebre tett kezekkel várta, hogy valaki ajtót nyisson.

- Majd én nyitom. Csak folytassák a terítést - mondta Jieun, miközben elindult a bejárat felé. Amint kinyitotta az ajtót, elmosolyodott. - Miben segíthetek? 

- Ne, Luha... Lu Lu vagyok. Én.. - A "Lu" név hallatán Jieun szemei elkerekedtek, ahogy levegőért kapkodott.

- Ú-úgy érted, te vagy Cupido Lu? 

Luhan szemei is elkerekedtek a döbbenettől, majd szégyenlős mosolyra húzta a száját.

- N-ne - vakarta meg a tarkóját. 

- Mit keresel itt? Hyori nem mondott neked semmit? 

Luhan összeráncolta a szemöldökét. 

- Miről?

- Arról, hogy New Yorkban tölt három napot. - Lulu teljesen meglepődött.

- N-nem mondott nekem s-semmit. 

- Biztos még álmos. Ő maga sem tudott róla, ma reggel szóltam neki, amikor felkeltettem. 

- V-valóban?

Jieun bólintott. 

- Korán van még, biztos randira akartad vinni a húgomat.

- Randira? Nem, iskolába szoktam vinni. 

- De ma szünet van - nevetett Jieun.

- Sz-szünet? Ma? - kérdezte Lulu, mire a nővéred bólintott.

Idióta Kim Jongin! Ez miért nem mondtad?  

- Oh, elfelejtkeztem róla - színlelet egy hamis mosolyt Luhan. - És mi van Seh... - hirtelen elhallgatott, mire Jieun összeráncolta a szemöldökét.

- Micsoda?

Nem tudhatja meg, hogy ismerem Sehunt.

Luhan megrázta a fejét, majd elmosolyosodott.

- Egyébként, ha már itt vagy... miért nem reggelizel velem? Beszélgethetünk egy kicsit. Talán tudok adni néhány jó tanácsot a húgomhoz - mondta Jieun, egyik szemöldökét felemelve.

Luhan megvakarta a tarkóját egy mosoly kíséretében.

- Hát... talán nem... utasítom vissza - mindketten kuncogtak, mielőtt Luhan bement a házba.

Ha ma ünnep van, akkor még is hová ment Sehun? Vagy... lehet, hogy Hyorival van?

---

Nos, ez az utolsó fejezet péntekig, ugyanis holnap fekszem be a kórházba (ha van az olvasók között miskolci, az nyugodtan bejöhet meglátogatni, hogy ne unatkozzak:3) és valószínűleg csütörtökön fognak kiengedni. Ha nem lesznek nagy fájdalmaim, akkor már pénteken nekiállok a fordításnak. Nagyon élvezem, mert már rég olvastam az elejét, és annyi mindent elfelejtettem, hogy sok minden még nekem is új. :D 

Aztán ma azon gondolkodtam, hogy nagyon örülnék neki, ha mindent olvasó belájkolná a postot, hogy tudjam hányan vagytok pontosan, és hagynátok minél többen kommentet, mert néha-néha kiválogatom a "legjobbakat és legviccesebbeket" és lefordítva elküldöm az eredeti alkotónak, hogy tudja, mennyire szeretik ezt a történetet itt is :3 Nem kell regényeket írni csak négy-öt sorban kifejteni a gondolataitokat :P Azoknak, akik regényt írnak, köszönöm, élvezet olvasni. <3

És hogy ma se maradjatok Sehun nélkül: 

17. The Weird Truth - Furcsa Igazság

FURCSA IGAZSÁG

Másnap reggel Sehun korán elment, csakúgy mint hétfőn. Reggeli közben a nővéred meglepő kérdést tett fel:

- Szóval, ki az a Cupido Lu? - Hirtelen félre nyelted a szádban lévő falatot, mire Jieun egy pohár vizet tolt eléd. - Ő volt az a srác, aki a virágokat adta hétfőn?

Rápillantottál, mielőtt bólintottál egyet.

- Nagyon, nagyon édes lehet, ha ennyire próbálkozik. Még ha ez a hatalmas maci kissé ijesztő is, a gondolat, hogy neked küldte nagyon aranyos tőle - mondta a nővéred, miközben összecsapta a tenyereit. - És az, ahogy nevezi magát... Cupido Lu... Aigo! Annyira cuki.

Hamarosan befejezed a reggelit, és megmostad a fogad. Elindultál, készen az iskolára, de már kint várt rád egy autó. Igen, Lulu autója. Ekkor láttad, hogy lehúzza az ablakot, és rád kacsint. Nagyot nyeltél, mielőtt egy félszeg mosolyra húztad a szád, és egyik kezeddel integettél neki, mire ő intett, hogy szállj be. Így is tettél. Megköszörülted a torkod, majd megszólaltál:

- Jó reggelt, Lulu-ssi!

- Jó reggelt! - köszönt ő is mosolyogva, majd elindult az iskola felé.

Amint megérkeztetek, Luhan leparkolt a suli parkolójában. Míg azon gondolkodtál, hogy miért parkolt le, egyszer csak megszólalt:

- Ezentúl nem szeretnéd velem tölteni a hétvégéket?

Meglepett arccal néztél rá.

- A h-hétvégket? Miért?

- Mert ezt szeretném - mondta természetesen.

- Nos... meg... meglátom. Még nem tudom, hogy mi...

- Nem tudnád szabaddá tenni ezt a hétvégét csak most az egyszer?

- Nem ígérhetem, de megpróbálom - mondtad, mire Luhan elfordult eljátszva a szomorú és depressziós énjét.

- El fogsz késni. Azt hiszem, indulnod kellene - motyogta, de nem nézett rád. Erre megfogtad a kezét és megszólaltál.

- Lulu-ssi, ne légy ilyen, ké...

- Ne érj hozzám! - emelte fel a hangját hirtelen.

---

- Seonsaengnim, itt van a korábbi házifeladatom - mondta az egyik diák Sehunnak az irodában, mire ő rá nézett.

- Legközelebb nem fogadom el, ha nem adja be időben. 

A tanuló bólintott egyet. Sehun ki akarta venni a tollat a zsebéből, de nem találta ott. Átkutatott minden kis négyzetcentimétert, de valószínűleg a kocsijában felejtette. 

- Kölcsönkérhetnék egy tollat? - kérdezte a diákot, aki nagyon szívesen nyújtott át neki egyet. Kipipálta a lány házifeladatát, majd visszaadta a tollat és a papírt is. 

- Köszönöm, Seonsaengnim - mondta.

Sehun bólintott egyet és elmosolyodott. Miután a diák távozott, felállt, és bosszúsan sóhajtott. Idióta Sehun! Miért hagytad a tollat a kocsiban? - kérdezte magától, majd kiment az irodájából. 

---

Teljesen ledöbbentél, míg Luhan elkerekedett szemekkel bámult rád. 

- Rendben, ne haragudj, nem érintelek meg többet - mondtad, mire Luhan megköszörülte a torkát. 

- É-én sajná... - de nem tudta befejezni, mert kinyitottad az ajtót, kiszálltál a kocsiból, és egy gyors köszönöm után becsuktad azt. 

---

Sehun egyenesen a parkolóba ment, miközben kiszedte a kocsikulcsot a zsebéből. Hirtelen a szemei észrevettek egy nagyon ismerős női alakot kiszállni az egyik autóból. 

- Hyori-ssi? - suttogta magának, ahogy alaposabban is szemügyre vette a lányt. És igaza volt.

Összeráncolta a homlokát, miközben azon gondolkodott, miért voltál a parkolóban és szálltál ki egy olyan autóból, amit még sosem látott ezelőtt. Mikor elindultál a bejárat felé, úgy döntött jelez neked. 

- Pszt - szólt. 

Mégis hogy mert rám kiabálni? - gondolkodtál magadban. Annyira elmerültél a saját kis világodban, hogy nem is hallottad Sehun hangját. 

- Pszt - ismételte meg, amit végül te is meghallottál. Felé néztél, mikor Lulu kocsija elindult kifelé a parkolóból ezzel felkeltve mindkettőtök figyelmét. 

- Ki volt az? A Cupidod? - kérdezte Sehun nyilvánvalóan kötekedésképen. Csak bámultál rá, míg folytatta: - Elhozott otthonról? 

- Komolyan, Seonsaengnim! Muszáj erről beszélnünk az iskolában? - mondtad szemeidet forgatva, és elindultál befelé. 

- Yah, Hyori-ah! - kiabált utánad Sehun olyan hangosan, hogy az egész parkoló visszhangzott tőle. 

---

- Beszélnem kell veled, Kai! Azonnal! - Szólt a telefonba Luhan, rögtön azután, hogy ott hagytad őt egyedül a kocsiban. 

- Várj meg! Mindjárt ott vagyok a parko...

- Csak találkozzunk a legközelebbi kávézóban! 

- Rendben - egyezett bele Kai, mielőtt befejezte a hívást. Elrakta a telefont a zsebébe, mikor hirtelen hangos kiabálást hallott séta közben.

- Hyori-ah! - Erre felkapta a fejét, és majdnem beléd ütközött, ahogy felé sétáltál. Rád, majd Sehunra nézett felváltva. Sehun őt nézte, míg te sziszegve kikerülted Mr. Kimet. Ezért halott vagy otthon, Oh Sehun-ssi!

---

- M-megzavartam valamit? - érdeklődött Kai. Sehun megrázta a fejét, mielőtt a kocsijához ment, és kivette a tollát. 

- Oh Sehun-ssi - szólt utána Jongin. 

