28. Intense - Intenzív

INTENZÍV

Meglepődtél, amikor Sehun megdagadt szemekkel nézett fel rád. Ez volt az első alkalom, hogy sírni láttad. Néhány másodperc után megpróbálta elhúzni a kezét, de erősen szorítottad, így inkább feladta. Gyengének tűnt, ami nagyon meglepett. A testfelépítése a tiedhez képest sokkal nagyobb és erősebb volt, ezért könnyedén elhúzhatta volna a kezét.

Hirtelen elkapta a tekintetét rólad azzal a szándékkal, hogy elrejtse az arcát előled.

- M-menj vissza a szobádba aludni. Nem kellene így látnod - mondta.

Nagy levegőt vettél.

- Még ezek után és van benned férfiasság. Értem.


Nem nézett rád, de hallgatta, ahogy folytattad a beszédet.

- Egy átlagos meleg nem bánja, ha egy lány sírni látja.

Nyelt egyet, s továbbra is eltakarta az arcát, keze még mindig a fogságodban volt.

Kínos csend állt be közétek egészen addig, amíg meg nem törted azt.

Újabb mély levegőt vettél, mielőtt neki kezdtél:

- Azt mondtad, már megszoktad, nem?

Sehun összeráncolta a szemöldökét kérdésed hallatán, mielőtt rád nézett.

- Miért sírsz ennyire azért, mert az egyik diákod mocskos dolgokat gondol rólad? Egyszer azt mondtad, hogy amikor még iskolába jártál, a lányok gyakran mondtak  perverz dolgokat, nem igaz?! Most miért vagy ilyen bőgőmasina?

Miután befejezted a fecsegést, Sehun lehunyta a szemeit, és láttad, ahogy a szájának széle felfelé görbül.

Összeráncoltad a szemöldököd.

Lassan felnézett rád, és beharapta az ajkát, hogy elrejtse a mosolyát, és visszafogja a feltörni készülő nevetést.

- Mi a... Most miért mosolyogsz? - nyafogtál, miközben elengedted a kezét.

Sehun megrázta a fejét, és kezével eltakarta a száját, ahogy levette rólad a tekintetét.

Dühösen fújtad ki az orrodon a levegőt, míg őt nézted. Duzzogva felálltál, s ott akartad hagyni, amikor hirtelen megragadta a csuklód, és a mellkasa felé húzott, hogy szorosan megöleljen. Állát a fejed búbjára helyezte. Elkerekedett a szemed, ahogy meglepett hirtelen akciójával.

- Tényleg azt hiszed, hogy ez az oka, amiért úgy viselkedek, mint egy bőgőmasina? Vagy csak felakarsz vidítani? - kérdezte.

Felhúztad a szemöldököd, és elakartál húzódni tőle, hogy felnéz rá és megkérdezted miről beszél, mire még erősebben kezdett szorítani.

- Akárhogy is, köszönöm! - Még szorosabban ölelt, ahogy folytatta: - Köszönöm, hogy megmosolyogtatsz.

Nem igazán értetetted. Miről beszél? 

- Tényleg egy tudatlan lény vagy, Lee Hyori-ssi! Nem csodálkoznék, ha egy nap oda rohannál hozzám azt kiabálva, hogy annyira buta vagyok, egy komplett idióta! - mondta lány hangot utánozva, hogy még jobban felbosszantson.

- Yah! Ez sosem fog megtörténni - nyafogtál. Arcod még mindig Sehun mellkasán volt, miközben kezeivel szorosan ölelte a testedet.

Sehun kuncogott egyet, mielőtt elengedett.

Megköszörülted a torkod.

- N-nem sokkal ezelőtt... - dadogtál. - Azt mondtad, hogy még hosszú utat kell megtennem, hogy megismerjelek, igaz? - Egy bólintás volt a válasz. - Akkor megteszem.

Erre Sehun arca megkomolyodott.

- Megteszem az utat és mindent elkövetek, hogy megismerjelek, és mindent megtudjak rólad. Kezdve az alapvető információkkal, az érdeklődéseddel, hogy milyen dolgokat szeretsz, és a múltadról is... Talán, ha megismerem a múltad, akkor képes leszek megérteni és elfogadni, hogy meleg...

- Nem! - szakított félbe Sehun. - Nincs szükség, hogy leáss a múltamig, Hyori-ssi.

- Miért nem? A múltad is hozzád tartozik...

- Azt mondtam, nem! Ami a korábbit illeti: csak egy figyelmeztetés volt, hogy ne viselkedj úgy, mintha ismernél. Köztünk nincs semmi, csak tanár-diák kapcsolat, Lee Hyori. Semmi több. Tehát, ha megpróbálsz nyomozni utánam, nem vagy más, mint egy zaklató.

Úgy érezted, mint akit szíven szúrtak, ahogy Sehun a fejedhez vágta ezeket. Egymás szemébe néztetek, mielőtt nyeltél, majd bólintottál egyet.

- Rendben. Jó éjt, akkor... Mr. Oh. - Azzal egyedül hagytad a nappaliban. Levegő után kapkodtál, ahogy próbáltad visszatartani a könnyeidet, miközben a hálószoba felé igyekeztél.

Sehun összeszorította a fogait, mielőtt nagy levegőt vett.

---

A következő nap vasárnap volt. Eljött az idő, hogy Sehun döntését követve, visszamenjetek Seoulba. Elbúcsúztál az apádtól, Oh Jieuntól és az ő apjától is. Az út a reptérig, majd Seoulig csendben telt. Egyikőtök sem kezdeményezett beszélgetést.

Miután visszaértetek, testőrök vettek fel a reptéren, hogy haza vigyenek a házatokig. Jieun, a nővéred otthon volt, és meglepődött, amikor meglátott titeket.

- Ó? Miért jöttetek vissza ilyen korán? - kérdezte, miközben segített a csomagokkal. Egyikőtök sem szólalt meg, egyenesen a szobátokba mentetek.

Jieun összeráncolta a szemöldökét, majd követett téged a szobádig.

- Yah! Hyori-ah, mi történt? Miért tűnik úgy, hogy se te, se Sehun oppa nem vagytok jó hangulatban?

- Mert nem vagyunk - mondtad egyszerűen, mielőtt átöltöztél a hálóingedbe.

Jieun nyelt egyet, ahogy rád nézett.

- Mellesleg Lulu-ssi itt volt az nap reggel, amikor elmentetek New Yorkba - közölte a nővéred.

Hirtelen izgatott lettél, ahogy meghallottad az udvarlód nevét.

- M-mit csinált itt?

- Ez volt az első alkalom, hogy ide jött, és az első alkalom, hogy találkoztam és beszéltem vele. Nem tudta, hogy elmentél, szóval behívtam reggelire és beszélgettünk egy kicsit.

- Miről beszélgettetek ti ketten? - érdeklődtél, ahogy leültél az ágyadra. Jieun a falnak támaszkodott, miközben elgondolkodott.

- Hmm... csak erről-arról.

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Unnie!

Jieun elnevette magát.

- Miért nem hívod fel? Már biztos hiányzol neki. És hé, jól kijöttünk egymással - kacsintott rád.

Elmosolyodtál, és elővetted a telefonod.

- Most megyek.  Nem hiszem, hogy hallanom kellene egy szerelmes pár beszélgetését - mosolygott a nővéred is.

- Még nem a barátom, Unnie! - mondtad.

- Még - kuncogott, mielőtt távozott a szobádból.

Amint a nővéred kiment, felhívtad Lulu-ssit.

---

Luhan a mennyezetet bámulta, miközben az ágyán heverészett, amikor hirtelen megcsörrent a telefonja. Felvette anélkül, hogy megnézte volna, ki hívja. A füléhez tette és unalmasan szólt bele.

- Yoboseyo...

- Annyong, Lulu-ssi!

Luhan felült az ágyon, amint meghallotta a hangodat. A karórájára pillantott, s látta, hogy már este nyolc volt.

- H-hyori-ssi! Jó reggelt!

Elmosolyodtál, ahogy válaszoltál neki.

- Már Seoulban vagyok, Lulu-ssi, úgyhogy a "Jó estét" a helyes köszönés.

Luhan szemei elkerekedtek, miközben elmosolyodott.

- T-tényleg? Hol vagy most? - kérdezte, ahogy kimászott az ágyából és a kabátjáért ment.

- Otthon - válaszoltál.

- Rendben. Oda megyek - mondta, majd kiviharzott a szobából.

- Biztos vagy benne? Már késő van. Holnap is találk..

- Ne, kérlek. Már látni szeretnélek - erősködött Luhan, miközben a kocsijához ment.

- Rendben, akkor. - S habár ő nem látta, a telefon másik végén belepirultál a szavaiba, míg Luhan csak mosolygott.

- Viszlát, Kupidóm - ezzel letette a telefont, és beindította a motort.

A mellkasodhoz kaptál, és érezted, hogy a szíved szaporán és hangosan ver.

---

Miután átöltözött az otthoni ruhájába, Sehun lement a nappaliba, a kanapéhoz, amin aludni szokott. Jieun észrevette, odament hozzá, és leült  mellé. Mikor Sehun is észrevette, rámosolygott a lányra, majd a kezeit kezdte bámulni.

Jieun mély levegőt vett, mielőtt megszólalt.

- Biztos vagy benne, hogy kényelmes a kanapén? Tudod, bármikor szólhatsz, ha inkább ágyat szeretnél. Vehetünk egyet...

- Nincs szükség rá, Jieun-ssi. Ne vesztegesd rám az időd és az energiád - mondta Sehun, majd felállt a kanapáról, de Jieun megfogta a kezét. Sehun nem zavartatta magát azzal, hogy ránézzen.

Jieun épp kezdte volna a mondanivalóját, amikor megszólalt a csengő. Elengedte Sehun kezét, megköszörülte a torkát, majd a bejárati ajtóhoz indult.

- Kinyitom - mondta.

Sehun összeszorította a fogát, mielőtt mély levegőt vett. A konyhába ment, hogy öntsön magának egy pohár vizet.

Amint Jieun kinyitotta az ajtót, elmosolyodott, ahogy meglátta Lulut.

- Ó, jó estét! Hyorihoz jöttél, igaz?

Luhan egy kedves mosolyra húzta a száját, és bólintott.

- Oké. Gyere be, ide bent megvárhatod. Szólok neki.

- Ne, köszönöm - mondta, majd belépett a házba.

Jieun gyorsan felment, hogy szóljon neked.

Luhan figyelte, ahogy a nővéred felszalad a lépcsőn, majd mikor eltűnt a szeme elől, körbe pillantott a házban, hogy megnézze a tárgyakat, amiket a múltkor is látott.

Abban a pillanatban, amikor észrevette egy férfi alakját a konyhapultnál, összeráncolta a szemöldökét, míg azon gondolkodott, hogy ki lehet az. Aztán eszébe jutott. Sehun!

Képzeletben fejbe vágta magát, amiért elfeledkezett róla, hogy Sehun is itt él. Miután leparkolta a kocsiját, azonnal a bejárati ajtóhoz sietett, fel sem tűnt neki Sehun kocsija.

Annyira izgatott voltam Hyori miatt, hogy elfeledkeztem mindenről? - gondolkodott, de egy gyorsan vállrántás után visszatért az érzékeihez.

Miután rájött, hogy Sehun állt a konyhában, azonnal hátat fordított, nehogy meglássa az arcát.

---

Pont jó időben, Sehun megfordult, és az előszobában egy férfi alakját fedezte fel, aki épp háttal volt neki. Összeráncolt szemöldökkel indult el felé.

- Ki vagy te? - kérdezte.

---

Luhan szorosan lehunyta a szemeit, ahogy összeszorította fogait idegességében.

---

Sehun meg fogta a srác vállát, hogy maga felé fordítsa.

