17. The Weird Truth - Furcsa Igazság

FURCSA IGAZSÁG

Másnap reggel Sehun korán elment, csakúgy mint hétfőn. Reggeli közben a nővéred meglepő kérdést tett fel:

- Szóval, ki az a Cupido Lu? - Hirtelen félre nyelted a szádban lévő falatot, mire Jieun egy pohár vizet tolt eléd. - Ő volt az a srác, aki a virágokat adta hétfőn?

Rápillantottál, mielőtt bólintottál egyet.

- Nagyon, nagyon édes lehet, ha ennyire próbálkozik. Még ha ez a hatalmas maci kissé ijesztő is, a gondolat, hogy neked küldte nagyon aranyos tőle - mondta a nővéred, miközben összecsapta a tenyereit. - És az, ahogy nevezi magát... Cupido Lu... Aigo! Annyira cuki.

Hamarosan befejezed a reggelit, és megmostad a fogad. Elindultál, készen az iskolára, de már kint várt rád egy autó. Igen, Lulu autója. Ekkor láttad, hogy lehúzza az ablakot, és rád kacsint. Nagyot nyeltél, mielőtt egy félszeg mosolyra húztad a szád, és egyik kezeddel integettél neki, mire ő intett, hogy szállj be. Így is tettél. Megköszörülted a torkod, majd megszólaltál:

- Jó reggelt, Lulu-ssi!

- Jó reggelt! - köszönt ő is mosolyogva, majd elindult az iskola felé.

Amint megérkeztetek, Luhan leparkolt a suli parkolójában. Míg azon gondolkodtál, hogy miért parkolt le, egyszer csak megszólalt:

- Ezentúl nem szeretnéd velem tölteni a hétvégéket?

Meglepett arccal néztél rá.

- A h-hétvégket? Miért?

- Mert ezt szeretném - mondta természetesen.

- Nos... meg... meglátom. Még nem tudom, hogy mi...

- Nem tudnád szabaddá tenni ezt a hétvégét csak most az egyszer?

- Nem ígérhetem, de megpróbálom - mondtad, mire Luhan elfordult eljátszva a szomorú és depressziós énjét.

- El fogsz késni. Azt hiszem, indulnod kellene - motyogta, de nem nézett rád. Erre megfogtad a kezét és megszólaltál.

- Lulu-ssi, ne légy ilyen, ké...

- Ne érj hozzám! - emelte fel a hangját hirtelen.

---

- Seonsaengnim, itt van a korábbi házifeladatom - mondta az egyik diák Sehunnak az irodában, mire ő rá nézett.

- Legközelebb nem fogadom el, ha nem adja be időben. 

A tanuló bólintott egyet. Sehun ki akarta venni a tollat a zsebéből, de nem találta ott. Átkutatott minden kis négyzetcentimétert, de valószínűleg a kocsijában felejtette. 

- Kölcsönkérhetnék egy tollat? - kérdezte a diákot, aki nagyon szívesen nyújtott át neki egyet. Kipipálta a lány házifeladatát, majd visszaadta a tollat és a papírt is. 

- Köszönöm, Seonsaengnim - mondta.

Sehun bólintott egyet és elmosolyodott. Miután a diák távozott, felállt, és bosszúsan sóhajtott. Idióta Sehun! Miért hagytad a tollat a kocsiban? - kérdezte magától, majd kiment az irodájából. 

---

Teljesen ledöbbentél, míg Luhan elkerekedett szemekkel bámult rád. 

- Rendben, ne haragudj, nem érintelek meg többet - mondtad, mire Luhan megköszörülte a torkát. 

- É-én sajná... - de nem tudta befejezni, mert kinyitottad az ajtót, kiszálltál a kocsiból, és egy gyors köszönöm után becsuktad azt. 

---

Sehun egyenesen a parkolóba ment, miközben kiszedte a kocsikulcsot a zsebéből. Hirtelen a szemei észrevettek egy nagyon ismerős női alakot kiszállni az egyik autóból. 

- Hyori-ssi? - suttogta magának, ahogy alaposabban is szemügyre vette a lányt. És igaza volt.