- Oh? - nézett rá Sehun, miután becsukta az ajtót.

- Hallottam, hogy privát órákat tartasz az egyik diáknak. 

Sehun ledöbbent, de nem mutatta ki.

- Psh, és mégis honnan hallottad ezt? - kérdezte, miközben elsétált Kai mellett.

- Valahonnan... Valójában, már kezdettől fogva tudtam. Hogy ez csak pletyka, nem igaz? 

Sehun elmosolyodott.

- Természetesen - ezzel férfiasan megveregette Kai vállát, miközben hozzá tette: - Most megyek. El kell intéznem néhány dolgot. 

Kai bólintott, mielőtt Sehun elsétált. Csak figyelte őt, ahogy visszament az iskolába, miközben egy gondolat cikázott keresztül a fején: Milyen jó színész vagy Oh Sehun-ssi! Elvigyorodott, a kocsijához ment és beindította a motort, majd elhajtott. 

---

- Seonsaengnim, itt vannak az előző feladatsor pontszámainak feljegyzései - mondta az egyik diák, aki az osztály titkára lehetett. 

- Ó, köszönöm - válaszolt Sehun, mire a lány pirulva hajtotta le a fejét. Éppen meg akart fordulni, amikor Sehun utána szólt. - Elnézést, Szólna Ms. Lee Hyorinak, hogy látni szeretném? Küldje az irodámba és mondja meg neki, hogy beszélnünk kell a jegyeiről. 

- Ah, N-ne! - mondta a diák, mielőtt még egyszer meghajolt, és kiment Sehun irodájából. 

 ***

Míg az első óra anyagát másoltad, valaki kopogott a tanterem ajtaján, de figyelmen kívül hagytad és folytattad az írást. 

- Ms. Lee - szólított meg hirtelen a professzor. 

- Ne, Seonsaengnim? - néztél fel rá. 

- Mr. Oh beszélni szeretne magával a jegyeiről. - Megforgattad a szemed tudva, hogy csak is Sehun lehet, aki az óra közepén hívat. 

- Jegyek? - gúnyolódtál. 

- Most menjen, Ms. Lee! - mondta a tanár.

- Ne, arasseoyo - forgattad a szemeid ismételten. 

***

- Mit akarsz? - kérdezted, rögtön miután benyitottál Mr. Oh irodájába. Amint meghallott, felnézett rád.

- Talán bezárhatnád az ajtót, mielőtt otthoni stílusban kezdesz el velem beszélni - mondta, mire felsóhajtottál, és becsuktad az ajtót. - Valójában nem azért hívattalak, hogy a jegyeidről be...

- Tudom, úgyhogy mondd gyorsan, mert nem akarok sokat hiányozni az óráról egy kis semmiség miatt. 

- Zárd be az ajtót! - mondta Sehun.

- Minek? - kérdezted.

- Csak csináld, amit mondok. 

Megforgattad a szemed, és úgy tettél, ahogy kérte. Amint visszafordultál, láttad, hogy Sehun már el is indult feléd. Hátra léptél, és érezted, hogy a hátad neki ütközik az ajtónak. Néhány centiméterre állt meg a testedtől, ahogy behúzta az ajtón lévő függönyt. 

- Y-yah, Sehun-ssi! - dadogtál, mire az említett a füled mögé sepert néhány hajtincset. Megborzongtál, amikor érezted finom ujjait a bőrödön. 

---

- Miről akartál velem beszélni? - kérdezte Kai, miután találkozott Luhannal a legközelebbi kávézóban. 

- Az a kurva dühös rám - mondta megforgatva a szemeit. 

- Miért? 

- Mert véletlenül rákiabáltam, amikor hozzám ért.

- Miért kiabáltál, te idióta? - gúnyolódott Jongin.

- Annyira u-utálom azt a ribancot, hogy amikor hozzám ért, kiakadtam. 

- Miért? Talán a farkodhoz ért, hogy így reagáltál? Ugyan már... tönkre teszed a tervünket.

Luhan megforgatta a szemét ismét. 

- Rendben, rendben. Később elmegyek érte és bocsánatot kérek.

- Helyes!

---

- Nem megmondtam már, hogy utálom a gusztustalan pletykákat? - kérdezte Sehun, mire idegességedben bólintottál egyet. 

Egy öntelet vigyor jelent meg az arcán, majd egyik kezét levezette a blúzod legelső gombjához.

- De miért vagy ilyen makacs? - Ujjai már a második gombnál jártak. Mikor felfogtad, hogy hol vannak a kezei, gyorsan eltoltad magadtól.

- Csak térj a lényegre! - kiabáltál.

Sehun elvigyorodott.

- Miért vagy ilyen türelmetlen? Nyugi! - mondta, s mindkét kezét az oldalra tette.

- Sehun-ssi! - nyöszörögtél, ahogy megpróbáltad lefejni magadról az ujjait, mire ő sokkal szorosabban tartott. Arcáról eltűnt a mosoly.

- Hányszor mondjam el, hogy ne szólíts a nevemen, amikor az iskolában vagyunk? Nem zavar, hogy bárki meghallhatja, hogy a keresztnevemen szólítasz?

Nem mondtál semmit.

- Vagy már el is kotyogtál valami olyat kettőnkről, amit nem kellett volna?

Hitetlenkedve néztél rá.

- Újabb pletyka van az iskolában? - kérdezted.

Erre Sehun hátra lépett, és visszament a székéhez, miközben még mindig téged nézett az ajtónál.

- Mr. Kim hallott egy olyan szóbeszédet, hogy privát órákat tartok az egyik diáknak - mondta a professzorod, mire összeráncoltad a szemöldököd.

- És mégis honnan a pokolból tudhatná ezt?

- Úgy érted, hogy nem mondtál senkinek semmit?

Megráztad a fejed.

- Miért akarnék szóbeszédbe keveredni egy meleggel?

Sehun vett egy mély levegőt.

- Most már visszamehetsz az osztályba! Majd beszélünk otthon!

---

Miután az összes óra véget ért, Yurához fordultál.

- Hé, most mennem kell! Szia!

- Sietsz valahová? - kuncogott a barátnőd, mire bólintottál, az azonnal felpattantál a buszmegálló felé sietve, hogy elkerüld Lulut. Amint hazaértél, az óriás medvére néztél, ami még mindig a nappaliban volt.

- Hol van Unnie? - kérdezted az egyik szobalánytól.

- Még nem ért haza az iskolából, agassi - válaszolt.

---

Miután Yura is elhagyta az iskola épületét, Luhan odalépett hozzá.

- Yura-ah, hol van Hyori? 

- Ó, azt hittem, már hazavitted - mondta meglepetten a barátnőd. Lulu összeráncolta a szemöldökét. 

- Nem, én nem.

- Akkor már elment, sietett valahová. Csak nem összevesztetek? Máris? - kérdezte Yura, mire Lulu ránézett és bólintott egyet. 

---

Vettél egy mély levegőt, ahogy ledobtad magad az ágyra. A csillárt kezdted bámulni, és az sem érdekelt, hogy felgyűrődött a szoknyád.

Ne érj hozzám! - visszhangzott a fejedben. Miért kellett kiabálnia velem? - gondolkodtál.

Az ajtó hangja zökkentett vissza a valóságba. Oda pillantottál, hogy meg nézd ki az, - Sehun - majd tekinteted visszasiklott a csillárra.

- Mit akarsz? - kérdezted.

Sehun csak a kilátszódó csipkés bugyidat és fehér combjaidat bámulta, miközben nyelt egyet. Érezte, hogy a nadrágja kezd szűkössé válni.

- Ha nem akarsz bejönni, akkor csukd be az ajtót, és hagyj magamra - mondtad, az elméd teljesen üres volt.

Sehun azonnal belépett és becsukta az ajtót, szemei továbbra is fedetlen alfeledet bámulták. Az ajtónál állt és meg sem moccant, ami kezdett zavarni téged. Rápillantottál, és már majdnem szólósra nyitottad a szád, amikor észrevetted, hogy hova néz. Követted a szemeit, és elakadt a lélegzeted, amikor láttad, hogy a szoknyád fel van gyűrődve, és kilátszik az alsóneműd. Azonnal lehúztad a szoknyád és Sehunra kiáltottál:

- YAH!

Sehun rád nézett.

- Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szép combjaid vannak, Hyori-ah - mondta.

- Minek vagy itt egyáltalán?

- Azon gondolkodtam, hogy át rakhatnánk a mai magánórát korábbra; öttől hétig, mert elég sok dolgom van így, hogy közelednek az év végi vizsgák.

- Rendben, akkor átöltözöm, úgyhogy menj ki!

Ez is ugyanolyan külön óra volt, mint a többi.

---

Másnap Lulu nem ment érted, hogy felvegyen. Felsóhajtottál, de nem tudtad, hogy a megkönnyebbültségtől vagy a szomorúságtól. Szomorúságtól?! Dehogyis! - gondoltad magadban. Amikor elérted az iskolát több, mint furcsának találtad, hogy az diákok virágszirmokat kezdtek dobálni rád. 

- Yah! - kiabáltál, miközben szúrós szemekkel néztél rájuk, de ugyanúgy folytatták a virágszirmok dobálását, teljesen figyelmen kívül hagyva téged. - Mi bajotok van, ti örültek? - folytattad a sétát, amíg meg nem láttál egy jabbawockeez maszkot viselő férfit kezében egy csokor virággal. 

Összeráncoltad a szemöldöködet.

Ki a fene az? Lulu-ssi? - kérdezted magadtól. Hirtelen a férfi átnyújtotta neked a csokrot, de nem vetted el. 