---

Huuu, hát már olyan szépen indult az eleje, erre Sehunnak muszáj bunkón viselkednie -.-

Na, hosszú idő után hoztam egy új részt. Ne haragudjatok, de elfoglalt voltam a múlthéten, és most, hogy magamra vállaltam ezt a két új fanficet, nincs mindig időm ezzel foglalkozni. De igyekszem, cserébe szeretném, ha írnátok nekem néhány véleményt! ^^

27. Almost There - Majdnem Ott

MAJDNEM OTT

Amint Luhan bement a szobájába, leült az ágyra és vett egy mély levegőt. Hogy lehet hogy Kris hyung Hyori nővérének a barátja?

Míg a nővérén gondolkodott, eszébe jutott a neve.

- Jieun... - ráncolta a szemöldökét. - Várjunk... Jieun... Nem így hívják... - mielőtt befejezhette volna a gondolatát, megcsörrent a telefonja. Üzenete érkezett. 

Elkerekedtek a szemei.

- Ah! Hyori-ssi! El is felejtettem! - sóhajtott, mielőtt a kijelzőre pillantott, de amint meglátta az üzenet küldő nevét, szemei még nagyobbra nyíltak. - S-sehun!

Azonnal megnyitotta az üzenetet. Beszélnem kell valakivel - olvasta, majd tekintete lejjebb siklott.

Később felhívlak. Kérlek, vedd fel. 

Nyelt egyet, mielőtt elkapta a szemeit a képernyőről. 

- Történt valami? - kérdezte magától, miközben vett egy mély levegőt.

---

A szobában teljes sötétség uralkodott, de a kinti épületek fényének segítségével láthattad Sehun alakját. Nyeltél egyet, míg ő ott állt előtted. 

- Ideges vagy, igaz? - érdeklődött.

Igaza volt, és a kérdéstől csak még idegesebbnek érezted magad. 

Sehun lassan feléd mászott. Láttad, ahogy vágyakozva harapdálja a száját, miközben szemeivel szinte felperzselt. Nagyot nyeltél, és zárt lábakkal hátrébb csúsztál az ágyon. Amint a hátad nekiütközött az ágy támlájának, Sehun arcán egy önelégült mosoly jelent meg. 

- Nagy veszélyben vagy, Hyori-ah - jelentette ki, ahogy két kezét az ágytámlának támasztotta, hogy közre fogja a tested. 

Olyan gyorsan és erőteljesen vert a szíved, hogy nagy levegőket kellett venned ahhoz, hogy valamennyire higgadtságot erőltess magadra. Érezted Sehun illatát és leheletét az ajkaidon, így sejtetted, hogy csak néhány centiméterre lehetett az arcodtól. Becsuktad a szemed, és oldalra fordította a fejed, hogy minél távolabb tudd magadtól. 

Sehun elkapta az állad, és visszafordította a fejed, mielőtt az ajkaidra nyomta az övét. El akartál menekülni, de sokkal erősebbnek bizonyult nálad. Hamarosan elmúlt az idegesség, ahogy a tested megadta magát. Ajkaid mozogni kezdtek, miközben mindkét tenyered a mellkasára vezetted. Ő egyik kezét, ami eddig az ágytámlát támasztotta, a hátadra csúsztatta, hogy közelebb húzzon magához, ezzel elérve, hogy mellkasotok egymásnak préselődjön. 

Elengedte az állad, mielőtt másik kezével a kulcscsontodat kezdte simogatni érzékien. Belenyögtél a csókba, ahogy érezted ujjait a vállaidon, amint finoman simogatnak mindkét oldalt. Sehun ajkain egy apró mosoly jelent meg, majd elhúzódott tőled. Közvetlenül a szemeidbe nézett, miközben beharapta a száját. Hirtelen nedves puszikkal halmozta el az arcod egészen addig, amíg el nem érte az állad. Beszívtad az ajkad, a hátad megfeszült, ahogy a fülcimpádon érezted a nyelvét. Néhány nyalintás után bele is harapott érzékeny testrészedbe. 

Ezután eltoldtad magadtól, hogy elhúzódj tőle, mire zavart arckifejezéssel nézett rád.

- Mi van? - kérdezte. 

Nagyot nyeltél, mielőtt megszólaltál volna.

- S-soensaengnim... n-nem kellene ezt tennünk...

Sehun elmosolyodott. 

- Valóban? Mi történt azzal a lánnyal, aki azt mondta, hogy azért fogok könyörögni neki, hogy szopjon keményebben? Aki azt mondta, hogy megszabadulna az össze ruhájától előttem? 

Teljesen elpirultál a szavaitól. Még jó hogy sötét volt, és nem láthatta mennyire zavarba jöttél.

Hirtelen érezted, ahogy a belső combodra simítja a tenyerét. 

- Gyerünk, csináljuk - mondta, majd egyik karja a derekad köré kígyózott, hogy közelebb vonjon magához.

Teljesen ledöbbentél, amikor hirtelen a semmiből, megcsókolta a melledet a blúzodon keresztül. 

- Úgy szeretném megkóstolni ezeket - jelentette ki, ahogy óvatosan megmarkolta az egyik melledet. Ráharaptál az ajkadra, és megpróbáltad visszatartani a feltörni készülő nyögéseket. 

Sehun lassan becsúsztatta a kezét a hátad mentén a póló alá. 

- Seonsaengnim! - szóltál rá, amikor érezted, hogy megáll a melltartód kapcsánál. 

- Tessék? - kérdezte.

- N-ne... - mielőtt még befejezhetted volna, már ki is kapcsolta a fehérneműd. Elvette a kezét a derekadról, és a pólód aljáért nyúlt, hogy minél gyorsabban megszabadítson a felesleges ruhadarabtól. Először ellenkezni akartál, de túl ijesztőnek találtad, hogy szembe szállj vele. 

Gyorsan visszahelyezte a karját a derekadra, és megszívott egy pontot a nyakad hajlatában. Ez valószínűleg az egyik legérzékenyebb pontod lehetett, mert a tested teljesen beleremegett, ahogy tovább szívogatta a bőröd. 

Ujjaid a hajába vezetted, és az élvezettől belemarkoltál lágy tincseibe. 

- Uhh... Nggh... S-seonsaengnim... - nyögdécseltél, miközben Sehun lassan lenyomott az ágyra. Ajkaival most már a kulcscsontjaidat kényeztette, s miután végzett, végignyalt a válladon. Fogai közé vette a melltartópántot, és lassan lehúzta a karodon. Ugyanezt tette a másik oldalt is. Miután mindkét pánt lent volt, a melltartó alól elő bukkantak eddig elrejtett kebleid.

Zihálni kezdtél, amikor megérezted a hideg fuvallatot  megkeményedett mellbimbódon. Sehun kezei felkúsztak kerek melleidre, és mutatóujjával apró köröket rajzolt rá.

- Nggh... - nyögtél fel.

A kinti fény segítségével tökéletesen láthatta dekoltázsod.

- Hibátlanok a melleid - suttogta, miközben lassan lehajolt.

Elakadt a lélegzeted, ahogy megérezted nyelvét a mellkasodon.

Néhány másodperccel később a mellbimbódat kezdte kényeztetni nedves izmával.

Belemarkoltál a lepedőbe, mielőtt egy sóhajt hagyta el a szád.

- Uhh... Ahhh...

Sehun egy gyors mozdulattal megpöckölte a bimbód, amivel teljesen az őrületbe kergetett. Ezután az egészet bevette ajkai közé, és nagyot szívót apró testrészeden. 

Hangos cuppanásokkal vált el tőled, mielőtt újra ás újra mellbimbódra tapadt. Ekkora már teljesen magadon kívül voltál.

Csak a mellbimbóim, és mindjárt megőrülök - gondoltad magadban. Mi lesz, ha oda lent... - még jobban elpirultál, ahogy ezen agyaltál.

Hamarosan elhúzódott tőled, és térdre ereszkedett az ágyon. Hallottad, hogy kicsatolja az övét, amitől teljesen izgatottá váltál. Basszus. Basszus. Most látni fogom Seonsaengnim férfiasságát. Basszus. Beharaptad az ajkad, miközben vártál.

- Yah - szólt Sehun.

Nagyot nyeltél.

Gyerünk, Seonsaengnim, mutasd meg nekem. Látni akarom, mekkora vagy - mondtad a fejedben, majd újabbat nyeltél.

- Yah! - szólt rád ismét.

- Mutasd már meg végre - mondtad, ahogy egyre türelmetlenebb és izgatottabb lettél.

- Mi a fenéről beszélsz? - kiabált Sehun, miközben összeráncolta a szemöldökét.

Miután hallottad a hangját, gyorsan visszatértek az értékeid.

Sötét alakját figyelted, majd felvontad az egyik szemöldököd. Mi történt? - kérdezted magadtól, ahogy lepillantottál testedre, amiről egyetlen ruhadarab sem hiányzott.

- Lehet, hogy sötét van, de látom a szemeid. Látom, hogy az ágyékomat bámulod már egy ideje. Szóval egyáltalán nem vagy ideges - állapította meg Sehun.

Csak a képzeletem játszott velem? Képzeltem az egészet? - Hirtelen megütötted az arcod, hogy észhez térítsd magad, és ezt Sehun is észrevette.

- Vagy annyira ideges voltál, hogy mocskos dolgokat képzeltél rólam, nem igaz? - kérdezte.

Elpirultál, és elkaptad róla a tekinteted.

Néhány pillanattal később Sehun lassan feléd mászott. Látva ezt, eszedbe jutott a képzeleted legelső jelenete.

Ó, ne. Ó, ne. Mindjárt valóra válik  - nyeltél egyet, és a szíved újra hevesebben kezdett verni.

Amint Sehun feléd került, lábai közé szorította a lábaid, és kezeivel közre fogta a fejed, miközben egyenesen a szemeidbe nézett. 

- Hosszú utat kell megtenned ahhoz, hogy megismerj engem, Hyori-ssi. Most elengedlek, de ha legközelebb behatolsz a magánéletembe, nem menekülsz meg ilyen könnyen.

Ezután hirtelen megsimogatta a fejed, ahogy folytatta.

- Most menj aludni. Holnap reggel visszamegyünk Szöulba.

Leszállt az ágyról, s mielőtt kiment volna a szobából még visszafordult.

- Feloltsam a villanyt vagy ne?

Nem válaszoltál.

- Akkor így hagyom. Jó éjszakát - mondta, majd eltűnt a szemed elől.

Hosszú utat kell meg tennem, hogy megismerjelek? - kérdezted magadban, rögtön azután, hogy kiment a szobából. - Akkor... végig fogom járni azt az utat - mondtad, miközben mellkasodra helyezted a tenyered. Hirtelen az ágyba ütötted a kezed, majd csalódottan a hajadba túrtál. Azt hittem, igaz volt! De csak a képzeletem játszott velem. Huh! Már majdnem látta a... Aish! - gondolkodtál, miközben mély levegőt vettél.

---

Sehun a nappaliba ment, és leült a kanapéra. Elővette a telefonját, majd tárcsázta Luhan számát. Nem számított rá, de reménykedett benne, hogy fel fogja venni. 

- L-luhan - szólt bele a telefonba.

Luhan egy szót sem szólt, de Sehun tudta, hogy figyel. 

- Luhan... nem kell beszélned... csak hallgass meg, kérlek - mondta, mielőtt vett egy mély levegőt. - Azt mondtad, hogy az lesz a legjobb mindkettőnknek, ha együtt maradunk, igaz? És megígértünk, hogy sosem nézünk rá egy lányra sem, mert haszontalanok vagyunk...

---

Luhan csak hallgatott a vonal túloldalán. Már olyan régóta hiányzott neki Sehun hangja. 

- Azt hiszem, nem tudom betartani az ígéretemet, Luhan - szólalt meg kis idő után Sehun. 

Hallva ezt, Luhan szíve kihagyott egy ütemet. Összeszorította a fogát, mielőtt Sehun ismét megszólalt. 

- Azt hiszem, én...

- Nem, te nem! - vágta rá azonnal. 

---

Sehun hirtelen valami furcsát érzett a szívében, amikor meghallotta Luhan hangját. Nagyot nyelt, majd újra beszélni kezdett:

- Luhan..