Összeráncolta a homlokát, miközben azon gondolkodott, miért voltál a parkolóban és szálltál ki egy olyan autóból, amit még sosem látott ezelőtt. Mikor elindultál a bejárat felé, úgy döntött jelez neked. 

- Pszt - szólt. 

Mégis hogy mert rám kiabálni? - gondolkodtál magadban. Annyira elmerültél a saját kis világodban, hogy nem is hallottad Sehun hangját. 

- Pszt - ismételte meg, amit végül te is meghallottál. Felé néztél, mikor Lulu kocsija elindult kifelé a parkolóból ezzel felkeltve mindkettőtök figyelmét. 

- Ki volt az? A Cupidod? - kérdezte Sehun nyilvánvalóan kötekedésképen. Csak bámultál rá, míg folytatta: - Elhozott otthonról? 

- Komolyan, Seonsaengnim! Muszáj erről beszélnünk az iskolában? - mondtad szemeidet forgatva, és elindultál befelé. 

- Yah, Hyori-ah! - kiabált utánad Sehun olyan hangosan, hogy az egész parkoló visszhangzott tőle. 

---

- Beszélnem kell veled, Kai! Azonnal! - Szólt a telefonba Luhan, rögtön azután, hogy ott hagytad őt egyedül a kocsiban. 

- Várj meg! Mindjárt ott vagyok a parko...

- Csak találkozzunk a legközelebbi kávézóban! 

- Rendben - egyezett bele Kai, mielőtt befejezte a hívást. Elrakta a telefont a zsebébe, mikor hirtelen hangos kiabálást hallott séta közben.

- Hyori-ah! - Erre felkapta a fejét, és majdnem beléd ütközött, ahogy felé sétáltál. Rád, majd Sehunra nézett felváltva. Sehun őt nézte, míg te sziszegve kikerülted Mr. Kimet. Ezért halott vagy otthon, Oh Sehun-ssi!

---

- M-megzavartam valamit? - érdeklődött Kai. Sehun megrázta a fejét, mielőtt a kocsijához ment, és kivette a tollát. 

- Oh Sehun-ssi - szólt utána Jongin. 

- Oh? - nézett rá Sehun, miután becsukta az ajtót.

- Hallottam, hogy privát órákat tartasz az egyik diáknak. 

Sehun ledöbbent, de nem mutatta ki.

- Psh, és mégis honnan hallottad ezt? - kérdezte, miközben elsétált Kai mellett.

- Valahonnan... Valójában, már kezdettől fogva tudtam. Hogy ez csak pletyka, nem igaz? 

Sehun elmosolyodott.

- Természetesen - ezzel férfiasan megveregette Kai vállát, miközben hozzá tette: - Most megyek. El kell intéznem néhány dolgot. 

Kai bólintott, mielőtt Sehun elsétált. Csak figyelte őt, ahogy visszament az iskolába, miközben egy gondolat cikázott keresztül a fején: Milyen jó színész vagy Oh Sehun-ssi! Elvigyorodott, a kocsijához ment és beindította a motort, majd elhajtott. 

---

- Seonsaengnim, itt vannak az előző feladatsor pontszámainak feljegyzései - mondta az egyik diák, aki az osztály titkára lehetett. 

- Ó, köszönöm - válaszolt Sehun, mire a lány pirulva hajtotta le a fejét. Éppen meg akart fordulni, amikor Sehun utána szólt. - Elnézést, Szólna Ms. Lee Hyorinak, hogy látni szeretném? Küldje az irodámba és mondja meg neki, hogy beszélnünk kell a jegyeiről. 

- Ah, N-ne! - mondta a diák, mielőtt még egyszer meghajolt, és kiment Sehun irodájából. 

 ***

Míg az első óra anyagát másoltad, valaki kopogott a tanterem ajtaján, de figyelmen kívül hagytad és folytattad az írást. 

- Ms. Lee - szólított meg hirtelen a professzor. 

- Ne, Seonsaengnim? - néztél fel rá. 

- Mr. Oh beszélni szeretne magával a jegyeiről. - Megforgattad a szemed tudva, hogy csak is Sehun lehet, aki az óra közepén hívat. 