- Ki vagy te? 

- Ki más szokott neked virágot adni? - kérdezte a férfi, aki nyilvánvalóan Luhan volt. 

- Senki nem ad nekem virágot... reggel - mondtad.

- Anélkül elmentél tegnap, hogy szóltál volna, így nem tudtam virágot adni - motyogta, és újra feléd nyújtotta a csokrot, amit ezúttal elfogadtál. 

- Mi ez a maszk? - érdeklődtél. 

Valójában Luhan biztonságát szolgálta, ha esetleg jönne Sehun, ne ismerje fel. Különben mindennek vége. 

- Semmi. Csak hatalmas karikák vannak a szemem alatt, mert egész éjszaka te jártál a fejemben - mondta, kuncogásra késztetve téged.

- Szóval ez lenne a bocsánatkérés? - Luhan bólintott, megforgatva a szemeit gondolatban. - Most már megengedett, hogy megérintselek?

- Természetesen. Csak ne máshol - mondta, mire játékosan megütötted a karját.

- Akkor ezt most eltehetnéd a kocsidba, és később majd odaadod - utaltál a csokorra, Luhan pedig bólintott.

---

Időközben Mr. Oh irodájában megcsörrent a telefon.

- Yoboseyo? - szólt bele Sehun.

- Sehun-ah - mondta valaki a vonal másik végén.

- Ó, Mr. Lee. Jó reggelt!

Szóval az apád volt az.

---

Immár Luhan kocsijában voltál, ahogy átvetted a reggeli virágokat. Láttad, ahogy Lulu hátrafordul és elvesz még egy csokrot az ülésről. 

- Mi ez?!

- Ez a csokor, amit tegnap akartam adni, ez pedig a mai.

- Ugyan, Lulu-ssi! Nem eszek virágot.

- Persze, hogy nem! Mert előbb vagy utóbb engem fogsz felfalni. 

Nagyra nyílt szemekkel pislogtál rá.

- M-Mit mondtál?! - kérdezted.

Kezdj el perverzkedni, Luhan. Kezd a perverz beszéddel. - emlékeztette magát Luhan arra, amit Kai mondott neki ma reggel. Annyira undorító volt, de mit tudott tenni? Ez is Mester Kai tervének a része volt. 

Luhan kuncogott egyet.

- Hogy telt a napod, Cupido? - váltott témát.

- Nagyszerűen!

- Azért mert nagyszerűen indult velem? - kuncogtál egyet, miközben bólogattál. 

- Tudod mit, legközelebb adhatsz nekem lufit virág helyett. - Erre Luhan rád nézett, nyelt egyet, és összeráncolta a szemöldökét.

- Nem - mondta. 

- Miért? A lufik aranyosak, és olcsóbb is mint a virág - magyaráztad.

- Nem, csak ne lufit.

- Miért? 

Luhan vett egy mély levegőt.

- Nem szeretem a lufikat.

Csücsörítettél egyet duzzogás képen, aztán halkan megjegyezted:

- Akkor én majd megszerettetem veled.

- Mi? - kérdezett vissza Luhan, nem teljesen értve szavaidat. 

- Semmi. Mehetünk? - mosolyogtál, amit Lulu is viszonzott, és összeborzolta a hajad, mielőtt elindultatok. 

Amint hazaértél, neki kezdtél a szokásos délutáni teendőknek. Elköszöntél Lulutól, és megvártad, míg elhajtott. Kissé nehézkesen jutottál be a házba, mivel a két csokor virág megnehezítette a dolgodat. Hirtelen valaki elvette az egyiket.

- Sehun-ssi? - néztél fel rá. - Köszönöm. 

- Hogyhogy két csokrod van? Holnapra három lesz? - viccelődött a professzorod. 

- Igen.. igen.. tényleg vicces - kuncogtál. 

Amint beértetek, szóltál az egyik cselédnek. 

- Kérnék egy kávét a szobámba - mondtad, majd Sehunra néztél. - Te? Kérsz kávét?

- Nem, nem, köszönöm. 

- Akkor csak egy kávé lesz - mondtad még egyszer a cselédnek. 

- Ne, agassi!

- Minek neked kávé? - nézett rád Sehun. - Álmos vagy? 

- Kicsit. Sok folt a feladat mára. Azt hiszem a professzorok sietnek az utolsó néhány hétben. 

- Oh, igaz - helyeselt Sehun. 

***

Már hét óra volt, vagyis elérkezett a matek különóra ideje. Sehun elvette a matek kvíz feladatait tőled, miközben bólintott egyet.

- Nagyszerű. Úgy látom, egyre jobb vagy - dicsért meg. 

- Mondtam már: okos diák vagyok - hencegtél, mire Sehun csak elvigyorodott, majd visszatért a papírokhoz. 

- Mivel holnap nincs iskola, talán tölthetnék egy kis időt együtt, nem? - kérdezte Sehun hirtelen. 

- Együtt? Úgy érted, hogy elmegyünk valahová? - kérdezted, s a professzorod bólintott egyet. 

- De Seonsaengnim, bárki megláthat minket együtt. Senki sem tudja, hogy ilyen közel kapcsolatban vagyunk - magyaráztad.

- Bízz bennem! - mondta, mielőtt eléd tett még egy adag feladatsort. - Itt van, old meg ezt!

Felsóhajtottál, majd elvetted a papírokat. 

- Sehun-ssi, még mindig meleg vagy? - kérdezted véletlenszerűen, miután ittál egy kortyot a kávédból, és folytattad a feladatokat.

Hallottad, ahogy nevet, mire rá pillantottál.

- Mi van, ha már nem vagyok meleg? Örülnél neki?

- Persze! - kiáltottál fel öntudatlanul, miközben összecsaptad a tenyered, de amint észrevetted, hogy mit mondtál, becsuktad a szád és visszatértél a feladatokhoz.

Sehun elmosolyodott.

- Akkor... már nem vagyok meleg - jelentette ki egyszerűen.

Megálltál, és rá néztél

- Mi az? - kérdezte.

Elnevetted magad, majd játékosan megütötted a karját.

- Ne viccelődj, Sehun-ssi!

A nagy nevetés közepette felborítottad a kávéscsészét, s annak tartalma egyenesen Sehunra ömlött.

- Ah! - nyögött fel, miközben elhúzódott az asztaltól, és gyorsan lekapta az ingét.

- Ó, istenen, sajnálom - kértél bocsánatot, ahogy elővettél egy zsebkendőt a fiókból.

Azonnal oda mentél hozzá, és megtörölted a mellkasát a zsebkendővel. Amint megláttad meztelen felsőtestét, a szó is beléd rekedt. Nagyot nyeltél, és odaadtad neki a kendőt.

- T-töröld meg magad - mondtad, mielőtt visszamentél a helyedre. Sehun somolygott, ahogy visszatolta a székét melléd. Teljes testével feléd fordult, keresztbe tette a lábait, és az íróasztalra könyökölt.

- Azt akarom, hogy te csináld.

- A feladatokat csinálom, úgyhogy csináld magadnak - mondtad, miközben a papírodra koncentráltál.

- De a te hibád - érvelt Sehun, de figyelmen kívül hagytad. Hirtelen elvette a tollad, mire rámeredtél.

- Yah! Add vissza! - kiabáltál, és próbáltad elvenni tőle.

- Vedd el, ha tudod - húzta az agyad, és olyan magasra emelte a kezét, ahova nem értél fel. Felálltál a székre és úgy próbálkoztál tovább. A háta mögé dugta az íróeszközt, így szinte megölted, ahogy el akartad venni tőle. - Ölelgetsz? - mondta hirtelen, s csak akkor vetted észre a pozíciótokat. Elvigyorodott, amikor elhúzódtál, és visszaültél a helyedre.

- Csak tisztíts le, és vissza adom a tollad - mondta, de nem figyeltél rá. - Miért nem nézel rám? - kérdezte, ahogy leült veled szembe, de ismét ignoráltad. - Tudom, hogy ez így elég furcsa, mert én magam sem tudom elfogadni, de mivel már nem először történik velem, ezért elmondom: Akaratom ellenére is állandóan felizgatsz.

---

Ez az eddigi leghosszabb fejezet, amit fordítottam, és megint tele van izgalommal, illetve néhány jövőbeni történésre utaló jellel. Kíváncsi vagyok rá jötttök-e, mi az. Minél többen írtok véleményt, anál hamarabb hozom a következőt :P Azt hiszem, lehet miről írni, úgyhogy hadd halljam a véleményeket :P

Sehun booty, mert ezzel nem lehet betelni. 

VALAKI NEM SEGÍTENE NEKI BETŰRNI AZT AZ INGET?

vagy nekem kell ezt is?

Napi Sehun adag :P

16. Jealousy? - Féltékenység?

FÉLTÉKENYSÉG?

Megrántottad a vállad, miközben az ajtót figyelted.

- Egyáltalán miért dühös emiatt? - vakartad a fejed, majd Sehun után szaladtál.
- Seonsaengnim! - kiáltottál, ahogy a lépcső felé futottál, és megragadtad az inge szegélyét megállásra késztetve.
- Meg tudom magyarázni - mondtad, de Sehun rád sem nézett. Nagyot nyeltél, mielőtt folytattad: - B-beszéljük meg kint!

Erre a professzorod sóhajtott egyet. Magad sem tudtad, miért, de nyugtalan és ideges voltál előtte. Úgy érezted, mintha védőbeszédet mondanál a dolgozatodért. Megköszörülted a torkod, és vettél egy nagy levegőt. Sehunra néztél, aki továbbra sem figyelt rád, szemei valahol máshol kalandoztak, miközben kezét keresztbe tette mellkasa előtt.