- Te sosem lehetsz igazi férfi! Már sosem lehetünk igazi férfiak, Sehun. Tele voltál fájdalommal, én pedig hagytam meghalni valakit. Gyengék vagyunk, Sehun. El kell fogadnod. Ha csak azért hívtál, hogy elmond, nem jössz vissza hozzám, mert ismét hetero lettél, akkor nem is kellett volna keresned. Te vagy a legrosszabb! - Ezzel Luhan kinyomta a telefont.  Összeszorította az állkapcsát, és vett egy mély levegőt, miközben a semmibe bámult. Aztán a tükörképére pillantott. El kell vennem tőled Hyorit, Sehun, még ha ez azt is jelenti, hogy át kell lépnem a határt - gondolta magában. 

---

Sehun leejtette a telefonját, miközben az emlékek, melyeket nagy erőfeszítések árán próbált elfelejteni, felvillantak az agyában. 

Nem lehetünk többé együtt, Sehun-ah.

Leesett a kanapéról, ahogy a hajába vezette ujjait, és idegesen tépni kezdte azt. Könnyei patakokban folytak le az arcán. 

Szakítsunk.

Kiabálni kezdett, majd felrúgta az útjában lévő tárgyakat. 

Nem vagyok beléd szerelmes.

---

Teljesen a gondolataidba voltál mélyedve, amikor egyszer csak meghallottad Sehun kiabálását. Azonnal kiugrottál az ágyból, és kiszaladtál a szobából, hogy megnézd, mi történik. Sehun a padlón volt, kezeivel a haját markolta, miközben sírva és kiabálva a kanapét rugdosta. 

- Yah, Sehun-ssi! - futottál felé, de még akkor sem hagyta abba a kitörését. Nagyot nyeltél, ahogy megragadtad a kezét, mielőtt kitépte volna gyönyörű hajtincseit. - Oké, oké! Többet nem fantáziálok rólad, rendben? - kiáltottál rá. 

Ezzel végül sikerült magadra vonni a figyelmét. 

---

Azt hiszem, szegény Sehun teljes idegösszeomlást kapott. xD És Hyori milyen kis cuki és naív, amiért azt hiszi, hogy miatta.

Igazából már tegnap este be akartam fejezni ezt a fejezetet, de nagyon lusta és fáradt voltam. Már csak egy kicsi hiányzott belőle, amikor este tízkor rám tört az álmosság. Csak egy órára akartam lepihenni, sé mondtam is tesómnak, hogy keltsem már fel. fel is keltett olyan fél 12kor, de nekem olyankor már mindegy. xD Ki voltam ütve és csak aludni akartam. 

Na de most itt van, és nagyon örülnék neki, ha sokan írnátok és lájkolnátok, azért is hogy ösztönözzetek engem, mivel szerdán elutazom és csak hétfőn térek vissza, addig mobilról leszek, úgy viszont nem tudok fordítani. Holnap még megpróbálok összehozni egy fejezetet, de ahhoz nagyon sok ösztönzésre lesz szükségem, mert ellustultam :P

Aki esetleg még nem olvasta volna: x  

Ez az új Sehunos ficem 2. fejezete. Akit érdekel, nyugodtan olvassa el ^^

És néhány napja már tervezgetek egy OS-t, csak nem tudtam, hogy kivel és miről, aztán tegnap fordítás közben egyszer csak megvilágosodtam, és mivel azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy ebben a történetben Sehun kapja meg a nőt, és nem Kai, ezért úgy döntöttem, hogy a mi drága, perverz és gonosz Jonginunknak is írok egy befejezést. Habár nem fog kapcsolódni ehhez a történethez, az OSben ugyanúgy egy köcsög tanárt fog alakítani. Tudom, hogy ez a tanár-diák cucc kissé sablonos, de már régóta vágyom egy ilyenre, és minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy ne legyen sablonos ^^

26. Dangerous - Veszélyben

VESZÉLYBEN

- Hol voltatok? Egy csomó ideig kerestelek titeket a temetőben, de egyikőtöket sem találtam ott - nyafogott Oh Jieun, miután visszaértetek a szállodába.

- Valahol - válaszolt Sehun, miközben megsimogatta a lány fejét.

- Oppa! Ugye nem molesztáltad Hyori-ssit?

Mindketten meglepődtetek Jieun feltételezésén.

- Yah! Azt gondolod képes lennék ilyenre? - emelte fel a hangját Sehun, mire a lány nyelt egyet.

- I-igaz. El is felejtettem, hogy már nem érdekelnek a lányok többé - mondta, mielőtt elmenekült.


Többé? - gondolkodtál.

Sehun rád pillantott, majd elsétált melletted.

Néhány másodperccel később felbukkant egy testőr.

- Agassi, a vacsorát tíz perc múlva tálalják.

- Arasseoyo. Köszönöm - bólintottál, miközben a testőr meghajolt, majd magadra hagyott.

Ezután a lakosztályotokba mentél és láttad, ahogy Sehun a kanapén henyél és tv-zik. Nem zavartatta magát azzal, hogy rád nézzen, ezért megköszörülted a torkod, mielőtt megszólaltál.

- Tíz perc múlva kész a vacsora.

Teljesen figyelmen kívül hagyott és továbbra is a tv-t bámulta. Nyeltél egyet, majd beharaptad a szád idegességedben és a hálószobába mentél, de abban a pillanatban, amint Sehun megszólalt, megtorpantál.

- Ne is figyelj arra, amit a húgom mondott.

Megfordultál és visszanéztél rá, de ő még mindig a televíziót figyelte. Vártál, hátha mond még valamit, mire rád pillantott szúrós szemeivel.

- Mi az? - kérdezte.

Nyeltél egy aprót, és megráztad a fejed, mielőtt a szobába mentél.

Sehun figyelte, ahogy kisétálsz a helységből, majd visszafordította figyelmét a tv-re. Néhány másodperccel később elővette a telefonját és bepötyögött egy sms-t: Beszélnem kell valakivel. 

---

Megnézted a telefonod, és láttad, hogy számtalan nem fogadott hívásod érkezett Lulutól. 

- Elfelejtettem, hogy a kocsiban hagytam a telefonom. Aigoo - sóhajtottál, és tárcsáztad a számot. 

---

- Látogatója van, Doryeonnim - szólt az egyik cseléd Luhannak. 

- Ki az?

- Én!

Luhan az ajtóra pillantott, s látta, hogy Kris áll ott. Megforgatta a szemeit, majd közölte a cseléddel, hogy hagyja őket magukra.

Levetette magát a kanapéra, és keresztbe tett lábakkal, unottan nézett bátyjára.

- Miért vagy itt? - kérdezte mindenféle kíváncsiság nélkül. 

- Mikor jössz haza? - ült Le Kris is a kanapéra.

Luhan mély levegőt vett, mielőtt megszólalt.

- Ez - kezdte, miközben a padlóra mutatott. - Az otthonon, és nem tudok másik helyről, ahová vissza kellene mennem. Ha csal azért jöttél, hogy erről a szarságról beszéljünk, akkor elmehetsz. Ne vesztegesd az időmet.

Már épp fel akart állni, amikor Kris közbe szólt.

- Ezt Kai-tól tanultad?

Mielőtt Luhan válaszolni tudott volna, a telefonja , ami az asztalon volt, hirtelen megcsörrent. Mindketten oda pillantottak, és Kris szemöldöke összeráncolódott, ahogy meglátta a kijelzőn lévő nevet. 

Luhan az asztalhoz ment, hogy elvegye a mobilját, de a bátyja gyorsabb volt.

- Hyori? - nézett fel Luhanra.

Lulu próbálta elvenni tőle, de nem járt sikerrel.

- Ki az a Hyori?

- Mit érdekel téged? Add vissza. Erre válaszolnom kell!

Kris gyanakvóan nézett rá.

- Válaszolnod kell rá? Miért? A barátn...

Kris szava elakadt, ahogy visszaemlékezett valamire: 

- Itt lakik Lee Hyori? - kérdezte a futár. 

- Ne, miért? - válaszolt Kris bólintva. 

- Csomagot hoztam neki - mondta, majd elővett egy hatalmas csomagot, amitől Kris teljesen ledöbbent. 

- Kitől érkezett ez a hatalmas csomag? 

- Itt az áll, hogy Kupidó Lu - olvasta fel a futár a küldő nevét.



- Hamarosan az lesz! Most pedig add vissza! - kiabált Luhan. Kris Szeme elkerekedett, miközben Luhan telefonja abba hagyta a csörgést.

- Ennek a lánynak a neve... Lee Hyori? - érdeklődött Kris.

Luhan szemöldöke összeráncolódott a meglepődöttségtől.

- H-honnan tudod?

- Szóval... te vagy Kupidó Lu? - döbbent le Kris.

---

Összeráncoltad a szemöldököd, amikor Luhan nem válaszolt a hívásodra.

- Miért nem veszi fel? - duzzogtál elgondolkodva, majd rápillantottál a kijelzőn lévő órára. - Ó, Seoulban már reggel kilenc van. Lehet éppen tussol.

Amint kimondtad a mondatot eszedbe jutott a fürdőkádas jelenet Sehunnal. Kipattantak a szemeid, és megcsóváltad a fejed, hogy kirázd belőle az emlékeket.

De hiába... szinte láttad magad előtt izmos hasát.

Ó, istenem, miért teszed ezt velem? - olvadoztál a gondolatoktól.

- Yah. Menjünk! Két percünk van, hogy odaérjünk az étkezőbe - jelentette be Sehun, majd zsebre tett kezekkel elindult az étkező felé.

- Yah! Várj meg! - kiabáltál utána és a nyomába eredtél.

---

- Honnan a pokolból... Honnan a pokolból tudsz te erről? Honnan ismered Hyorit?! És... és...

- A nővére barátja vagyok - mondta Kris, megválaszolva ezzel Luhan összes kérdését.

- Úgy érted... te vagy a barátja... - Ekkor Luhan rá jött, hogy nem is tudja a nővéred nevét.

- Jieunnak. Lee Jieun. Így hívják Hyori nővérét.

Luhan szemébe furcsa ismeretlen fény csillant meg, miközben testvérére nézett.

- J-jieun? - kérdezte, mire Kris bólintott.

- Még a barátnőd nővérének a nevét sem tudod? - gúnyolódott az idősebb.

Luhan szúrós szemekkel nézett rá.

- Mit érdekel téged? Kopj le! - kiabált, miközben elvette tőle a telefont. - Most húzz el!

Erre Kris kuncogni kezdett.

- Milyen kicsi a világ, nem igaz?

Luhan összeráncolta a szemöldökét.

- Nem gondoltam volna, hogy a kisöcsém az udvarlója a barátnőm kishúgának. Ez tök király.

Lulu nagyot nyelt, ahogy felfogta a helyzet súlyosságát.

Mi van, ha Kris Hyung elmondja Hyorinak, hogy én vagyok az öccse? Elmondja, hogy valójában Luhannak hívnak. Sehun pedig megtudja... És Hyori is... Akkor hallott leszek. - gondolta magában.

- Senkinek sem beszélhetsz erről! - felelte Luhan komoly arccal.

Kris elvigyorodott.

- És miért...

- Nem akarom, hogy Hyori megtudja, hogy van egy bátyám. - Erre Kris mosolya elhalványult.

- Te... szégyellsz engem? - kérdezte.

Luhan nyelt egyet, miközben bólintott.

- Igen. És neked is szégyellned kellene engem. Hálásnak kellene lenned, amiért nem akarom, hogy a barátnőd megtudja, hogy egy ilyen haszontalan öcséd van, mint én.

- Miről besz...

- Menj el, és tégy úgy, mintha nem ismernél és ezt a beszélgetés meg sem történt volna - fejezte be Luhan, mielőtt ott hagyta a testvérét. - Kérlek, kísérd ki - parancsolta az egyik scselédnek, majd a szobájába ment.

---

- Jó estét, szívem - köszöntött az apád, miközben arcon puszilt.

- Jó estét, apa - mosolyogtál, majd megölelted őt. 

- Jót pihentetek? És meglátogattátok Sehun anyukáját? - Kérdezte az említett apja.