- Jegyek? - gúnyolódtál. 

- Most menjen, Ms. Lee! - mondta a tanár.

- Ne, arasseoyo - forgattad a szemeid ismételten. 

***

- Mit akarsz? - kérdezted, rögtön miután benyitottál Mr. Oh irodájába. Amint meghallott, felnézett rád.

- Talán bezárhatnád az ajtót, mielőtt otthoni stílusban kezdesz el velem beszélni - mondta, mire felsóhajtottál, és becsuktad az ajtót. - Valójában nem azért hívattalak, hogy a jegyeidről be...

- Tudom, úgyhogy mondd gyorsan, mert nem akarok sokat hiányozni az óráról egy kis semmiség miatt. 

- Zárd be az ajtót! - mondta Sehun.

- Minek? - kérdezted.

- Csak csináld, amit mondok. 

Megforgattad a szemed, és úgy tettél, ahogy kérte. Amint visszafordultál, láttad, hogy Sehun már el is indult feléd. Hátra léptél, és érezted, hogy a hátad neki ütközik az ajtónak. Néhány centiméterre állt meg a testedtől, ahogy behúzta az ajtón lévő függönyt. 

- Y-yah, Sehun-ssi! - dadogtál, mire az említett a füled mögé sepert néhány hajtincset. Megborzongtál, amikor érezted finom ujjait a bőrödön. 

---

- Miről akartál velem beszélni? - kérdezte Kai, miután találkozott Luhannal a legközelebbi kávézóban. 

- Az a kurva dühös rám - mondta megforgatva a szemeit. 

- Miért? 

- Mert véletlenül rákiabáltam, amikor hozzám ért.

- Miért kiabáltál, te idióta? - gúnyolódott Jongin.

- Annyira u-utálom azt a ribancot, hogy amikor hozzám ért, kiakadtam. 

- Miért? Talán a farkodhoz ért, hogy így reagáltál? Ugyan már... tönkre teszed a tervünket.

Luhan megforgatta a szemét ismét. 

- Rendben, rendben. Később elmegyek érte és bocsánatot kérek.

- Helyes!

---

- Nem megmondtam már, hogy utálom a gusztustalan pletykákat? - kérdezte Sehun, mire idegességedben bólintottál egyet. 

Egy öntelet vigyor jelent meg az arcán, majd egyik kezét levezette a blúzod legelső gombjához.

- De miért vagy ilyen makacs? - Ujjai már a második gombnál jártak. Mikor felfogtad, hogy hol vannak a kezei, gyorsan eltoltad magadtól.

- Csak térj a lényegre! - kiabáltál.

Sehun elvigyorodott.

- Miért vagy ilyen türelmetlen? Nyugi! - mondta, s mindkét kezét az oldalra tette.

- Sehun-ssi! - nyöszörögtél, ahogy megpróbáltad lefejni magadról az ujjait, mire ő sokkal szorosabban tartott. Arcáról eltűnt a mosoly.

- Hányszor mondjam el, hogy ne szólíts a nevemen, amikor az iskolában vagyunk? Nem zavar, hogy bárki meghallhatja, hogy a keresztnevemen szólítasz?

Nem mondtál semmit.

- Vagy már el is kotyogtál valami olyat kettőnkről, amit nem kellett volna?

Hitetlenkedve néztél rá.

- Újabb pletyka van az iskolában? - kérdezted.

Erre Sehun hátra lépett, és visszament a székéhez, miközben még mindig téged nézett az ajtónál.

- Mr. Kim hallott egy olyan szóbeszédet, hogy privát órákat tartok az egyik diáknak - mondta a professzorod, mire összeráncoltad a szemöldököd.

- És mégis honnan a pokolból tudhatná ezt?

- Úgy érted, hogy nem mondtál senkinek semmit?

Megráztad a fejed.

- Miért akarnék szóbeszédbe keveredni egy meleggel?

Sehun vett egy mély levegőt.

- Most már visszamehetsz az osztályba! Majd beszélünk otthon!

---

Miután az összes óra véget ért, Yurához fordultál.