- Nos...

- Ne nagyon pazarold az időm, mert még kocogni is kell az óránk előtt.

- Épp mondani akartam! - emelted fel a hangod, mire Sehun rád nézett.

- Kiabálsz velem?

A szemeid tágra nyíltak.

- N-nem - ráztad a fejed, és próbáltad visszafogni magad. - A-a csomag... - kezdted. - Igazad volt. Tényleg az udvarlóm küldte.

- Udvarló?

Nyeltél, majd bólintottál egyet.

- Még csak nem is a barátod, és már randizgatsz vele?  - kérdezte kissé felháborodva.

- Nem erről van szó, huh! - nyafogtál. - Hadd magyarázzam el, oké?

Sehun sóhajtott, majd elkapta rólad a tekintetét.

- Kris felhívott ma reggel - mondtad, és észrevetted, hogy abban a pillanatban, amint kimondtad Kris nevét Sehun azonnal visszafordította a fejét feléd. - Tényleg ennyire tetszik neked Kris, hogy még a füled is belebizsereg, ha meghallod a nevét? - szinte kiabáltál, mire Sehun ismét elfordult tőled.

- Ha nem kapok magyarázatot, akkor inkább megyek kocogni és megkeresem a nővéred, hogy...

- Kris mondta, hogy kaptam egy csomagot. Aztán megtudtam, hogy az udvarlóm küldte, ezért felhívtam. Azt mondta, hogy ajándék, és ha nem akarok elfogadni, akkor azt kell tennem, ami szükségszerű ahhoz, hogy haza tudjak jönni el tudjam intézni.

- Végül elmentél vele ebédelni. Ez az, amit mondani akarsz?

Bólintottál.

Sehun megrántotta a vállát, aztán megrázta a fejét. Visszaakart menni a házba, amikor megfogtad a karját mindkét kezeddel.

- E-ez része volt a tervének.

- És te bedőltél neki? - nézett rád.

- De csak most az egyszer egyeztem bele és ezt neki is mondtam.

- És azt hiszed, hogy ezzel meg tudtad győzni? Ha egyszer beleegyeztél, kihasználja majd a lehetőséget és megkér többször is, amíg végül...

- Miért viselkedsz úgy, mintha olyan sokat tudnál a férfiakról, miközben meleg vagy? - kiabáltál, és ez alkalommal képtelen voltál visszafogni magad. - Egyáltalán, miért próbálom megmagyarázni neked, amikor nem is vagyok köteles magyarázkodni egy professzornak. Mégrosszab; egy melegnek, aki sosem fogja megérteni egy fiatal és tapasztalatlan lány érzéseit. Egy melegnek, akiről azt hittem, hogy igazi férfi, akivel talán... Elhallgattál, ahogy érezted a forró könnyeket a szemedben, miközben egymásra néztetek Sehunnal.

Vettél néhány mély levegőt, majd önelégült mosolyra húztad a szád.

- Rendben. Mondd csak el a nővéremnek.!Nem érdekel! Most menj és kocogj, hogy időben folytathassuk az órát és befejezhessük ezt az átkozott napot! - félre lökted Sehunt, és visszamentél a házba, míg ő továbbra is bámult maga elé.

---

- Nem hiányzott sok, hogy lebukjunk. Légy hálás, amiért ilyen okos vagyok - mondta Luhan, ahogy elterült a kanapén. Kai éppen tejet ivott, miközben unokatestvérét figyelte.

- Tudod, ez a fekete hajszín és frizura tökéletesen passzol hozzád - gúnyolódott Kai, mire Luhan mérgesen nézett rá.

- Ne szórakozz velem! Amint visszakaptam Sehunt, visszafestem szőkére.

- Ezzel a hajjal legalább úgy nézel ki, mint egy igazi férfi - mosolygott Kai.

- És ezt rohadtul utálom! - kiabált, mielőtt utoljára Jonginre pillantott, és elviharzott.

- Hé! Neked kellene hálásnak lenned, amiért vettem neked egy új kocsit, hogy segítsek visszahódítani a meleg barátodat. És ne felejtsd el, hogy ma egész este Hyorival kell beszélgetned! - kiabált utána Kai, majd elnevette magát és újabbat kortyolt a tejéből.

---

Sehun elment kocogni, míg te a szobádban voltál, amikor te telefonod megcsörrent. Megragadtad a táskád és kiszedted a mobilod belőle, amivel együtt a szexuális felvilágosító órán kapott óvszer is előkerült. Nem fordítottál rá túl nagy figyelmet, mert láttad, hogy Lulu hív. Még csak hat óra húsz körül járt az idő, legalább egy félóra volt az külön óra kezdetéig, ezért felvetted a telefont.

- Yoboseyo?

- Szia, édesem - szólt bele a telefonba Lulu, miközben megforgatta a szemeit.

- Yah! Ne hívj így! Ez undorító!

- Ja! Szerintem is - mondta komoly hangon.

Összeráncoltad a szemöldököd, és nem igazán tudtál reagálni.

- Ú-úgy értem... a Cupido sokkal jobb! Igaz? - mentette magát Luhan.

- Nos... ez sokkal egyedibb, úgyhogy igen - gondolkodtál, majd elnevetted magad.

- Kérdezhetek valamit?

- Mit? - érdeklődtél.

- Milyen érzés?

- Micsoda?

- Ez, ami köztünk van.

- Mire gondolsz? - húztad fel az egyik szemöldököd.

- Ugyan, Hyori-ssi! Tudod, hogy mire gondolok. Azt mondtad, hogy mindig visszautasítod azokat a fiúkat, akik udvarolni próbálnak neked. Szóval kérdezem: milyen érzés, amikor valaki ilyen sokat foglalkozik veled? Hogy veled legyen? Hogy hallja a hangod? Hogy magába bolondítson. Nem ez az első alkalom, hogy valaki ilyen őrült dolgokat tesz érted? Elvisz kora reggel az iskolába, gondot okoz otthon, hogy kicsalogasson ebédre, virágot visz neked minden délután, mielőtt haza hoz. És tudod, hogy mi a leőrültebb? Pontosan 25 órája volt, hogy bemutatkoztam neked és bevallottam az érzéseim.

Egy hang sem jött ki a torkodon, miközben visszafojtott levegővel hallgattad az udvarlód szavait. Vettél egy mély lélegzetet, és a szemben lévő tükörbe néztél.  A szíved gyorsan vert, az arcod felforrósodott.

- Hyori-ssi, kérlek, mondj valamit... mert kezdem magam kényelmetlenül érezni.

- Nos... N-nem tudom, mit mondhatnék - suttogtad, majd nyeltél egyet.

- Akkor hadd adjak választási lehetőséget: tetszik vagy nem tetszik?

- Oké, umm, hadd mondjam azt, hogy...

- Csak vála..

- Ideges leszek, amikor körülöttem vagy.

Luhant kissé lesokkolta , amit mondtál.

- I-ideges? Ideges vagy, amikor körülötted vagyok?

- Igen - mondtad szégyenlősen. - Olyan mintha valami furcsa dolog történne, amikor veled vagyok, de aztán mindig... - elhallgattál.

- Mindig mi? - türelmetlenkedett Luhan,  és elterült az ágyán, ahogy egyre érdekesebbnek találta a beszélgetést.

Nyeltél egy nagyot.

- Mindig megdo... - beléd fagyott a szó, mikor Sehun lépett be a szobába haját szárítva egy törülközővel, miközben néhány könyvet és papírt tartott a kezében.

- Megdo... mi? - kérdezte Luhan válaszra várva.

- Um, visszahívlak később - mondtad, mielőtt leraktad a telefont.

- Várj! Hyori-ssi... -  pislogott Luhan a telefonjára, majd csettintett egyet a nyelvével. Végül úgy döntött inkább ír egy üzenetet. Várni fogok a hívásodra, Hyori-ssi. Gyorsan elküldte, aztán elfeküdt az ágyán, és a csillárt kezdte bámulni, miközben felhúzta az egyik szemöldökét. Vajon mit akart mondani, gondolkodott, ahogy a kíváncsiság gyötörte.


Megköszörülted a torkod, mielőtt felálltál az ágyról.

- Hányszor mondjam még, hogy kopogj, ha bejössz a szobámba - mondtad, ahogy Sehunra néztél.

- Miért? Szoktam kopogni, amikor bemegyek órát tartani az osztályodba?

Hirtelen megrezzent a telefonod. Ránéztél egy pillanatra, de figyelmen kívül hagytad, és újra Sehunra összepontosítottál.

- Nos, ez nem egy tanterem. Mi van, ha éppen meztelen vagyok, amikor bejössz kopogás nélkül?

Sehun rád pillantott, miután letette a könyveket és a papírokat az íróasztalodra.

- Úgy sem lennél meztelen, amikor tudod, hogy nem sokára kezdődik az óránk. Hacsak nem akarsz elcsábítani egy meleget. - nézett rád komolyan. - Talán még szeretnéd elolvasni a hülye Cupidod üzentét, mielőtt elveszem a telefonod - mondta, majd a telefonodra pillantott.

Szúrós szemekkel néztél rá, majd eltetted a mobilodat.

Sehun épp le akart ülni, amikor észrevette az ágyadon lévő másik dolgot. Felállt és elkerekedett szemekkel sétált oda, majd elvette az óvszert az ágyneműről.

Miután elolvastad Luhan üzentét, hallottad Sehunt, amint előtted állt és majdnem kiabálva kérdezte:

- Ez miért van nálad?!