- Igen. Jó volt - mosolyogtál rá, majd Sehunra pillantottál, akit úgy látszik egyáltalán nem érdekelt az a téma.

- Együnk - mondta az apja.

- Holnap reggel visszamegyünk Seoulba - szólalt meg hirtelen Sehun.

 Mivel semmit sem tudtál erről az egészről, inkább csendben maradtál, és figyelted hogy hová fajul ez a beszélgetés. Ahogy vártad, az apja reagált először.

- Miről beszélsz?

- Hallottál. Nem fogom megismételni magam - mondta szigorúan.

Nyeltél egyet, és teljesen meglepődtél azon, mennyire bátor volt ijesztő apjával szemben.

- Szó sem lehet róla. Itt maradtok vasárnap estig és...

- Azt mondtam, hogy holnap haza megyünk. Nekem munkám van, Hyorinak pedig iskolába kell mennie. Hogy lehetsz ilyen nem törődöm? - vonta kérdőre Sehun idegesen, majd visszarakta a villáját a tányérra. Nem akart így viselkedni az apjával szemben, de annyira mérges lett, hogy képtelen volt visszafogni magát.

- Tényleg? Ennyi az egész? Vagy van valami fontosabb a háttérben? - kérdezte az apja.

Sehun összeszorította fogakkal nézett vele farkas szemet.

- Ugyan, fiam. Érted teszem ezt az egészet. Csak hallgass meg, és...

- Nem! Nem akarom meghallgatni. Annyira nyilvánvaló, hogy mit tervezel.  Azt akarod, hogy Hyori a barátnőm legyen, igaz? Azt várod tőle, hogy majd igazi férfit csinál belőlem.

Hallva ezt, teljesen ledöbbentél.

Szóval ez az oka? - gondolkodtál.

- Nem kell ezt tenned. Én is meg tudom oldani, de ne várj túl sokat tőlem. A te hibád, hogy most itt tartunk. A te hibád - közölte, mielőtt az asztalra dobta a szalvétát, és ott hagyott titeket.

- Oppa! - szólt utána Oh Jieun.

- Ne merjetek követni - morogta dühösen, majd teljesen eltűnt a szemetek elől.

- Kérlek, bocsáss meg a fiam viselkedéséjért, Hyori-ssi - mondta Sehun apja.

Megköszörülted a torkod, mielőtt megszólaltál.

- Semmi baj,  majd én beszélek vele.

Felálltál, és elindultál, amikor Oh Jieun hirtelen közbe szólt.

- Ne!

- N-ne? - kérdezted, miközben rápillantottál.

- Amikor Sehun oppa azt mondja, hogy ne menjünk utána, akkor elég veszélyes tud lenni.

Nyeltél egyet.

- Minden rendben lesz - mondtad, majd követted Sehunt.

Láttad, amint a Lift felfelé megy egészen odáig, ahol a lakosztályotok volt, így tudtad, hogy oda megy. Követted őt, és te is bementél a szobátokba. A lámpák le volt kapcsolva, s már épp fel akartad oltani, amikor Sehun rád szólt.

- Ne kapcsold fel!

Engedelmeskedtél, miközben az ajtónál álltál.

- Jieun figyelmeztetett, igaz? - Hallva ezt egyre idegesebb lettél, ezért nyeltél egyet, hogy benedvesítsd kiszáradt torkodat. - Azt mondta, veszélyes vagyok, igaz?

A szívverésed felgyorsult az idegességtől, és Sehun közeledő lépteitől minden csak rosszabb lett.

- Akkor miért jöttél utánam? Azt hiszed, hogy nem foglak bántani? Hogy képes vagy kezelni akkor is, amikor ilyen mérges vagyok?

Hirtelen érezted, ahogy egyik keze a derekad köré fonódik.

- Megmutassam milyen veszélyes tudok lenni? - suttogta közvetlenül a füledbe.

Úgy érezted mentem felrobban a mellkasod, egész tested remegett Sehun forró leheletétől.

- Csak hogy tudd, sokkal veszélyesebb vagyok, amikor nem család tagról van szó - mondta, s a következő pillanatban már a vállára is kapott, mintha csak elrabolni készülne.

- Yah! Tegyél le! Yah, yah! - ütötted a hátát ököllel, miközben ide-oda kalimpáltál a lábaddal.

- Mielőtt elhagyjuk New Yorkot, kísérletezhetnénk egy kicsit, nem? - kérdezte, ahogy az ágyra dobott.

---

Hu... Nem tudom, miért de ez most igen nehezen született meg. Vagy a fejez volt nehéz, vagy én voltam túl fáradt. Az ASM első fejezete kimerített, de nem akartak titeket MGP nélkül hagyni. Nem vagyok vele túl elégedett, de azért remélem tetszeni fog, és hagytok néhány véleményt itt és az ASM új fejezetén is: x

Feldobnátok vele a napom :)

Remélem nem haragszotok, amiért egy ideje már nem hoztam vicces gifeket, de mindig annyira sietek az új fejezettel, hogy minél hamarabb olvasni tudjátok, hogy nincs időm keresgélni. De most hagyok itt néhány szexi képet: 

OMG LULU.... de megnyalogatnám azokat a kockákat :P

Ajjj de cuki :'D

25. Questions - Kérdések

KÉRDÉSEK

- Ki hívott? - kérdezte Kai Luhantól, miután lenyelte a szájában lévő falatot.

Luhan kiengedte a bent tartott levegőt, majd kortyolt egyet az italából.

- A bátyám már három éve próbál meggyőzni, hogy menjek haza - közölte Lulu, míg Kai folytatta az evést. - Ó, mellesleg, rólad is kérdezett. Visszahívhatnád, hogy megbeszéljétek... - Hallva ezt Kai félrenyelte a kajáját, mire Luhan elhallgatott és gyanúsan pislogott a másikra. - Miért kezdesz el fuldokolni, ahányszor csak megemlítem Kris hyungot?

Kai köhintett egyet, majd felállt a helyéről és kiabálni kezdett.

- Még is mi ez az étel? Aish!

A szobalányok bocsánatot kérve rohantak hozzá.

- Mi van veled? Ennek az ételnek semmi baja - nézett Luhan az unokatestvérére összezavarodottan, még mielőtt Kai a szobájába rohant volna.

---

Szörnyen kellemetlenül érezted magad a fürdőkabinban, ahogy Sehun meztelen testével a hideg falhoz szorított. Csak bámultál rá, míg ő egy néma "Pszt"-tel jelezte, hogy maradj csendben. 

- Oh Sehun. Te vagy bent? - Láttad, ahogy az említett ádámcsutkája megmozdul nyelés közben, mielőtt megszólal: 

- I-igen - válaszolt.

- Ó, értem. Szóval a meleg öcsém haza jött. 

A szemeid elkerekedtek az előző mondat hallatán. 

Szóval, ő a nővére? Egy másik testvér?! És... tudja, hogy Sehun a saját neméhez vonzódik. Tehát nem csak én.... tudok róla. - gondolkodtál. 

- Mit akarsz? Nem látod, hogy éppen zuhanyzom, és zavarsz? - morogta Sehun némi utálattal a hangjában. 

- Azt hittem, betört valaki a házba. De egy buzi mégis csak jobb, mint egy betörő.

Sehun mély levegőt vett, majd összeszorította a fogát. 

- Akárhogy is... örülök, hogy itt vagy. Ma nem alszom itthon, úgyhogy itt hagyom Jijit a nappaliban. 

- Mi?! Én nem maradok itt - vágott köze Sehun. 

- Akkor csak adj valami kaját Jijinek, mielőtt elmész. Most lépek!

- Várj!Várj! Noona! Yah! Aish...

Hallottátok, ahogy becsapódik a fürdőszoba ajtaja. 

Sehun rápillantott, majd kikukucskált a függöny mögül, hogy leellenőrizze valóban elment-e a nővére. Vett egy mély levegőt, mielőtt elengedte a szádat. 

Ziháltál, és ösztönösen le akartad hajtani a fejed, hogy még több levegőhöz juss, amikor hirtelen Sehun a homlokodnál fogva megakadályozott. 

- Ne nézz le! - figyelmeztetett. A szemeid elkerekedtek, mielőtt gyorsan becsuktad őket. 

- S-sajnálom. Nem l-láttam semm... - Nem tudtad befejezni, mert a következő pillanatban Sehun ajkai már a tiéden voltak. 

Néhány másodperccel később megszakította a csókot és mélyen a szemeidbe nézett. Az arca csupán pár centiméterre volt tőled, ezért halkan folytatta: 

- Ne légy túl hangos!

Nagyot nyeltél és gyorsan bólintottál egyet. 

- Jó kislány - simogatta érzékien a tarkód, az érintésétől lehunytad a szemed és teljes testedben megremegtél. Hallottad, ahogy Sehun kuncogni kezd, de továbbra sem nyitottad ki a szemed. 

- Ideges vagy? - kérdezte, mire nyeltél egyet. - Meztelen vagyok. Szeretnél élni a lehetőséggel, hogy láss valami igazán nagyot? - Azonnal felnyitottad a pilláid, és megráztad a fejed, jelezve, hogy nem. 

Sehun biccentett.

- Rendben. Majd megmutatom legközelebb, de akkor nem fogom megkérdezni, hogy szeretnéd-e vagy sem - suttogta közvetlenül a füledbe. 

Ellökted magadtól és szúrós szemekkel néztél rá. 

- Ki tud még erről? - kérdezted hirtelen. Sehun arckifejezése megváltozott, ahogy megfordult és beindította a zuhanyt. 

A szemeid kitágultak, ahogy formás hátsójára siklott a tekinteted. Azonnal lehunytad pilláid, miközben kiabálni kezdtél.

- Yah! Állítsd le! Nedves leszek. 

Erre Sehun feléd fordult és rád nézett.

- Nedves leszel? Azt mondod? - kérdezte. 

Próbáltad legalább az egyik szemed kinyitni, de amint láttad, hogy milyen közel van, gyorsan visszazártad, egészen addig, amíg meg nem éreztél valamit lent. 

Elakadt a lélegzeted és felnyitottad a pilláid. Sehun egyik keze a fejed mellett volt, a másik pedig a lábaid között, ruhától fedett szemérmeden. Megpróbáltad eltolni onnan karját, amikor közbe szólt. 

- Előző éjszaka azt akartad, hogy megérintselek, ugye? Mielőtt olyan gyorsan elélveztél. - Egyre szaporábban kapkodtál levegő után, ahogy középső ujja megmozdult és simogatni kezdte szeméremajkad vonalát.

Becsuktad a szemed, fejed hátra vetetted, és kiengedtél egy halk sóhajt.

- Én voltam az első, aki megérintett itt? - kérdezte. Lepillantott, s látta, hogy az inged teljesen átázott, felfedve a fehérneműd.

- Ha megérintem a melled, én leszek az első, aki...

- Már megtetted - szóltál rá elpirulva, ahogy elkaptad róla tekinteted.

- Szóval, te tényleg szűz vagy? - kérdezte, miközben ismét megmozdította középső ujját.

- H-hagyd abba - kérted.

- Biztos vagy benne? - húzta az agyad.

Bólintottál egyet, mire Sehun elengedett és elhúzta a zuhanyfüggönyt, hogy kiszállj.

- Találsz ruhát a szekrényben. Öltözz és és szárítkozz meg.

Kiléptél a zuhanyfüléből, s felé fordultál, miközben ismét kérdőre vontad.

- Ki más tud még erről?

Sehun rád nézett egy pillanatra, majd visszahúzta a zuhanyfüggönyt. Kíváncsi voltál, hogy miért fordít neked hátat minden alkalommal, ahányszor megkérdezed. Vállat vontál és magára hagytad a fürdőszobában.

Ahogy kiléptél Sehun szobájából, észrevettél egy aranyos kis bolyhos kutyát.

- Aww, de édes - motyogtad, ahogy kitártad a kezeid a kutyus felé. Épp megakartad simogatni, amikor az hirtelen megharapott. - Ah! - kiabáltál, ahogy a földre estél vérző ujjadat fogva. - M-miért haraptál meg? - nyafogtál sírva.