- Hé, most mennem kell! Szia!

- Sietsz valahová? - kuncogott a barátnőd, mire bólintottál, az azonnal felpattantál a buszmegálló felé sietve, hogy elkerüld Lulut. Amint hazaértél, az óriás medvére néztél, ami még mindig a nappaliban volt.

- Hol van Unnie? - kérdezted az egyik szobalánytól.

- Még nem ért haza az iskolából, agassi - válaszolt.

---

Miután Yura is elhagyta az iskola épületét, Luhan odalépett hozzá.

- Yura-ah, hol van Hyori? 

- Ó, azt hittem, már hazavitted - mondta meglepetten a barátnőd. Lulu összeráncolta a szemöldökét. 

- Nem, én nem.

- Akkor már elment, sietett valahová. Csak nem összevesztetek? Máris? - kérdezte Yura, mire Lulu ránézett és bólintott egyet. 

---

Vettél egy mély levegőt, ahogy ledobtad magad az ágyra. A csillárt kezdted bámulni, és az sem érdekelt, hogy felgyűrődött a szoknyád.

Ne érj hozzám! - visszhangzott a fejedben. Miért kellett kiabálnia velem? - gondolkodtál.

Az ajtó hangja zökkentett vissza a valóságba. Oda pillantottál, hogy meg nézd ki az, - Sehun - majd tekinteted visszasiklott a csillárra.

- Mit akarsz? - kérdezted.

Sehun csak a kilátszódó csipkés bugyidat és fehér combjaidat bámulta, miközben nyelt egyet. Érezte, hogy a nadrágja kezd szűkössé válni.

- Ha nem akarsz bejönni, akkor csukd be az ajtót, és hagyj magamra - mondtad, az elméd teljesen üres volt.

Sehun azonnal belépett és becsukta az ajtót, szemei továbbra is fedetlen alfeledet bámulták. Az ajtónál állt és meg sem moccant, ami kezdett zavarni téged. Rápillantottál, és már majdnem szólósra nyitottad a szád, amikor észrevetted, hogy hova néz. Követted a szemeit, és elakadt a lélegzeted, amikor láttad, hogy a szoknyád fel van gyűrődve, és kilátszik az alsóneműd. Azonnal lehúztad a szoknyád és Sehunra kiáltottál:

- YAH!

Sehun rád nézett.

- Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szép combjaid vannak, Hyori-ah - mondta.

- Minek vagy itt egyáltalán?

- Azon gondolkodtam, hogy át rakhatnánk a mai magánórát korábbra; öttől hétig, mert elég sok dolgom van így, hogy közelednek az év végi vizsgák.

- Rendben, akkor átöltözöm, úgyhogy menj ki!

Ez is ugyanolyan külön óra volt, mint a többi.

---

Másnap Lulu nem ment érted, hogy felvegyen. Felsóhajtottál, de nem tudtad, hogy a megkönnyebbültségtől vagy a szomorúságtól. Szomorúságtól?! Dehogyis! - gondoltad magadban. Amikor elérted az iskolát több, mint furcsának találtad, hogy az diákok virágszirmokat kezdtek dobálni rád. 

- Yah! - kiabáltál, miközben szúrós szemekkel néztél rájuk, de ugyanúgy folytatták a virágszirmok dobálását, teljesen figyelmen kívül hagyva téged. - Mi bajotok van, ti örültek? - folytattad a sétát, amíg meg nem láttál egy jabbawockeez maszkot viselő férfit kezében egy csokor virággal. 

Összeráncoltad a szemöldöködet.

Ki a fene az? Lulu-ssi? - kérdezted magadtól. Hirtelen a férfi átnyújtotta neked a csokrot, de nem vetted el. 

- Ki vagy te? 

- Ki más szokott neked virágot adni? - kérdezte a férfi, aki nyilvánvalóan Luhan volt. 

- Senki nem ad nekem virágot... reggel - mondtad.

- Anélkül elmentél tegnap, hogy szóltál volna, így nem tudtam virágot adni - motyogta, és újra feléd nyújtotta a csokrot, amit ezúttal elfogadtál. 