Felnéztél rá, és láttad a kezében az óvszert. Valamiért féltél és ideges lettél, attól ahogy azokkal az elkerekedett, kíváncsi szemekkel bámult rád. Nyeltél egyet.

- Az..

- Mond meg az igazat! Tényleg csak ebédelni voltál az idióta udvarlóddal?

- Csak nem azt gondolod, hogy szexeltem vele? - sóhajtottál, miközben a telefonodat fogtad.

- Nem gondolom, csak kérdezem, hogy...

- Pedig a kérdésed egészen pontosan ezt jelenti...

- Rendben, akkor honnan van ez az óvszer?

- Te tényleg ilyen hülye vagy?

- Hülye vagyok?! - kérdezte hitetlenkedve Sehun.

- Szexuális felvilágosító professzor vagy, nem?

Összeráncolta a szemöldökét, ahogy először nem értette, mire gondolsz. De amint az íróasztalhoz sétáltál, lenézett a az óvszerre és elgondolkodott az előbb mondottakon. Aztán gondolatban fejbe vágta magát, amikor rájött, hogy valójában a szexuális felvilágosító óra miatt volt nálad.

- Mivel elvesztegettünk öt percet veszekedéssel, itt lenne az ideje elkezdeni, nem? Vagyis csak nekem kell elkezdeni a hülye feladatokat - gúnyolódtál.

Sehun leült a szokásos székére melletted, és letette az óvszert a könyve mellé, mire szét tárt karokkal néztél rá.

- Mi az?

- Kérem az új feladatsort - mondtad unottan.

Sehun eltolta a kezed, majd megszólalt.

- Ma neki kezdünk az órának rendesen, úgyhogy hozd ide a matek füzeted.

- Végre! - Sóhajtottál, megforgattad a szemed, és felálltál, hogy megkeresd a füzeted

Mikor visszaértél vele, Sehun elvette tőled, és gyorsan átfutotta. Láttad, hogy néha megrázza a fejét, ahogy beleolvasgatott, majd végül rád emelte tekintetét.

- Melyik témakört találod a legnehezebbnek? - kérdezte.

- Mindet - válaszoltál.

- Szóval kezdjük akkor az alapoktól? Összevonás és kivonás? - gúnyolódott a professzorod.

- Tégy, ahogy akarsz, Seonsaengnim. - Egyáltalán nem volt most kedved beszélgetni vele.

- Akkor nézzünk pornót? - kérdezte, mire összeráncoltad a szemöldököd.

- Yah! Mi van?

- Azt mondtad, tegyem azt, amit akarok.

Megforgattad a szemed, majd elfordultál, ahogy hallottad Sehunt nevetni.

- Oké, oké, kezdjük akkor a szinusz függvényekkel - mondta, és közelebb húzódott hozzád, hogy elkezdhesse a tanítást.

- Seonsaengnim! - szóltál, miután véget ért az aznap esti óra. Sehun rád nézett, miközben összerendezte a papírokat. - Van egy kérdésem.

- Mi az?

- Ez tulajdonképpen a szexuális felvilágosító órával kapcsolatos - mondtad, és elvetted az óvszert az asztalról. - Meg tudod mondani, hogy miért gyártanak nem-latex óvszereket? Mr. Kim adta, ki ezt házifeladatnak.

Sehun elmosolyodott, ahogy összeszedte az összes holmiját.

- Mindjárt visszajövök. Csak visszateszem ezeket a táskámba.

Bement a szobába, amit még a szobalányok kitakarítottak neki korábban. A nappaliban lévő kanapét használta alvásra, de a szobába pakolta a cuccait, és a külön fürdőszobát használt a tisztálkodásra. Betette a dolgait a táskába, és elővett egyet Luhan óvszerei közül. Elbambult, míg vissza gondolt a napokra, amikor még együtt volt Luhannal. Nem gondolta volna, hogy a barátja gyerekes, féltékeny viselkedése miatt fognak szakítani, úgy, hogy a kapcsolatuk még el sem érte az egy évet. Gyorsan kirázta a gondolatokat a fejéből, mielőtt visszament hozzád a szobába.

Az ágyon feküdtél, amikor Sehun belépett. Becsuktad a szemed mérgedben, amiért már megint elfelejtett kopogni. Ezután felültél, és ránéztél, ő leült az ágyad mellé, letette Luhan óvszerét a paplanra, és elvette a tiédet, hogy elolvassa a csomagot.

- Tehát, ez latexből készült - mondta, mielőtt kivette az óvszert a csomagolásból, majd megfogta Luhanét is. - Míg ez egy nem-latex. - Ezt is kivette a csomagolásból. - Olvasd el ezt - adta oda a csomagot, és ujjával mutatta, hogy hol olvasd.

- Poliu...retán?

- Poliuretán. És ez... - mutatott egy másik szóra.

- Polii... poliizo...

- Poliizoprént - mondta Sehun, ahogy visszatette a csomagolást az ágyra. - Ezek latex alternatívák.

Bólintottál.

- Szóval a kérdésed az... hogy miért gyártanak nem-latex óvszereket, igaz?

Ismét bólintottál.

- Vannak emberek, akik allergiásak a latexre. Tehát, ha allergiásak rá, akkor nyilvánvaló, hogy nem tudnak latexből készült gumit használni. Ezért találtál ki a nem-latex óvszereket.

Megértésedet egy újabb bólintással fejezted ki. Ezután figyelted, ahogy Sehun körbe tekeri az ujját az óvszereddel.

- A másik dolog, amit érdemes tudni a latex és nem-latex gumi különbségéről az ez - mondta, ahogy dörzsölni kezdte a combod az ujja köré tekert óvszerrel. A lábad önkéntelenül is összerezzent a csiklandós érzéstől.

- Mi az?

- E-ez csikis - mondtad kissé szégyenlősen, mire Sehun kuncogott egyet.

- Rendben, akkor próbáld ki ezt, helyette!  - mondta, miközben felbontotta a másikat, és odaadta neked.

Nagy szemekkel pislogtál rá.

- Seonsaengnim! Nekem nincs péniszem...

Erre Sehun hirtelen megpöckölte a homlokod.

- Ahkkk! - nyögtél fel a fájdalmas érzéstől.

- Pabo. Csak próbáld fel az ujjadra.

Szúrós szemekkel néztél rá, míg ő rácsavarta az óvszert az ujjadra.

- És ezt is - mondta, miközben Luhan óvszerét is rátekerte a másik ujjadra. - Most húzd végig mindkettőt itt - nyújtott ki az egyik karját.

Engedelmeskedtél.

- Érzed, Hyori-ah? - kérdezte suttogó hangon, amitől megremegtél, nyeltél egyet, és libabőrős lettél. Egyszerűen kínos volt az egész. - Nos, melyiknek van kevésbé gumi tapintása?

Még egyszer végighúztad őket Sehun karján, és érezted, hogy az egyik sokkal vékonyabb.

- Ez - mondtad, ahogy felemelted az egyik kezed.

Sehun bólintott, és leszedte az óvszert az ujjadról.

- Ez azért van, mert a nem-latex gumik sokkal vékonyabbak, mint a latexből készültek, és így növeli a használó érzékenységét - magyarázta, mire ismételten csak bólintottál.

- Szóval, ha már elég jól ismered a hülye udvarlód...

- Megtennéd, hogy nem hívod így? Nagyon kedves ember! (lol Hyori XD)

Sehun megforgatta a szemét.

- Rendben... Szóval, ha már elég jól ismered a kedves, nagyszerű és elképesztő udvarlódat, és mikor mér együtt jártok egy ideje, mond meg neki, hogy viseljen latex óvszert, ha biztonságos szexet akartok, de ha esetleg allergiás rá, vagy élvezhetőbb szexet szeretne, akkor mond, hogy vegyen nem-latexből készült óvszert. Arasseo? - Összeszűkítetted a szemed, mielőtt megütötted a karját.

- Ez meg sem fordult a fejemben.

Sehun önelégült mosolyra húzta a száját.

- Persze, hogy nem! Miért is fantáziálnál ilyet az udvarlódról, ha nem én vagyok az?

- Yah! - kiabáltál, mire Sehun elnevette magát.

- Várj! Van még egy kérdésem! - mondtad. - Miért van nálad nem-latex óvszer?

Sehun lenézett Luhan óvszerére.

- Oh... Mert a tulajdonosa ennek... allergiás a latexre.

- De ez a tiéd, nem?

- Mondtam már, hogy nem az enyém, én nem használok óvszert!

- A-akkor... a barátod-é?

Sehun ismét lepillantott.

- Az ex-barátomé - mondta.

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Sz-szakítottatok? M-miért? - kérdezted elhűlve.

- Ne beszéljünk erről, kérlek - mondta, mire válaszképpen csak bólintottál.

---

Luhan egyfolytában a telefonja óráját nézte. Aish! Már kilenc harminc. Miért nem hívott még? - nyöszörgött magának.

Hirtelen kopogás zavarta meg.

- Luhan? - Kai volt.

- Mi van?

- Még mindig ébren vagy?

- Szerinted? - kérdezte szarkasztikusan, ahogy megforgatta a szemét.

- Csinálsz valami fontosat, amiért ilyen sokáig fennmaradsz? Szokatlan tőled, hogy fél kilenc után ébren vagy - mondta Kai, és Luhan csak ekkora vette észre, hogy már tényleg későre jár. A telefonjára pillantott.

Igaza van! Miért maradok fel ilyen sokáig annak a ribancnak a hívására várva?! - mondta, mielőtt eldobta a telefonját.