- Yah! Mi történt? - kérdezte Sehun, ahogy kilépett a fürdőszobából, s látta amint a földön ülsz és sírsz. - Jiji-ah, régen találkoztunk, huh? - mondta, miután oda szaladt hozzá a kutya. - Ó, csak nem megharapott? - kérdezte, ahogy elindult feléd. - Mutasd!

Szipogtál egy kicsit, majd kinyújtottad a kezed, megmutatva vérző ujjadat. Megdöbbentél, amikor Sehun a szájába vette azt és szívni kezdte.

- Y-yah! M-mit csinálsz? - nyafogtál, míg Sehun továbbra is az ujjaddal foglalatoskodott.

- Csak lenyalom a vért - mondta, miután kivette szájából vérző testrészed, majd újra rácuppant. Furcsa érzés kerített hatalmában, ahogy ujjadat nyalogatta, miközben téged figyelt. Megpróbáltál elhúzódni, mire erősebben szorította a csuklódat. Becsukta a szemét, és szívott még néhányat az ujjadon.

Ezután rájöttél, hogy mi járhat a fejében, így kitépted a kezed a szorításából.

- Hé! nem az ex-barátod farkát szívogatod! - kiabáltál, majd fel akartál állni, de Sehun visszahúzott a földre. Elkerekedett a szemed, ahogy maga alá gyűrt. - Yah! - kiabáltál.

- Mit mondtál az előbb? - kérdezte ijesztő hangon.

Nagyot nyeltél, majd hirtelen Jiji ugatása szakított közbe titeket.

Sehun felállt, és szorított a derekán lévő törölközőn, miközben a szekrényéhez sétált. Kivett néhány ruhadarabot magának, majd neked is, amit aztán át is adott.

- Vedd fel ezeket, a vizeseket meg add ide, hogy kiterítsem őket - közölte, majd felkapta Jijit az ölébe. - Bébi. Hogy van az én Jijim mostanában? Eszel rendesen? Szeretnél valami finomat? - Ezzel kiment a szobából.

---

- Mit akarsz? - kérdezte Kai Krist egy elegáns étteremben, ahová a találkozójuk volt megbeszélve. Kris intett neki, jelezve, hogy foglaljon helyet.

Kai így tett, keresztbe tette a lábait, és a másikra nézett.

- Te idősebb vagy, miért nem győződ meg Luhant, hogy jöjjön haza?

- Ez nem az idősebb testvér feladata lenne? A te feladatod? - gúnyolódott Kai.

- Rám nem hallgat.

- Nos, ez nem az én problémám.

- Te élsz vele. Ugyanúgy elszöktél otthonról, szóval te is...

- Befejeznéd végre?! Luhan nem akar vissza menni az úgynevezett "családjához".

Kris meglepetten pislogott rá.

- Nem számít mivel próbálkozol, de úgy sem tudod meggyőzni, hogy "haza" menjen - mondta Kai, mire Kris nyelt egyet.

- Látnom kell.

Kai gúnyosan elnevette magát.

- Ne nevess ki, seggfej! - mérgelődött Kris, majd az előtte lévő vizet Kai arcába öntötte. - Ne merészeld megrontani az öcsémet a te életstílusoddal - mondta, majd ott hagyta az elképedt unokatestvérét.

---

Sehun ingét viselve hagytad el a szobát. Elég nagy volt rád, majdnem úgy festett, mint egy ruha, ezért nem vetted fel a rövidnadrágot, amit adott.

Nem igazán szoktad más ruháit viselni, de most nem volt választásod. Lementél és láttad, ahogy Sehun Jiji-t eteti a nappaliban. Rád nézett, majd visszafordult, miután tetőtől talpig végigmért. Visszatért Jiji etetéséhez. Odamentél hozzá, hogy megkérdezd: 

-H-Hová tudom felakasztani ezeket?- mutattad neki az átázott ruhákat.

Elmosolyodott és abbahagyta Jiji etetését. Nem nézett rád, csak kinyújtotta a kezeit.

- Add ide - mondta. 

-Nem, én csak….- Sehun kikapta a kezeidből a ruhát, majd rád pillantott, mielőtt elindult. A szemöldöködet ráncoltad, miközben azt nézted, ahogy elsétál. 

Letérdeltél és figyelted, amint Jiji a kajáját eszi.

 - Jiji-ah, annyira aranyos vagy, de miért haraptál meg?- kérdezted, bár inkább magadtól, miközben vettél egy mély levegőt. - Ártatlannak nézel ki, de közben olyan veszélyes vagy... - mondtad, és az ujjadra pillantottál. Ekkor eszedbe jutott, ahogy Sehun szívogatta néhány perccel ezelőtt. Nagyon nyeltél és azonnal letetted a kezed.

- Ne beszélj így Jijiről! - szólt Sehun, miközben rád meredt. - Csak azokat harapja meg, akiket rossz embernek gondol - mondta Jiji fejét simogatva, szemével még mindig meredten bámult rád.

Összeráncoltad a szemöldököd.

Sehun lepillantott, s észrevette kilátszódó fehérneműd ebben a pozícióban, amitől nyelnie kellett egyet. Tekintetét elkapta rólad, miközben beszélt.

- El akarsz csábítani? - emelte fel Jijit, miután a kutya végzett az evéssel.

- Tessék?

- Rövidnadrágot is adtam - nézett rád. - Direkt nem vetted fel, hogy mutogatni tud a bugyid?

Lenéztél, és láttad, hogy valóban kilátszódott a fehérneműd.

Elkerekedett a szemed és elpirultál, ahogy a fenekedre ültél, és próbáltad eltakarni magad.

Sehun leült a kanapéra, és az ölébe helyezte Jijit, miközben rád pillantott.

- A családom tudja - jelentette ki hirtelen, mire te is rá néztél.

- Ne?

Elkapta rólad a tekintetét, és a kutya bundáját kezdte simogatni.

- Az apám és a testvéreim... Ők is tudják, hogy meleg vagyok - folytatta, amitől teljesen ledöbbentél.

- T-tényleg? - kérdezted, Sehun pedig biccentett egy aprót.

- A lány, aki itt volt az előbb a nővérem, Oh Seji.

- Milyen aranyos, hogy a nevetek kapcsolódik egymáshoz - kuncogtál.

- Szerintem nem ilyen vicces - motyogta.

- Akkor miért? - érdeklődtél.

Sehun vett egy mély levegőt, és lerakta az immár alvó Jijit a kanapéra, majd leült melléd.

- Az apám neve Oh Se Ju, míg az anyám Oh Hun Ji. Seji noona és én az apánk nevének első tagját kaptuk. Aztán a nővérem kapta anyánk nevének a második tagját, én pedig az elsőt. 

Bólintottál.

- És mi van Jieun-ssi nevével? - kérdezted kíváncsian.

Láttad, hogy Sehun nyel egyet, mielőtt válaszol.

- Nem tudom. Miután megszületett, éppen nyerten egy díjat az iskolában, ezért apa megengedte, hogy én nevezzem el a kis húgom.

- Ó, és miért pont a Jieun névre gondoltál?

Sehun csendbe maradt egy ideig, mielőtt halkan kuncogni kezdett. Összeráncoltad a szemöldököd, ahogy ránéztél.

- M-mi olyan vicces?!

- Jiji horkol, nem hallod? - mondta, mire a kutyára pillantottál, és néhány másodpercre elhallgattál te is.

- Én nem hallok semmit.

Sehun felvette Jijit az ölébe és felállt.

- Lefektettem az ágyába - szólt, majd el sétált.

Miért próbál kibújni minden kérdésem alól? 

---

Nos egy újabb háttérszál került napvilágra, de akad még bőven. Kíváncsian várom a véleményeket. ^^ És a kísérletezés még koránt sem ért véget :P 

24. Oh My

OH MY

- Megkaphatnám Sehun oppa és Hyori szobájához a beléptető kártyát? - kérdezte Oh Jieun az egyik biztonsági őrtől.

- De, Agassi...

- Már szóltam az apámnak...

Mivel nem volt más választása, a biztonsági őr odaadta neki a kártyát. Jieun elmosolyodott és megköszönte, mielőtt elindult a szobátok felé. 

Amint kinyitotta az ajtót, hangosan megszólalt:

- Oppa! Hyori-ssi! Nem játszunk valami... - A beléptető kártya kiesett a kezéből, ahogy meglátott titeket az ágyon egymás karjai közt aludni.

---

Mélyen aludtál, amikor valami zajosra lettél figyelmes. Morogtál egy picit, összeráncoltad a szemöldököd, majd kerestél egy másik kényelmes pozíciót. 

- Mégis mi ez? - hallottál még egy hangos kiáltást. Erre Sehun és te is felnyitottátok a szemeteket. A testetek egymáshoz volt préselődve, miközben átöltétek egymást. Azonnal eltoltad magadtól Sehunt, amivel sikerült elérned, hogy leessen az ágyról.  - Oppa! Te és Hyori... együtt vagytok?! 

Sehun, miután fájdalmasan morgott egyet, Oh Jieunra nézett. 

- Yah...

- Elve... Yah! - Sehun megragadta Jieun lábát, amitől a lány is a földre esett. Gyorsan eltakarta a száját, miközben szúrós tekintettel pislogott rá.

- M-menj ki, beszélnem kell Hyorival.

Jieun összeráncolta a szemöldökét.

- Miért? Hyori annyi idős, mint én. Öt évvel idősebb vagy nála, szóval az pedofilságnak számítana, ha...

- Csak menj ki, kérlek!

Meglepődtél, a szemeid elkerekedtek attól, ami hallottál.  Miután Oh Jieun elhagyta a szobátokat, Sehunra pillantottál, aki épp kócos hajába túrt, miközben a hálószoba ajtófélfájának támaszkodott.

- Ö-öt évvel idősebb?! Úgy érted, hogy... csak h-húsz éves vagy? - kérdezted teljesen összezavarodva.

Sehun bólintott, majd összefonta a karjait a mellkasa előtt.

Összeráncoltad a szemöldököd.

- De... legutóbb... azt mondta, hogy... három évvel ezelőtt még diák voltál. Nem igaz?

Ismét egy bólintás volt a válasz.

- És, hogy két évvel ezelőtt kezdtél tanítani.

Újabb bólintás.

- Úgy érted, hogy... tizenhét éves voltál... amikor befejezted az iskolát?!

- Ki mondta, hogy befejeztem az iskolát? - kuncogott Sehun, mire még inkább összezavarodtál.

Az ágy felé sétált, majd leült melléd, s rád nézett.

- Csak az első évet végeztem el, aztán úgy döntöttem, hogy ott hagyom.

- M-miért? Csak nem a perverz lányok miatt? - Sehun másodpercekig bámult rád, mielőtt folytatta:

- Így is mondhatjuk.. - felhúztad a szemöldököd. - De nem igazán... mert akkor fel kellett volna mondanom akkor, amikor meg tudtam, hogy milyen gondolataid vannak rólam, ha ez lett volna az oka annak, hogy ott hagytam az iskolát. - Elpirultál, ahogy szúrós szemekkel néztél rá.

Hirtelen megcsörrent a telefon. Sehun az éjjeliszekrényre nézett, majd kinyomta a telefont, ahogy megszólalt.

- Azt mondtad velem jössz, igaz?

- Hová? - kérdezted.

- Meglátogatni az anyukámat - válaszolt.

- Ó, persze. Találkozni akarok Sehun-ssi mamájával. Biztos gyönyörű lehet.

Sehun megköszörülte a torkát, majd rád mosolygott.

- Természetesen. Gyönyörűnek kell lennie, ahhoz, hogy ilyen jóképű fia legyen.

- Milyen arrogáns - forgattad a szemed, miközben motyogtál.

- Gyere, menjünk. Így korábban érhetünk vissza. Még virágot is  vennem kell.

Elmosolyodtál magadban, míg Sehun kisétált a szobából.

Milyen édes fiú.