- Mi ez a maszk? - érdeklődtél. 

Valójában Luhan biztonságát szolgálta, ha esetleg jönne Sehun, ne ismerje fel. Különben mindennek vége. 

- Semmi. Csak hatalmas karikák vannak a szemem alatt, mert egész éjszaka te jártál a fejemben - mondta, kuncogásra késztetve téged.

- Szóval ez lenne a bocsánatkérés? - Luhan bólintott, megforgatva a szemeit gondolatban. - Most már megengedett, hogy megérintselek?

- Természetesen. Csak ne máshol - mondta, mire játékosan megütötted a karját.

- Akkor ezt most eltehetnéd a kocsidba, és később majd odaadod - utaltál a csokorra, Luhan pedig bólintott.

---

Időközben Mr. Oh irodájában megcsörrent a telefon.

- Yoboseyo? - szólt bele Sehun.

- Sehun-ah - mondta valaki a vonal másik végén.

- Ó, Mr. Lee. Jó reggelt!

Szóval az apád volt az.

---

Immár Luhan kocsijában voltál, ahogy átvetted a reggeli virágokat. Láttad, ahogy Lulu hátrafordul és elvesz még egy csokrot az ülésről. 

- Mi ez?!

- Ez a csokor, amit tegnap akartam adni, ez pedig a mai.

- Ugyan, Lulu-ssi! Nem eszek virágot.

- Persze, hogy nem! Mert előbb vagy utóbb engem fogsz felfalni. 

Nagyra nyílt szemekkel pislogtál rá.

- M-Mit mondtál?! - kérdezted.

Kezdj el perverzkedni, Luhan. Kezd a perverz beszéddel. - emlékeztette magát Luhan arra, amit Kai mondott neki ma reggel. Annyira undorító volt, de mit tudott tenni? Ez is Mester Kai tervének a része volt. 

Luhan kuncogott egyet.

- Hogy telt a napod, Cupido? - váltott témát.

- Nagyszerűen!

- Azért mert nagyszerűen indult velem? - kuncogtál egyet, miközben bólogattál. 

- Tudod mit, legközelebb adhatsz nekem lufit virág helyett. - Erre Luhan rád nézett, nyelt egyet, és összeráncolta a szemöldökét.

- Nem - mondta. 

- Miért? A lufik aranyosak, és olcsóbb is mint a virág - magyaráztad.

- Nem, csak ne lufit.

- Miért? 

Luhan vett egy mély levegőt.

- Nem szeretem a lufikat.

Csücsörítettél egyet duzzogás képen, aztán halkan megjegyezted:

- Akkor én majd megszerettetem veled.

- Mi? - kérdezett vissza Luhan, nem teljesen értve szavaidat. 

- Semmi. Mehetünk? - mosolyogtál, amit Lulu is viszonzott, és összeborzolta a hajad, mielőtt elindultatok. 

Amint hazaértél, neki kezdtél a szokásos délutáni teendőknek. Elköszöntél Lulutól, és megvártad, míg elhajtott. Kissé nehézkesen jutottál be a házba, mivel a két csokor virág megnehezítette a dolgodat. Hirtelen valaki elvette az egyiket.

- Sehun-ssi? - néztél fel rá. - Köszönöm. 

- Hogyhogy két csokrod van? Holnapra három lesz? - viccelődött a professzorod. 

- Igen.. igen.. tényleg vicces - kuncogtál. 

Amint beértetek, szóltál az egyik cselédnek. 

- Kérnék egy kávét a szobámba - mondtad, majd Sehunra néztél. - Te? Kérsz kávét?

- Nem, nem, köszönöm. 

- Akkor csak egy kávé lesz - mondtad még egyszer a cselédnek. 

- Ne, agassi!

- Minek neked kávé? - nézett rád Sehun. - Álmos vagy? 

- Kicsit. Sok folt a feladat mára. Azt hiszem a professzorok sietnek az utolsó néhány hétben. 

- Oh, igaz - helyeselt Sehun. 

***

Már hét óra volt, vagyis elérkezett a matek különóra ideje. Sehun elvette a matek kvíz feladatait tőled, miközben bólintott egyet.