---

- Seonsaengnim - szóltál Sehunnak, mire ő rád nézett. - Én... sajnálom, ha megbántottalak azzal, amit korábban mondtam. 

- Felejtsd el - bólintott a professzorod. 

- És sajnálom, hogy hazudtam. Tudtam, hogy nem írtad volna alá, ha azt mondom, hogy az iskolán kívül fogok ebédelni. 

Sehun rád mosolygott. 

- Aláírtam volna, ha csak annyit mondasz, hogy kint ebédelsz. De ha a teljes igazat mondtad volna, hogy a hü... úgy értem, hogy az udvarlóddal ebédelsz, akkor azt hiszem, igazad van. Nem írtam volna alá. 

Ettől teljesen ledöbbentél, egy árva hang sem jött ki a torkodon. 

Sehun vett egy mély levegőt, majd felállt.

- Jó éjszakát, Hyori-ah. Holnap találkozunk - mondta, és elrakta Luhan óvszerét, mielőtt kiment. 

---

WOOOOW SEHUNA FÉLTÉKENY WOWOWOWOW. ÉS MICSODA ELŐADÁST TARTOTT AZ ÓVSZEREKRŐL xD

Most nem hozok vicces gifeket, mert el kell mennem nem sokára, és csak holnap reggel érek haza. Ha nem leszek nagyon fáradt, akkor holnap hozom a következőt. És mivel megint egy ilyen hosszú fejezetet hoztam, ezért szeretném, ha sokan leírnátok a véleményeteket. Olyan jókat nevetek rajtuk. Legyen ez a fizetségem ma, amiért egy délelőtt alatt összehoztam ezt, hogy ma sem maradjatok fejezet nélkül :P Köszönöm!!

15. You Lied - Hazudtál

HAZUDTÁL

Amint Luhan észrevett, integetni kezdett neked. Na, Itt jön a ribanc - gondolta magában. Rá mosolyogtál, amikor beszálltál az autóba.

- Mondtam, hogy hívj fel, így fel tudtalak volna venni a bejáratnál.

- Te ismered Mr. Kimet? - kérdezted mindenféle habozás nélkül.

Luhan meghökkent a hirtelen kérdéstől.

- M-Mr. Kim? - habogott.

- Igen. A férfi, akivel az előbb beszélgettél!

- O-oh. Szóval Mr-kimnek hívják? - kérdezte, mintha nem tudná.

- Szóval nem ismered őt?

Luhan megrázta a fejét.

- Nos... nos... Ő csak... idejött, mert még sosem látta a kocsimat az iskola parkolójában ezelőtt - mondta, mire csak bólintottál egyet.

Ahogy gondoltam, ez a ribanc teljesen idióta.

- Siessünk, egy óra múlva kezdődik a következő órám. - Ezzel elhajtottatok.

***

Luhan egy ízléses étterembe vitt.

- Egy asztal lesz két személyre - mondta a pincérnek. - Rendelj, amit csak akarsz, én fizetek - ajánlotta fel kedvesen, mielőtt az étlapra nézett.

- Miért csinálod ezt az egészet, Lulu-ssi? - pillantottál rá, mire ő is rád emelte a tekintetét.

- Mit?

- Ez az egészet! Olyan sok mindent teszel értem, pedig csak tegnap óta ismerjük egymást.

- Nos, lehet, hogy te még csak tegnap óta... De én... már mondta, régóta figyellek. Sikerült választani? Úgy emlékszem azt mondtad, hogy sietnünk kell - mondta Luhan, mire felmérted a étlap kínálatát.

Csak szeress már belém, és ne kérdezgess ilyen hülyeségeket! - gondolkodott összeszorított fogakkal, miközben rád nézett.

---

Sehun a büfébe ment ebédelni. Nem volt senki, akivel elmehetett volna kajálni, mivel a kapcsolata... Luhannal hivatalosan is véget ért. Legalább is ezt gondolta ő, amiért Luhan egyszer sem reagált az üzeneteire vagy hívásaira. Gyorsan megette az ebédet, s ahogy már megszokta a legtöbb szem most is rajta volt. Akárcsak a közép iskolában, amikor még az volt, aki most már nem.

Elindult a büfé kijárata felé, de ahogy meghallott egy beszélgetést az egyik közel asztaltól, megtorpant egy pillanatra.

- Úgy érted, Hyorinak randija van a tegnapi sráccal?! - Sehun léptei lelassultak, ahogy tovább hallgatózott. 

- Igen, ezért vagyok most egyedül. - Ez nyilvánvalóan Yura volt. 

Mr. Oh vett egy mély levegőt, mielőtt megcsikorgatta a fogát, és elhagyta a büfét. Amint kiért, elővette a telefonját. Úgy döntött, felhívja a nővéred, Jieunt. 

- Yoboseyo? 

- Jieun-ssi, otthon van Hyori? 

- Nincs. Az iskolában van, nem? 

- Ó, igen, nos.. azért köszönöm. - Ezzel Sehun letette a telefont. 

Csak haza, mi? 

---

- Köszönöm az ebédet, Lulu-ssi! - mondtad az ablakon keresztül, amikor visszaértetek a suli elé. 

Luhan elmosolyodott, és bólintott egyet.

- Amikor csak tudlak, elviszlek majd - kacsintott rád, mire elnevetted magad.

- Nem hiszem, hogy mindig el tudom fogadni az ajánlatot.

- Ugyan, te ribanc - motyogta Luhan.

- Tessék? - kérdezted, mivel nem teljesen értetted Lulu szavait. 

- Ah, Semmi - mosolyodott el. - Azt hiszem, hogy menned kellene, ha nem szeretnél elkésni. 

Válaszképen bólintottál.

- Vigyázz magadra! És tényleg nincs szükség rá, hogy értem gyere később!

- Sosem állíthatsz meg, Hyori-ssi! - kiabált utánad Lulu, de te csak intettél neki, hogy menjen. 

Abban a pillanatban, amint feltekerte az ablakot, még hozzá tette magában: - Sosem állíthatsz meg abban, hogy vissza szerezzem az én Sehunomat!

---

Szexuális felvilágosító óra következett, az óra, amit a legjobban utáltál, és nem a tantárgy miatta, hanem a professzora miatt.

- Jó napot, osztály - köszönt Mr. Kim, amit a te kivételeddel mindenki viszonzott. 

Ezt észrevéve Mr. Kim vett egy nagy levegőt és rámosolygott mindenkire. 

- Nos, ma reggel láttam egy fantasztikus autót az iskola parkolójában. Még sosem láttam itt ezelőtt, így gondoltam, megkérdezem a tulajdonost, hogy látogatóban van-e itt vagy miért, de tudják, ki volt az?

Tudtad, hogy Luluról van szó.

- Hyori udvarlója? - mondta az egyik osztálytársad, mire mindenki halk sikolyban tört ki. 

Mr. Kim kuncogott egyet. 

- Úgy látom, a mi kedves Hyorink kezd felnőni. De kérem Ms. Lee, ha van ideje a fiúkra, akkor az aktív órai munkára és feleltekre is legyen. Csak hogy emlékeztessem az órai munka 30%-ot tesz ki az én osztályozási rendszeremben. 

- Lehetnék nem én az óra témája most az egyszer, Mr. Kim? - kérdezted, mire a professzorod gúnyoson folytatta: 

- Rendben! Csak szeretnék megbizonyosodni, hogy nem engem fog hibáztatni, ha megbukik a tárgyamból.

- Nem fogok megbukni a tárgyából, ne aggódjon! - biztosítottad, mire Mr. Kim bólintott.

- Meglátjuk - zárta le, majd elkezdte az előadást. - Oké. Remélem, nem felejtették el, hogy mit kellett hozni a mai órára, amit pénteken mondtam a házifeladat mellett.

Mindenki bólintott.

- Rendben, akkor vegyék elő!

A diákok úgy tettek, ahogy Mr. Kim kérte, és elővettek egy-egy csomag óvszert, mire te csak zavartan pislogtál körbe.

- Micsoda? - kérdezted magadtól. Valószínűleg nem figyeltél eléggé a múlt órán.

- Tessék, itt van ez! Vedd el! - mondta Yura, miután megbökött téged. Rá néztél és láttad, ahogy egy csomag óvszert tesz az asztalodra.

- Köszönöm - suttogtad mosolyogva.

- Oké! Tehát a mai előadás témája az óvszer lesz. Bontsák fel a csomagot, és vegyék ki az óvszert - mindenki engedelmeskedett. - Most pedig azt akarom, hogy érezzék az anyagot.  Fogják meg, dörzsöljék meg, bármit, amivel érezheti az anyagot. Nos... Megtudják nekem mondani tapintás alapján, hogy miből készülhetett? Anélkül, hogy megnézném a csomagot.

Senki sem emelte fel a kezét, hogy válaszoljon

- Senki? - kérdezte, miközben szemei körbe járták a termet, s végül rajtad landoltak. Amint összetalálkozott a tekintetetek, megforgattad a szemed.

- Ugye nem engem akar megint felszólítani, Seon...

Mr. Kim elvigyorodott.

- De! Ms. Lee, álljon fel! Mondtam, hogy fontos az órai aktivitás.

Szúrós szemekkel néztél rá.

- Gyerünk, Ms. Lee. Felállni! Azt mondta, nem fog megbukni a tárgyamból, igaz?

Ismét megforgattad a szemed, mielőtt felálltál.

- Most pedig válaszoljon a kérdésemre!

Vegyél egy mély levegőt, és megtapogattad az óvszert még egyszer.

- Gumi! - válaszoltál.

- Milyen gumi? - faggatott tovább Mr. Kim.

- Nem tudom.