---

- T-temető? - kérdezted, miután megálltatok a kocsival. Sehun elmosolyodott és bólintott, mielőtt elvette a virágokat a hátsó ülésről. Odaadta a saját csokrod is.

- Itt dolgozik az anyukád?  - érdeklődtél, mire Sehun rád pillantott és kuncogott egyet.

- Nem, de itt szokott lenni - mondta, ahogy kiszállt a kocsiból. Összeráncoltad a szemöldököd és követted őt.

- Miért szokott itt lenni? Nem ijesztő itt?

Sehun egyik ujját az ajkaidra helyezte és suttogva közelebb hajolt.

- Ne hangoskodj! Ez egy szent hely - bólintottál, majd folytattátok az utat.

Kis idő múlva Sehun megtorpant, ránéztél, s már éppen kérdőre akartad vonni, amikor észrevetted, hogy lefelé néz. Követted a tekintetét, s láttad, hogy egy sírkőt figyel. Elolvastad a rajta lévő feliratot.

Hun Ji Oh... Ez azt jelenti, hogy... 

- Már tíz éve, hogy itt van - szólalt meg Sehun. Sajnálattal pillantottál rá, ahogy folytatta a beszédet: - Tíz éves voltam, amikor elment. - Néhány másodperccel később letérdelt, és letette a csokrot az anyja sírja elé. - Anya... Sajnálom, hogy ilyen későn látogatlak meg - mély levegőt vett - Tudod, hogy min megyek keresztül most, igaz? Megértesz, ugye? Sajnálom, hogy nem fejeztem be a főiskolát, ahogy ígértem. De ne aggódj, most diákoknak segítek, hogy elvégezzék... például ennek a lánynak - pillantott fel rád Sehun, s intette, hogy tedd le a csokrot.

Letérdeltél mellém és a sírkőre mosolyogtál.

- Hello, Mrs. Oh. A nevem Lee Hyori... és a fia egyik diákja vagyok - mondtad. Sehunra pillantottál, aki szintén a sírkőre mosolygott.

- Arról nem is beszélve anya, hogy ez a lány odáig van a professzoráért.

Elkerekedett a szemed, s már épp le akartad szidni, amikor suttogva fordult feléd.

- Ugye nem akarsz leordítani az édesanyám sírja előtt? - Becsuktad a szád, és nyeltél egy nagyot.

- És arról nem is beszélve Mrs. Oh, hogy a múltkor rajta kaptam a fiát... Mmf - Sehun hirtelen befogta a szád és rád nézett.

- Nem tudja - súgta összeszorított fogakkal.

Miután mindketten elbúcsúztatok Sehun anyukájától visszamentetek a kocsihoz. Rá néztél.

- Yah! Mond csak, én vagyok az egyetlen aki tudja, hogy meleg vagy az ex-barátodon kívül? - kérdezted.

Sehun beindította a motort, mielőtt megszólalt:

- Nem tudom - mondta, mire megforgattad a szemed. - Nem megyünk valahová egy kicsit? - kérdezte út közben.

- Hová? - kérdezted.

- A lakásomra.

- Van saját lakásod? - Sehun bólintott.

- Wow. Ez a ház hatalmas és egyszerű. Tetszik - jelnetted ki, ahogy összecsaptad a kezed.

Sehun csak mosolygott, miközben kinyitotta a kaput és az ajtót. Feloltotta a villanyt, majd beinvitált.

- Gyere be.

Körbe néztél. Valóban elegáns ház volt, minden modern.

- Nincs itt senki? - érdeklődtél, mire Sehun megrázta a fejét, jelezve, hogy nincs. Nagyot nyeltél a nyugtalanságól, miután rájöttél, hogy csak ketten voltatok a saját házában. Megköszörülted a torkod: - M-miért van ekkora házad?

- Valójában a családomé, de ők szívesebben maradnak szállósában, mint itt - válaszolt, miközben helyet foglalt a kanapén.

- H-hogy-hogy? - faggattad tovább, még mindig nyugtalanul. Sehunnak is feltűnt, ahogy dadogsz.

- Hyori-ah. Gyere ide - hívott, megveregetve maga mellett a helyet.

- Minek?

- Csak ülj ide - mondta, mire engedelmeskedtél. Távolságot tartva, de leültél mellé. Sehun közelebb húzódott hozzád, mire hátrálni kezdtél. Egészen addig ment ezt, amíg neki nem ütköztél a kanapék támlájának.

- Y-yah! - néztél rá. Sehun arca egészen közel volt.

- Miért vagy ilyen ideges? - vigyorgott.

Nagyot nyeltél.

- Mmmm-miről beszélsz?

Sehun hirtelen a karfára tette egyik kezét, úgy mintha biztonsági öv lenne. Megigazított néhány hajtincset, a fülled mögé tette őket, miközben az arcodat bámulta.

- Érzem a testedből áradó feszültséget. Miért van ez? - Nyeltél egyet, de csendbe maradtál.

Sehun lassan hajolt közel az arcodhoz, te pedig azonnal lecsuktad pilláid készen állva arra, hogy megérezd ajkait a tiéden.

De néhány másodperc elteltével sem történt semmit, így kinyitottad a szemed. Láttad, hogy Sehun már előtted áll, miközben téged néz.

- Nagyon tetszhetett, ahogy a szállodában csókolóztunk, igaz? - kérdezte. Felnéztél rá, arcod teljesen kipirult. - Ne aggódj! Nekem is tetszett, szóval bármikor megismételhetjük. Csak nem most - mondta, ahogy sétálni kezdett. - Szeretnéd megnézni a szobám? - kérdezte. Rápillantottál.

- Ez az - mondta Sehun, majd kinyitotta az egyik helység ajtaját. Követted őt, a szemeiddel körbe jártad a helységet.

- Wow, ilyen tiszta szobája csak buziknak van - jelnetted ki, ahogy leültél az ágyra.

- Tényleg? Nem hiszem, hogy ennek bármi köze lenne ahhoz, hogy melyik nemhez vonzódom - nézett rád Sehun.

- Dehogynem! A férfiak rendetlenek a dolgaikkal - húztad fel az egyik szemöldököd.

- Nem mind.

- Majdnem mind.

- De nem mind.

- Igen, de majdnem minden férfi...

- Nos, akkor igazam van! Nem minden férfi rendetlen.

- Jól van! Most miért vagy dühös?

Sehun vett egy mély levegőt, majd keresett egy törölközőt a szekrényében.

- Érezd otthon magad. Elmegyek fürdeni - mondta anélkül, hogy rád nézett volna. Megforgattad a szemed, és keresni kezdtél valamit. Összeráncoltad a szemöldököd, ahogy lefeküdtél az ágyon.

- A kocsiban felejtettem a telefonom. Ugh - sóhajtottál.

---

- Miért nem válaszol?! Teljesen megőrjít! - morogta Luhan, majd eldobta a telefont, és ledőlt az ágyra. Miközben a plafont bámulta, összehúzta a szemöldökét, és hirtelen felült. - Miért érdekel egyáltalán? - kérdezte magától. - Nem mintha nem tudnék élni a válasza nélkül.

Néhány másodperccel később megszólalt a mobilja. Szemei elkerekedtek és a telefonért rohant, de amint rájött, hogy mástól jött üzenete, pillanatnyi izgalma elmúlt. 

Mielőtt megnyitotta volna az üzenetet, a küldő hívni kezdte. 

Luhan megforgatta a szemeit, ahogy felvette a telefont.

- Mit akarsz, Wu Yi Fan? 

---

Hirtelen hallottad, ahogy valaki Sehunt hívja a földszintről. Egy női hang volt. 

Összeráncoltad a szemöldököd.

Nem azt mondta, hogy nincs itt senki? - kérdezted magadtól, miközben a fürdőszoba felé sétáltál. 

- Sehun-ssi... - kopogtál az ajtón. 

- Nyitva - hallottad Sehun hangját bentről. Lassan benyitottál. - Mi az? - kérdezte, s épp a fürdőkabinban állt, a függönnyel takarta el magát.

- Azt mondtad, hogy nincs itt senki, de valaki a földszinten téged...  - Erre kikukucskált a függöny mögül.

- Lány?  - érdeklődött kissé kétségbeesve, mire bólintottál.

- Sehun-ah! Hol vagy? - hallottátok egy lány hangját ismét.

Sehun szemei elkerekedtek, gyorsan megragadta a kezed, és behúzott a kabinba eltakarva mindkettőtöket a függönnyel.

Kipattantak a szemeid, ahogy Sehun a teste és a fal közé préselt, miközben kezével befogta a szád. Az ismerteken lány hangja egyre közelebbről hallatszott, mielőtt kinyílt a fürdőszoba ajtaja.

---

Woah, vajon ki lehet az újabb szereplő?
Ez egy nagyon aranyos fejezet volt, nekem nagyon tetszett. A következő részben pedig... haha nem árulom el :P Holnap megtudjátok. Írjatok nekem bátran :P

Itt pedig megtalálhatjátok az első, saját történetem prológusát. x Remélem elolvassátok, és tetszeni fog  ^^

23. Unconfirmed - Bizonytalan

BIZONYTALAN

- Mi a teljes neve? - érdeklődött Sehun.

Szúrós szemekkel pislogtál rá, miközben kiabáltál.

- Azt mondtam, add vissza! Ne foglalkozz az életemmel!

- Válaszolj a kérdésemre, aztán visszakapod a telefonod.

- Aish! - káromkodtál, majd levetetted magad a kanapára. Sehun leült melléd, s egész testével feléd fordult.

- Szóval, mi a teljes neve?

- Lu Lu.

- Teljes név! - emelte fel a hangját, mire dühösen pillantottál rá.

- Lu Lu. Már mondtam, Lu Lu!

Sehun összeráncolta a szemöldökét.

---

Luhan képtelen volt egy helyben maradni. Fel-alá járkált a nappaliban, miközben a telefonját vizslatta. Nagyokat nyelt minden pillanatban. 

- Kizárt! Nem kaphat rajta.

---

- Hajszín?!

Megrántottad a vállad. 

- Hajszín! - ismételte Sehun. 

- Fekete! - kiabáltál.

Sehun nyelt egyet, miközben azon gondolkodott, mit kérdezzen még, hogy meggyőződjön róla, nem Luhan az a bizonyos Lulu.

- A...a...a frizurája?

- Mi a pokol? - kérdezted.

- Csak válaszolj! - kiabált Sehun.

- Lenyalt. Mi mást szeretnél még tudni róla? Az autója? Már láttad a parkolóban. Az alsónadrágjának a színe? Megnézem, ha visszamentünk Seoulba. A farka hossza? Azt is megnézem majd! Ha azt tervezed, hogy megszerzed magadnak, akkor sok szerencsét, és hagyj békén! - üvöltöztél, ahogy elvetted tőle a telefonod. Fel akartál állni, hogy ott hagyd az idiótát, de ő gyorsan megragadta a csuklód, megállítva ezzel.  - Mit akarsz?

- Sajnálom - válaszolt lehajtott fejjel, miközben mindkét kezével a tiédet simogatta. Nagyot nyeltél, ahogy ránéztél, s észrevetted, hogy rázkódni kezd a válla.

- Te... Sírsz? - kérdezte némi aggodalommal a hangodban. Próbáltad megkeresni a tekintetét, de elrejtette az arcát előled.

- Y-yah, yah, Sehun-ssi...

Néhány pillanattal később rád nézett, s láttad, hogy nem sír. Összeszűkítetted a szemeid.

- Te most... nevetsz?

Sehun elmosolyodott, majd eltakarta a száját. Összezavarodtál.

- Annyira vicces... azt hittem, hogy az udvarlód az ex-barátom.

- Miért?

- Mert az ő neve Luhan.

Elgondolkodtál.

- És? A Luhan nem egyforma a Luluval - mondtad.

Sehun vett egy nagy levegőt, ahogy a hatalmas ablak felé pillantott.

- Én is Lulunak becéztem Luhant, de nagyon utálta ezt a nevet.

Sehunra pillantottál.