A professzorod bólintott, majd intette, hogy le ülhetsz. Bevágtál egy grimaszt, majd helyet foglaltál.

- Az óvszerek általában latex gumiból készülnek - magyarázta, miközben megmutatta a sajátját. - A latexnek kiemelkedő a rugalmassága. Akár nyolcszorosára is nyúlhat, mielőtt elszakad - mondva ezt, Mr. Kim kifeszítette a gumit az  osztály előtt. - De vannak nem-latex óvszerek is. És a következő feladat az lesz, hogy kiderítsék miért és mi a hasznuk. Most pedig térjünk át másra - fejezte be a témát Mr. Kim, majd folytatta az előadást az óvszerekről.

---

Miután a szexuális felvilágosító óra véget ért, a következő fizika volt. Sehun bement a terembe. Egész óra alatt egyszer sem nézett rád hosszú ideig. Amikor felemelted a kezed, hogy válaszolj egy-egy kérdésre, felszólított mást. Még akkor is, amikor te voltál az egyetlen, megválaszolta magának a kérdést. 

Összeráncoltad a szemöldököd. Mi baja lehet? 

Hamarosan a fizika órának is vége lett. Meredten bámultál Sehunra, míg elengedte az osztályt, letörölte a táblát és összepakolta a cuccait, végül rád nézett. 

- Yah, Hyori-ah! Menjünk! - mondta Yura, majd észrevette a közted és Sehun közt lévő jelentőségteljes szemkontaktust. Aztán Mr. Oh elkapta rólad a tekintetét, és Yurára nézett. 

- Ms. Han kapcsolja majd le a villanyt, ha elment!

- Ne, Soensaengnim - válaszolt a lány, mielőtt Sehun elhagyta a termet. 

***

- Történt valami közted és Mr. Oh között? - kérdezte Yura, miközben kifelé sétáltatok az iskolából. 

- Nem tudom, mi van azzal az abnormális professzorral - mondtad. 

Útközben megláttad Lulut a főbejáratnál, amint rád mosolyog. Újabb csokor virágot tartott a kezében. 

- L-lulu-ssi? - habogtál. 

- A tiéd, Cupido - nyújtotta át neked a csokrot. 

- Azt ne mond, hogy minden délután egy csokorral fogsz várni - mondtad, de némi hezitálás után elvetted a virágot. 

Luhan megvakarta a tarkóját, és egy szégyenlős mosolyra húzta ajkait.

- Ennyire nyilvánvaló? 

- Nem szeretnék virág üzletet nyitni - gúnyolódtál kicsit. 

- Úgy érted, ha hoznék neked virágot mindennap, eladnád őket másnak? - kérdezte kissé csalódottan, amitől bűntudatod lett. 

- A-ah, nem! Csak v-viccelte...

- Akkor hozok neked egy csokrot mindennap! - mondta, mielőtt megfogta a kezed és a kocsijához vezetett. 

- Hyori-ah! Én most megyek, mivel részt kell vennem egy vacsora találkozón. Szia! Vigyázzon a legjobb barátnőmre, Mr. Lu, különben halott ember - fenyegetőzött a barátnőd, majd magatokra hagyott.

- Y-yah, Yura-ah! - kiabáltál utána mindhiába. 

---

Éppen akkor parkolt le Sehun, amikor megérkeztetek a házatokhoz. 

- Ő kicsoda? - kérdezte Luhan játszva a butát, amikor látta Sehunt bemenni a lakásba.

- Ó... Ő az egyik professzorom - válaszoltál, mire Lulu rád nézett. 

- Te együtt élsz a professzoroddal? - szemei elkerekedtek.

- N-nem. Ez nem az... 

Lulu összezavarodva nézett réd, majd felhúzta az egyik szemöldökét. Vettél egy mély levegőt. 

- Ő valójában a magántanárom - magyaráztad.

- Miért? 

- Hogy ne bukjak meg a matek vizsgán.

- Úgy értem, miért ő? Lehetne nő is vagy valaki, aki nem ugyanabban az iskolában tanít, ahová te jársz. 

Mond el az igazat, ribanc!

Megnyaltad az ajkaid, mielőtt vettél egy mély levegőt!

- Nos - kezdted.

- Nos mi? 

- Nem tudom - mondtad végül. 

Lulu csak bámult rád, miközben az elméje kiabált: Csak áruld el, hogy rá akarod magad erőszakolni az én Sehunomra, te magakellető picsa. Végül egy hamis mosolyt erőltetett magára. 

- Akárhogyis... Most mennem kell. Később felhívlak, és remélhetőleg tudunk majd beszélni egész este. Ugye? - kérdezte Luhan, miközben az agya folyamatosan azt kántálta, hogy: mondj nemet, kérlek, mond nemet!

- Nos, valójában külön órám van minden este héttől kilencig. Így nem ígérhetek semmit. 

- Tegnap este nem volt órád? 

Felhúztad az egyik szemöldököd.

- Uh... De, de... volt. Miért? 

- Mert küldtem neked egy üzenetet tegnap fél nyolckor, de azt mondtad, hogy akkor már aludtál. 

Hah! Most elkaptalak, te kis hazug!

Mikor rájöttél, mit mondtál, nagyot nyeltél és dadogva folytattad:

- Ahh, a-az... nos.. elalu...

- Mindegy, már nem fontos. Majd később felhívlak, és ha tudsz, kérlek válaszolja hívásomra, jó? - mondta mosolyogva, mire bólintottál. Kiszálltál a kocsiból, és intettél egy utolsót, mielőtt Luhan elhajtott. 

Amint beléptél a házba meglepődtél a nappaliban lévő ember nagyságú csomagon. 

- Újabb csokor? - hallottad hirtelen beszélni Sehun, miután megivott egy pohár vizet. 

Megforgattad a szemed és figyelmen kívül hagytad őt. 

- Úgy sejtem, ez a hatalmas csomag az oka, amiért alá kellett írnom a hozzájárulást, hogy elhagyd az iskolát. Ki küldte? Csak nem az a... Cupido? - kérdezte Sehun gúnyosan. 

Szúrós szemekkel néztél rá.

- Tudod mit? Vedd fel a a melegítőd, és húzz el kocogni! - mondtad, mielőtt felmentél a szobádba. 

Mikor már épp beakartad csukni az ajtót, Sehun mögötted termett, és megállította az ajtót, ezzel lesokkolva téged.

- Yah! - kiabáltál vele, és próbáltad kizárni, de erősebbnek bizonyult nálad. 

- Ne fordíts hátat nekem, amikor hozzád beszélek!

Megrántottad a vállad, és összekulcsoltad a karjaidat a mellkasod előtt.

- Rendben, akkor beszéljünk! - adtad meg magad, mire Sehun beljebb tolt a szobába és becsukta az ajtót. 

- Nem szólok a nővérednek, ha elmondod az igazat. Most!

Felhúztad az egyik szemöldököd.

- Miről beszélsz?

- Megismétlem! Nem szólok a nővérednek, ha elmondod az igazat.

- Milyen igazat? - kiabáltál.

- Adok egy utolsó esélyt, Lee Hyori! Nem szólok a nővérednek, ha elmondod az igazat. Most!

Teljesen összezavarodtál.

- Mi a fenéről beszélsz?

- Arról, hogy randizni voltál!

Hallva ezt a szemeid elkerekedtek.

- Most megyek és szólok a nővé...

- Ne, kérlek, ne! - kérted, majd megállítottad őt, mire Sehun rád nézett.

- Mégis miért kellett hazudnod nekem? - kérdezte, mielőtt eltolta a kezed magától és kiment a szobádból.

---

AGHH MENNYI IZGALOM EGY FEJEZETBEN!

KAI TE PERVERZ DÖG! ÓVESZEREK?! REALLY????

(biztos szakértő vagy, és a sok tapasztalat beszél belőled!! :3)

Ne vigyorojá'

Sehuna pedig mintha féltékeny lenne, nem gondoljátok?

"Ki a fath  az a Cupido?"

(sírok ezen a gifen xDDDDDD)

"Mér hazudtá' nekem Hyori? Mééér?"

Napi exo adag:

És mivel ilyen hosszú és velős fejezetet hoztam nektek, ezért Lányoook írjatok!!! Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ki a kedvencetek és miért? Mit tetszett eddig a legjobban, mire számítotok stb.

Nekem kimondottan tetszik, amikor Sehuna kis mérges és féltékeny :P 

14. Caught? - Lebukva?

LEBUKVA?

- Na mi volt Lu-ssival? Történt valami furcsa a kocsiban? Csináltatok...

- Yah, fejezd be, oké? - kiabáltál Yurára. - Nem is ismerem még, és nem vagyok könnyűvérű, hogy furcsa dolgokat csináljak vele a kocsiban, oké?!

- Jól van, jól van, akkor mi történt? Képes volt korán reggel elmenni érted, és elhozni suliba. Milyen édes - mondta a barátnőd izgatottan.

- Nos, az... Szerintem abba kellene hagynia.

Yuta felhúzta az egyik szemöldökét.

- Miért?

Csettintettél egyet nyelveddel, majd beletemetted az arcod a padba.


- Nem tudom. Akárhányszor mond valamit, libabőrös leszek, és furcsán kezd el verni a szívem.

- Úr. Is. Ten. Mi az hogy nem tudod?! Most komolyan? - csodálkozott Yura.

- Miért? - néztél fel rá kérdően.

- Ha libabőrős leszel, akkor kényelmetlenül érzed magad mellette, jól mondom?

Miután átgondoltad, bólintottál egyet.