- És most, hogy kikérdeztelek az udvarlódról, minden amit róla mondtál olyan, amit Luhan utál. Szőke haja van, és sosem festené be, és sosem nyalná le a frizuráját, mert az irritálja az arcát. Szóval... sajnálom, hogy félbeszakítottam a beszélgetéseteket az udvarlóddal.

- Biztos nagyon hiányzik az ex-barátod, huh? - pislogtál Sehunra, mire ő is rád nézett.

- A társasága, igen, de az, ami az irodában történt... gondolkodtam rajta... - nyelt egyet - Nem tudom, de valamiért egyre gusztustalanabbnak találom.

Hirtelen eszedbe jutott az említett jelenet és megráztad a fejed.

- Kérlek... ne e-emlékeztess rá. Tényleg... undorító volt - mondtad.

Sehun megsimogatta a fejed, miközben rád mosolygott.

- Kölcsön adod a telefonod?

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Minek?

Nem válaszolt, feléd nyújtotta a kezét a telefonra várva, és egyenesen a szemeidbe nézett. Vettél egy mély levegőt, mielőtt odaadtad neki. Gyorsan belépett a naplózott hívásokba, és amint meglátta Lulu nevét a telefonban, elnevette magát.

- Szóval tényleg kupidónak hívod? - szúrós szemekkel méregetted, mielőtt a füléhez emelte a telefonod.

- Yah, yah! Mit csinálsz?

---

Luhan lélegzete elakadt séta közben, amikor meglátta a neved a kijelzőn. 

- Mit tegyek? - pánikolt magában. 

Úgy döntött, felveszi, miután megköszörülte a torkát és kicsit mélyebbre változtatta a hangját. 

- Yobo...Yo..

- Yeobo? - kérdezte Luhan ledöbbenve, amikor meghallotta volt barátja hangját. 

---

Sehun rád pillantott, miközben elvette a telefont a fülétől egy pillantra.

- Yeobonak hív?!

Összeráncoltad a szemöldököd. 

- N-nem - mondtad zavarta, mire Sehun visszatette a mobilt a füléhez.

- Yoboseyo, Lulu-ssi? 

---

Luhan csak nyelni tudott az idegességtől, de amint hallotta, hogy Sehun Lulunak hívja, lehiggadt egy kicsit. Újabbat nyelt, ahogy Sehun a vonal másik végén beszélt.

- Sajnálom, ha megijesztettelek. Én... uh... Hyori barátja vagyok... szóval sajnálom. Sehun a nevem. Kérlek, vigyázz Hyorira - mondta.

Luhan csak bámult ki a fejéből, nem igazán tudta, mit érezzen vagy mondjon.

- Yoboseyo? Lulu-ssi?

---

Összeráncoltad a szemöldököd, mielőtt kikaptad a telefont Sehun kezéből és mérgesen néztél rá. 

- Lulu-ssi? - szóltál a telefonba.

---

Luhan azonnal magához tért, amikor meghallotta a hangodat.

- H-hyori-ah...

- Minden rendben?

- Igen...

- Sajnálom, ha...

- Nincs semmi gond. Biztos elfáradtál a hosszú úttól. Rosszkor hívtalak?

- Nem, nem. Beszélgethetünk egy kicsit, ha szeretnél, mielőtt lepihenek.

- Talán jobb lenne holnap. Ott reggel van, igaz? Itt már este, úgyhogy én is fáradt vagyok.

- Ó, tényleg, elfelejtettem az időeltolódást - mondtad, mire hallottad, ahogy Luhan kuncog a másik oldalon.

- Hyori-ah - kezdte halkan.

- Ne?

- Sajnálom...

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Mit sajnálsz? - kérdezted.

- Csak... Sajnálom - sóhajtott.

- Yah! Nem kell sajnálnod, ha nincs rá okod. Menj és feküdj le. Én is lepihenek egy kicsit.

- Oké - bólintott Luhan. - Szép reggelt.

- Jó éjszakát - mosolyogtál.

---

A mosolyod még azután sem akart elmúlni, hogy befejeztétek a hívást.

- Úgy tűnik, mintha örülnél valaminek - jegyezte meg Sehun elrontva a pillanatot. Dühösen pillantottál rá.

- Igen. Köszi, hogy halálra ijesztetted Lulut - mondtad, ahogy felálltál, és elindultál a csomagjaid felé. Sehun szemei összeszűkülve követtek téged.

- Biztos, hogy Luhan férfi?

- Mire célzol ezzel? - fordultál Sehun felé, mire ő csak megvonta a vállát.

- Csak kíváncsi vagyok, miért ijedt meg tőlem, ha tényleg olyan tökös.

- Azt mondod, hogy szerinted meleg? Erről van szó? - kérdezted gúnyosan.

- Nem mondtam semmi ilyet - rázta a fejét.

Megforgattad a szemeid, ahogy kivettél néhány ruhát a bőröndödből, hogy átöltözz.

- Miután kipihentük magunkat, meglátogatom az édesanyám. Akarsz jönni? - kérdezte Sehun

Nem néztél rá, folytattad a sétát, miközben beszéltél.

- Aha - bementél a fürdőbe, és átvetted a ruháid.

Miután visszatértél a hálószobába, láttad, hogy a csomagjaid szépen rendben álltak a sarokban. 

Biztos nagyon rendszerető lehet - gondoltad magadban, majd megláttad Sehunt az ágyon heverészni. Szemei már csukva voltak, miközben arca a plafonnal volt párhuzamos. Lassan az ágy másik oldalához sétáltál, és óvatosan felmásztál rá. Nagyot nyeltél, ahogy hátat fordítottál Sehunnak. Vettél egy mély levegőt és becsuktad a szemed. Néhány másodperccel később érezted, ahogy egy kar fonódik köréd, nyilvánvalóan Sehuné, mire azonnal felnyitottad pilláid. Fel akartál ülni, de ezzel csak az érted el, hogy karjával még erősebben szorította a tested.

- Ez a második lépés - mondta halkan Sehun. Arca csak néhány centire volt a fejed mögött.

Hirtelen valami furcsát éreztél. Összeráncoltad a szemöldököd, miközben azon gondolkodtál, hogy mi lehet az. Hamarosan Sehun keze megmozdult és ebből azonnal rájöttél, hogy mi volt furcsa. Elakadt a lélegezted. A keze pontosan a bal melled alatt pihent, majdnem megérintve azt.

- Yah! Hol a kezed? - kiabáltál.

Sehun bosszúsan nyöszörgött, ahogy egy kényelmesebb pozícióba helyezte a karját vagyis feljebb csúsztatta, amitől paradicsom vörös lett az arcod.

Keze közvetlenül a melleden landolt, megmarkolva azt.

Elmosolyodott, ahogy egy apró nyögés hagyta el a száját.

- M-mi ez? Párna? - kérdezte, ahogy kicsit erősebben markolta.

Ezután a hozzászólása után képtelen voltál visszafogni magad. Azonnal eltoltad a kezét, felálltál az ágyról és megragadtál egy párnát, amivel ütni kezdted.

- Y-yah! Yah! Yah! Mit csi... Yah! Yah - kiabált Sehun.

- Perverz! Te perverz! Hogy merészeled, te perverz?! - üvöltöttél továbbra is püffözve őt a párnával.

Néhány másodperccel később megfogta a párnát, és elvette tőled.

- Mi a fene bajod van?! - kiáltott fel mérgesen.

- Mi a fene bajom van, te perverz?! - gúnyolódtál.

Sehun szemöldöke összeráncolódott.

- Mi tettem?! Csak megöleltelek...

- Megöleltél? Csak megöleltél? Te ölelésnek hívod a mellem tapizását?

- Mi a... Még csak hozzá sem értem a... - elhallgatott, amint ráébredt valamire. A mellkasodra pillantott, ami azonnal szemet szúrt neked. Gyorsan eltakartad magad a kezeiddel, és mérgesen pislogtál rá.

A következő pillanatban a kezeire siklott a tekintete.

Elakadt a lélegzete, ahogy lassan és döbbenten a szemeidbe nézett.

- Úgy érted... az, amire azt hittem, hogy párna, valójában a...

Vettél egy mély levegőt, s továbbra is mérgesen néztél rá, mire Sehun a melleidet kezdte bámulni.

- Ez... tetszik - mondta önkéntelenül.

Felhúztad a vállad, amitől megmozdultak a melleid, és ez Sehun figyelmét sem kerülte el.

Nagyot nyelt.

- Nem tudtam, hogy ennyi felfedezésre váró dolog van egy nő testén - mondta, ahogy tetőtől talpig végigmért, majd az ajkába harapott.

Vettél egy mély levegőt, mielőtt nyafogni kezdtél.

- Aish, Sehun-ssi! Hagyj aludni, kérlek. Elfáradtam.

Sehun rád nézett, majd bólintott. 

- Gyere ide - veregette meg a helyed az ágyon. Úgy nézett ki, mint egy komplett perverz.

Felmásztál az ágyra, és a lehető legtávolabbi pontban helyezkedtél el, hogy minél nagyobb távolság legyen köztetek.

Nagy levegőt vettél, és becsuktad a szemed. Sehun továbbra is a tested figyelte, legfőképpen az ágyban kirajzolódott S vonalat.

S akkor, ott beismerte magának: Akarom Hyori testét.

Habár a szexuális beállítottságában még mindig nem volt teljesen biztos. De nem is akart erre gondolni. Bosszantotta.

---

Úgy látszik, Sehun elindult a felfedezés útján. És egészen jól halad :P

A következő két fejezetben pedig egyre tovább jutnak :DDD Tudjátok, mit szeretnék a munkámért cserébe. ^^ Néhány komment jól esne. Köszönöm ~~

1. És mivel a facebook nem enged csak bizonyos számú embert megjelölni, ezért úgy döntöttem, hogy mostantól azokat fogom megjelölni, akik minden posztot belájkoltak és legalább egyszer írtak kommentet.  Sok idő 60-70 embert megjelölni és amikor látom, hogy 10-et ne tudtam, akkor kicsit mérges leszek xD Tessék figyelni, mikor posztolok!! Ha valakit kefelejtettem, az szóljon, aki pedig jelölést szeretne, az írjon!!

2. Azt hiszem ez egy jó hír, készülőben az első saját Sehunos ficem. Már kész is hozzá az oldal, amit meg tekinthettek itt: x

Viszont két variáció is eszembe jutott, habár az elsőt már szépen kigondoltam, de azért kíváncsi vagyok az olvasók véleményére is, mert szeretnék olyat írni, ami azért tetszik a többségnek. 

Amit tudni kell, hogy mindkettő azonos gyökerekre épül, vagyis családon belül konfliktus az alapja. Viszont van egy nagy eltérés, az pedig a főszereplő lány szerepe, amit nem akarok elárulni. Inkább körbe írom a történetet:

Az "a" történet, egy dráma, sokkal komolyabb hangvételű, teljes valóságon alapuló történet. Nagyon sok bonyodalommal, és sokkal inkább keserédes a hangulata, és egyedibb a cselekmény.
A "b" történet már kevésbé dráma, inkább szexcentrikusabb, de ugyanúgy valóságon alapulna. A cselekménye nem olyan egyedi, mert olvastam már hasonlót.

Mindkettő erotikus tartalmú, angst, durva nyelvezettel, és hogy is fogalmazzak... felkavarhatja a gyenge idegzetű emberek lelkivilágát.

Kíváncsi vagyok, nektek melyik tetszik jobban, habár lehet, hogy ez nem fog változtatni a döntésemen. Ha van kérdésetek, akkor azt kommentben nyugodtan feltehetitek. A válaszokat is kommentben várom.

22. He Caught Me! - Elkapott!

ELKAPOTT!

Sehun után sétáltál az étkezőbe. Még mindig el voltál kábulva attól, amit az előbb tett, és nagyon zavart, ahogy a kísérletről beszélt. Ahogy beértetek az étkezőbe, megláttátok az apád és Sehun apját egymás mellett.

- Lehet, hogy még ne sikerült kipihenni magatokat, de a reggelit sem hagyhatjátok ki. Együnk először, aztán pihenhettek. Gyertek, üljetek le! - mondta Sehun apja, miközben a szemközti helyekre mutatott. Sehun leült vele szemben, te pedig leültél apáddal szemben.