- És furcsán ver a szíved, vagyis olyan gyorsan, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhat? Ugye?

- Nos, annyira gyorsan nem... Eltúlzod!

- De gyorsabban ver a szokottnál?

Erre ismét bólintottál.

- Akkor azt hiszem, tudom, miért akarod hogy abba hagyja.

- És miért? - pislogtál rá egyik szemöldököd felemelve.

- Szerelmes vagy belé!

- Mi a franc, Yura? Még csak tegnap találkoztam vele. Egy napja sincs, hogy ismerem, úgyhogy ez lehetetlen. Érzek valami furcsát iránta, de ennyi. Nem vagyok belé szerelmes, és nem adom be ilyen könnyen a derekam - magyaráztad, mielőtt a professzorod bejött a terembe.

---

Miközben a büfében voltatok, és ki akartad kérni az ebédedet, megcsörrent a telefonod. Kris volt az. Összeráncoltad a szemöldököd.

- Ki az? - kérdezte Yura. 

- Kris - válaszoltál, majd felvetted a telefont. - Yoboseyo?

- Hyori-ah, ismersz valakit, aki úgy hívnak, hogy Cupido Lu? - A név hallatán elkerekedtek a szemeid.

- Mi?! M-miért? 

- Mert kaptál egy csomagot tőle. 

- Nálunk vagy?

- Igen, ne haragudj, amiért nem szó...

- Nem baj, csak hagyd a csomagot a szobámban. 

- De ez nem egy szokásos csomag - mondta Kris, mire ismét összeráncoltad a szemöldököd. 

- Hogy érted, hogy nem egy szokásos csomag?

- Err... valójában ember nagyságú. Nem tudom mi lehet, de úgy néz ki, mint egy maci. 

- MI?! - emelted fel a hangod, és felálltál a sokktól.

- Ezért hívtalak fel, és kérdeztem meg, hogy elfogadjam-e ezt a hatalmas csomagot. 

- Várj egy pillanatot. Felhívom a feladót - mondtad, majd kinyomtad Krist, és azonnal tárcsáztad Lulu számát. 

- Yoboseyo? - szólt bele Lulu. 

- Yah! Mit jelentsen az a csomag? - kérdezted.

- Oh az... Ajándék. 

- Ajándék? Most viccelsz velem?

- Nem, inkább csodállak. 

Behunytad a szemed és vettél egy mély levegőt. Érezted, hogy a szíved ismét hevesebben ver. 

- Ha nem szeretnéd, akkor még mindig tudsz kérni egy kikérőt az iskola igazgatójától, így most azonnal eljöhetsz és velem ebédelhetsz. 

Elnevetted magad, mikor rájöttél, hogy miért küldte a hatalmas csomagot Lulu. 

- És mi van, ha nem szeretném visszaküldeni a macit? 

- Akkor el kell mennem hozzátok, és be kell mutatkoznom a nővérednek: "Hello, én vagyok a húgod barátja" Ezt még nem akarod, ugye? 

- Lulu-ssi! - nyüszítettél, mire mindenki rád figyelt. Azonnal elhagytad a büfét, Yura pedig követett téged. 

- Akkor, kérlek, ebédelj velem! - könyörgött Luhan a telefonon keresztül, majd megforgatta a szemeit.

- Rendben! De csak most az egyszer, jó? - mondtam, miután vettél egy mély levegőt. 

- Oké, oké. Itt vagyok az iskola előtti parkolóban. Hívj fel, ha a kijártnál vagy, felveszlek!

- Te kitervelted ez az egészet, ugye? 

- Bármit az én Cupidomért. És kérlek fogadd el a macit. Nagyon rosszul érezném magam, ha visszaküldenéd.

- Psh, oké, most lerakom.

Miután elköszöntél Lulutól, visszahívtad Krist. 

- Kris?

- Itt vagyok! Szóval mi legyen?

- Fogadd el a macit, de hagyd a nappaliban, oké?

- Oké.

- Köszönöm! - ezzel letetted a telefont.

- Hé, mi volt ez a beszélgetés? - érdeklődött Yura.

- Mennem kell!

- Mi? Hová? Tudod, hogy nem...

- Együtt kell ebédelnem Luluval, különben valami szörnyű dolgot fog tenni.

- Várj! És mi lesz velem? 

- Sajnálom. Ígérem, hogy kárpótollak majd. Találkozunk később - mondtad, majd elindultál az igazgató irodája felé, míg Yura csak sóhajtott egyet.



- Rendben, engedélyt adok, arra hogy elhagyd az iskolát, de az iskolai tanácsadón kívül legalább még egy professzornak alá kell írnia a kikérőt - magyarázta az igazgató.

- Oh, nos, nekem kell keresnem egyet, aki aláírja? - kérdezted, mire a az igazgató bólintott. - Rendben, elintézem, és köszönöm - hajoltál meg majd elhagytad az irodát, és elindultál, hogy megszerezed a tanácsadó aláírását. 

Miután végeztél, Sehun irodájába mentél. Szerencsére ott volt. Egy bájos mosolyra húztad a szád, amikor beléptél a szobába. 

- Rám kiabálsz, hogy kopogjak, ha bemegyek a hálószobádba, amikor te magad sem tudod, hogy kell - jegyezte meg Mr. Oh.

- Elnézést, de sietek. Alá tudnád írni itt, kérlek? - kérdezted, ahogy leraktad elé a papírt.

- Ki mész? Miért? - érdeklődött, miután elolvasta a szöveget.

- El kell intéznem valamit otthon!

- Mit? - faggatott tovább, mire megforgattad a szemed.

- Csak írd alá!

- Nem, amíg el nem mondod, hogy mi az. Tudod egyáltalán, mit jelent az, ha aláírom itt?

- Azt, hogy hozzájárulsz ahhoz, hogy elhagyjam az iskolát.

- Látod, alá akarod íratni velem úgy, hogy fogalmad sincs róla, mit jelent.

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Csak írd alá, nincs időm vitatkozni.

- Miért éppen rám gondoltál, amikor számtalan más prof...

- Te állsz hozzám a legközelebb! Csak írd már alá, kérlek.

- Ha alá írom ezt, az azt jelenti, hogy én vagyok az egyik a három személy közül, aki felelős érted, míg az iskolán kívül tartózkodsz. 

- Akkor ez rendben van, mert csak haza megyek.

- Csak haza? - kérdezett vissza Sehun, mire gyorsan bólintottál egyet. - Remélem, nem hazudsz - mondta fenyegető hangon, miután rád szegezte az egyik ujját. Egy darabig még méregetett téged, majd elvette a tollát és aláírta a papírt. 

- Köszönöm, Sehun-ssi! - mosolyogtál rá, ahogy elvetted a beleegyezést.

- Ne hívj így az iskolában! - kiáltotta, mielőtt kiszaladtál az irodájából.

Kimentél az iskolából egyenesen a parkoló felé, amikor észrevetted Luhan kocsiját. Meglepetésedre Mr. Kim állt a kocsi ablakánál. Összehúztad a szemöldököd, majd elbújtál a fal mögé. Miért beszélgetnek? Talán ismerik egymást? Motyogtad magad elé, majd kilestél a rejtekhelyed mögül. Nem igazán hallottad miről beszéltek, még a hangjuk sem hallatszott el odáig, amitől még kíváncsibb lettél. Vajon miért beszélgetnek?

---

- Beleegyezett? Tök karizmatikus férfi lehetnél, ha az ellenkező nemhez vonzódnál - mondta Kai, miközben Luhan kocsijának támaszkodott.

Luhan megrázta a fejét:

- Nem. Az a ribanc idióta és könnyűvérű! - vigyorgott magában. - A legdühítőbb, hogy Lulunak hív. Te is tudod, mennyire utálom ezt a nevet! - panaszkodott Kainak, amikor észrevett valamit, vagy inkább valakit az egyik fal mögött.

Összeráncolta a szemöldökét.

- Kai azt hiszem, le kellene lépned. Valaki figyel.

- Huh, kicsoda?

- Az a lány a fal mögött.

Kai hátra pillantott a fal irányába, majd látta, ahogy kikukucskálsz mögüle.

- A francba! Hyori az - mondta, majd Luhanra nézett. - Azt hiszem, itt az ideje, hogy távozzak.

---

Azonnal visszahúzódtál a fal mögé, amikor észrevetted, hogy Mr. Kim téged néz. Hirtelen megcsörrent a telefonod, amitől meglepődtél.

- Aish! - káromkodtál a mobilod hangja miatt, aztán visszapillantottál Luhan kocsijára, de Mr. Kim már nem volt ott. Elővetted a telefonod, és láttad, hogy Luhan hív.

- Hol vagy? - kérdezte, miközben szemét arra a falra tapasztotta, amelyik mögött rejtőztél.

- A-ah, úton a parkolóhoz.

Úton a büdös francokat! gondolta magában, majd folytatta a beszédet:

- Mondtam, hogy hívj fel...

- Oké, oké - motyogtad, mielőtt letetted, és elindultál a kocsija felé.

---

Luhan... luhan.. luhan... mit csináljunk veled?

És Jonginnal?

Sehun pedig milyen kis gyanakvó... "nem írom alá, ha nem mondod meg..."

Vajon mi lesz most? várom a tippeket :3

Ne felejtsétek el a napi Kai adagot: 

És a napi Sehun adagot se (Mai Music Bank felvétel:P)

Nagyon tetszhet magának sötét ruhákba, barna hajjal :P Olvastam fan accban, hogy milyen ügyes és karizmatikus volt ma tánc közben, és integetett egy csomót, meg nevetett a rajongókra :''''''''') Imádom.