Evés közben apádnak is feltűnt, hogy valami nem stimmel veled.

- Szívem, minden rendben?

Hallva ezt Sehun azonnal rád pillantott.

- Ne? - néztél az apádra.

- Rosszul érzed magad? Egy falatot sem ettél a reggelidből.

Nyeltél egyet, ahogy gyorsan Sehunra pillantottál, majd vissza az apádra.

- Nos...

- Biztos fáradt, Mr. Lee. Valószínűleg a hosszú út miatt - szólt közbe Sehun, kimentve téged a kellemetlen helyzetből.

Lehajtottad a fejed, majd ettél egy falatot az ételből.

- És milyen Seoul, Sehun-ah? - kérdezte az említett apja, miközben fiára nézett.

- Minden rendben - válaszolt anélkül, hogy felnézett volna.

Félszegen pislogtál rájuk, ahogy bevettél egy újabb falat húst a szádba. Az apádra pillantottál, mire ő csendre intett téged.

- Tényleg?  És van már barátnőd? - kérdezte ismét a férfi, amitől nagyot nyeltél.

Sehun reakcióját vártad, de a nyugodtsága teljesen lenyűgözött.

- Nincs - mondta.

Valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki tudja.

- Miért? Te egy jóképű férfi v...

- Nem tudnád folytatni az evés és befejezni a beszédet? - nézett fel végül Sehun az apjára. A férfi szúrós szemekkel pislogott rá, amikor hirtelen meghallottatok egy női hangot.

- Jó reggelt - mindenki a hang irányába fordult, ami egy fiatal lányhoz tartozott. Nagyából veled egy idős lehetett.

Mosolyogva nézett végig mindenkin, amíg észre nem vette Sehunt.

- Oh? Oppa!

Lassan Sehunra pillantottál, aki szintén a lányt nézte.

- Mit keresel itt?

Sehun visszanézett a reggelijére.

- Mr. Lee hívott ide minket - válaszolt.

- Minket? - kérdezte a lány, majd rád pillantott néhány másodpercig, mielőtt elakadt a lélegzete. - Ah! Te biztos Jieun húga vagy!

Bólintottál egyet, míg Sehun szúrós szemekkel nézett a lányra.

- Ha visszamész Seoulba, kérdezdd meg tőle, hogy még mindig e...

- Yah, yah! Nem látod, hogy eszik? Ha éhes vagy, akkor ülj le! - húzott ki egy széket maga mellett Sehun.

A lány elmosolyodott, majd intett a pincérnek.

- A szokásost - mondta.

- Ő itt a lányom, Oh Jieun - szólalt meg Sehun apja, mire azonnal rá pillantottál.

- J-jieun?

A lány rád nézett ragyogó mosollyal az arcán.

- Igen, ugyanúgy hívnak, mint a nővéredet. Szeretnéd tudni, hogy mié..

Hirtelen Sehun homlokon pöckölte. Jieun felnyögött és azonnal oda kapott.

- Aú! Oppa!

Néhány másodperccel később kihozták Jieun salátáját.

- Inkább egyél! - mondta Sehun, mire Jieun dühösen nézett rá.

- Oppa, nem látogatod meg anyát? - kérdezte Jieun evés közben.

Sehun csak egy bólintással válaszolt, mire Oh Jieun grimaszolt egyet.

- Bárhová is mentek, vigyétek magatokkal Hyorit is - szólt közbe Sehun apja, mire te és Oh Jieun is döbbenten néztetek rá.

- Engem?

- Szóval ez a terved, értem - mondta Sehun, ahogy szúrós pillantásokkal illette az apját.

Zavartan néztél rá, amikor Sehun apja egyszer csak megszólított.

- Lee Hyori-ssi!

- Ne?

- Még mindig tetszik neked a fiam?

Nagyot nyeltél, miközben egymásra néztetek Sehunnal.

- Az apád azt mondta, hogy odáig voltál a fiamért, de néhány nappal azelőtt, hogy eljött Seoulból hirtelen megváltoztak az érzéseid. Mi történt?

Mérgesen néztél az apádra, amiért ilyen pletykás.

- Hát... - kezdted, de nem igazán tudtad, hogy mit mondj.

- Végeztél az evéssel, ugye? Menjünk, pihenjünk le - mondta Sehun, ahogy megragadta a csuklód. Felállt és maga után akart húzni, amikor az apja ismét megszólalt:

- Nem lehetsz hülye, ha professzor vagy egy neves iskolában, szóval bizonyára, ahhoz sem vagy hülye, hogy észrevedd, hogy Hyorival beszélek.

Sehun dühösen meredt az apjára.

- Te pedig nem lehetsz olyan tapintatlan, hogy feltarts egy tizenöt éves lányt egy fárasztó tizennégy órás repülőút után - szólt vissza Sehun, ahogy felhúzott magához. - Menjünk! - mondta, szemei továbbra is az apját figyelték.

- A bátyád nagyon utál engem - sóhajtott Sehun apja, miközben fia távolodó alakját nézte.

- Mert még mindig hibáztat, amiért ilyen munkamániás vagy - válaszolt Oh Jieun.

- Nézd, haver, sajnálom, hogy a lá... - kezdte az apád, de Sehun apja félbeszakította.

- Nem, nem. Minden rendben van. Nem a lányod hibája. Ez a fiam és a köztem lévő kapcsolat... Csak vissza akarom kapni a régi Sehunt Hyori segítségével. Azt hiszem, ő az egyetlen, aki segíteni tud.

---

- Sehun-ssi... mi volt ez? - kérdezted, ahogy becsuktad a lakosztályotok ajtaját. Sehun gyorsan lekapta az ingét, ledobta a kanapéra, majd keresett egy másikat a bőröndjében. Elfordultál, amikor öltözni kezdett. Amint felvett egy másik inget, rád nézett és megszólalt:

- Az apám tervez valamit, ezért hívatott ide mindkettőnket.

- M-mit tervez? - kérdezted még mindig háttal neki.

Sehun feléd sétált és a füledbe suttogott.

- Össze akar hozni minket.

Megborzongtál, ahogy érezted meleg leheletét a fülcimpádon. Maga felé fordított, mire nyeltél egyet.

- M-Miért akarná ezt az apád? - kérdezted.

---

Luhan kiment a konyhába, hogy igyon egy kis vízet kiszáradt torka miatt. Látta Kait a kanapén, s miután összetalálkozott a tekintetük, Luhan gyorsan elfordult. Ivott néhány kortyot, majd nekitámaszkodott a pultnak és Kaira meredt. 

- Eldöntöttem - mondta. Kai nem foglalkozott vele, továbbra is a tv-t nézte. - Folytatom az udvarlást. 

Jongin Luhanra pillantott.

- De biztosítanod kell, hogy visszaszerzem Sehunt.

Kai elmosolyodott.

- Ez menni fog, drága unokatestvérem.

---

Sehun elmosolyodott, ahogy megfogta a kezed. 

- Gyere ide - mondta. A hálószoba felé kezdett húzni, mire azonnal elkaptad a kezed. 

- M-minek? - kérdezted

- Pihenjünk le. - Miután kimondta ezt, még egyszer megfogta a kezed, és az ágy felé vezetett. 

- Várj! - szóltál és elvetted a kezed a kezeiből. - Először átöltözöm, mie...

Sehun gyorsan magához húzott, bedobott az ágyba, majd feléd mászott. Ismét abban az ismerős pozícióban voltatok. 

- Sehun-ssi! - kiabáltál, szúrós szemekkel méregetve őt. 

- Mondtam, hogy kísérletezni fogunk, nem? 

Nagyot nyeltél, amit Sehun is észrevett. 

- Ne legyél ideges. Kezdjük lassan - mondta, majd ajkaidra pillantott, amit te is láttál. Újabbat nyeltél, ahogy arca egyre jobban közeledett. Nagy szemekkel figyeled, ahogy lehunyja pilláit. 

Hamarosan megérezted az ajkait. Először olyan volt, mint a reggeli előtt. Miután elvált, a szemeidbe nézett, majd újra az ajkaidra. Lehajolt, s újra megcsókolt, de ezúttal hosszabban. Mozgatni kezdte a száját, te pedig követted lassú ritmusát. Nem sokkal később érzeted, ahogy beszívja az alsó ajkad, míg te beszívtad a felső ajkát. Rá akart harapni, hogy nyelvével is befurakodjon a szádba, amikor hirtelen megszólalt a telefonod. 

Hallva a csengőhangodat mindketten kinyitottátok a szemeteket, és megszakítottátok a csókot. Sehun leült melléd, te pedig felálltál, miközben letöröltétek a nyálatokat. Megkerested a telefonod és kimentél a hálószobából. 

Megnézted, hogy ki hív. Lulu volt. Vettél egy mély levegőt, mielőtt felvetted. 

- Y-yoboseyo?

- Ó, egész nap hiányoltam a hangod, kupidó - szólt bele a telefonba Lulu. Elmosolyodtál, majd láttad, ahogy Sehun is kijön a hálószobából. Összetalálkozott a tekintetetek néhány másodpercig. 

- Yoboseyo? Hyori-ssi? 

Hallva Luhant, elkaptad a tekinteted Sehunról és ismét elmosolyodtál. 

- N-ne, Lulu-ssi - válaszoltál.

Sehun összeráncolta a szemöldökét és elindult feléd. 

- K-kivel beszélsz? - kérdezte. Elkerekedett a szemed, ahogy hallottad Sehun hangját, s láttad, ahogy feléd közeledik. 

---

Csak úgy, mint te, Luhan is hallotta Sehun hangját. Az ő szeme is elkerekedett, de nem beszélt, csak hallgatott. 

---

- Lulu-ssi, egy pillana... - szóltál bele a telefonba, de mielőtt még befejezhetted volna a mondatot, Sehun kikapta a kezedből a mobilt. 

- Yoboseyo? Ki az? 

- Yah! - kiabáltál, ahogy megpróbáltad visszaszerezni, de Sehun ellenállt. 

---

Amint Luhan meghallotta Sehunt, nyelt egy nagyot, és nyugtalanságában letette a telefont. Zihálni kezdett az idegességtől. Nem, nem. Kizárt! 

Kirohant a szobából, és kiabálni kezdett:

- Kim Jongin, Kim Jongin! - Kai ki jött a szobájából, és álmos szemekkel pislogott Luhanra. 

- Mi van?! 

Luhan nagyot nyelt, majd megszólalt.

- S-sehun! Sehun! Sehun! - pánikolt.

- Mi van Sehunnal? - kérdezte Kai zavartan. 

- E-elkapott!

---

- Yoboseyo! Yobose... - Sehun a telefon kijelzőjére pillantott, s látta, hogy már véget ért a hívás. 

Kihasználva az alkalmat, ismét megpróbáltad visszaszerezni a mobilod, de Sehun a feje felé emelte azt. 

- Lulunak hívják? - kérdezte, mire méregessen pislogtál rá.

- Mit érdekel téged? Add vissza a telefonom!

---

- Hogy érted, hogy elkapott? - Kai álmos szemei elkerekedtek. 

- É-én... Hyorival.. beszélgetem, a-amikor S-sehun...

- Sehun mi?

- Hallotta a nevemet!

- Luhan?!

- N-nem... Lulu - habogott Luhan. 

- Aigoo. Akkor nem kapott el. 

- Miről beszélsz?! Éppen Hyorival beszélgettem, amikor elvette a telefon és azt kérdezte, hogy ki vagyok...

- Nem fogsz lebukni. Bízz bennem. Aish, most hagyj aludni - mondta Kai, ahogy visszament a szobájába.

- De, Kai! Ugh! 

---

 

Még egy új szereplő, és még több kérdés és bonyodalom. És semmi sem véletlen :P Tegnap annyian írtatok, olyan boldog voltam és lelkes. ^^ Remélem, ma is hagytok nekem szép kommenteket, kíváncsi vagyok rá, kinek mi az ötlete :D