- Nagyszerű. Úgy látom, egyre jobb vagy - dicsért meg. 

- Mondtam már: okos diák vagyok - hencegtél, mire Sehun csak elvigyorodott, majd visszatért a papírokhoz. 

- Mivel holnap nincs iskola, talán tölthetnék egy kis időt együtt, nem? - kérdezte Sehun hirtelen. 

- Együtt? Úgy érted, hogy elmegyünk valahová? - kérdezted, s a professzorod bólintott egyet. 

- De Seonsaengnim, bárki megláthat minket együtt. Senki sem tudja, hogy ilyen közel kapcsolatban vagyunk - magyaráztad.

- Bízz bennem! - mondta, mielőtt eléd tett még egy adag feladatsort. - Itt van, old meg ezt!

Felsóhajtottál, majd elvetted a papírokat. 

- Sehun-ssi, még mindig meleg vagy? - kérdezted véletlenszerűen, miután ittál egy kortyot a kávédból, és folytattad a feladatokat.

Hallottad, ahogy nevet, mire rá pillantottál.

- Mi van, ha már nem vagyok meleg? Örülnél neki?

- Persze! - kiáltottál fel öntudatlanul, miközben összecsaptad a tenyered, de amint észrevetted, hogy mit mondtál, becsuktad a szád és visszatértél a feladatokhoz.

Sehun elmosolyodott.

- Akkor... már nem vagyok meleg - jelentette ki egyszerűen.

Megálltál, és rá néztél

- Mi az? - kérdezte.

Elnevetted magad, majd játékosan megütötted a karját.

- Ne viccelődj, Sehun-ssi!

A nagy nevetés közepette felborítottad a kávéscsészét, s annak tartalma egyenesen Sehunra ömlött.

- Ah! - nyögött fel, miközben elhúzódott az asztaltól, és gyorsan lekapta az ingét.

- Ó, istenen, sajnálom - kértél bocsánatot, ahogy elővettél egy zsebkendőt a fiókból.

Azonnal oda mentél hozzá, és megtörölted a mellkasát a zsebkendővel. Amint megláttad meztelen felsőtestét, a szó is beléd rekedt. Nagyot nyeltél, és odaadtad neki a kendőt.

- T-töröld meg magad - mondtad, mielőtt visszamentél a helyedre. Sehun somolygott, ahogy visszatolta a székét melléd. Teljes testével feléd fordult, keresztbe tette a lábait, és az íróasztalra könyökölt.

- Azt akarom, hogy te csináld.

- A feladatokat csinálom, úgyhogy csináld magadnak - mondtad, miközben a papírodra koncentráltál.

- De a te hibád - érvelt Sehun, de figyelmen kívül hagytad. Hirtelen elvette a tollad, mire rámeredtél.

- Yah! Add vissza! - kiabáltál, és próbáltad elvenni tőle.

- Vedd el, ha tudod - húzta az agyad, és olyan magasra emelte a kezét, ahova nem értél fel. Felálltál a székre és úgy próbálkoztál tovább. A háta mögé dugta az íróeszközt, így szinte megölted, ahogy el akartad venni tőle. - Ölelgetsz? - mondta hirtelen, s csak akkor vetted észre a pozíciótokat. Elvigyorodott, amikor elhúzódtál, és visszaültél a helyedre.

- Csak tisztíts le, és vissza adom a tollad - mondta, de nem figyeltél rá. - Miért nem nézel rám? - kérdezte, ahogy leült veled szembe, de ismét ignoráltad. - Tudom, hogy ez így elég furcsa, mert én magam sem tudom elfogadni, de mivel már nem először történik velem, ezért elmondom: Akaratom ellenére is állandóan felizgatsz.

---

Ez az eddigi leghosszabb fejezet, amit fordítottam, és megint tele van izgalommal, illetve néhány jövőbeni történésre utaló jellel. Kíváncsi vagyok rá jötttök-e, mi az. Minél többen írtok véleményt, anál hamarabb hozom a következőt :P Azt hiszem, lehet miről írni, úgyhogy hadd halljam a véleményeket :P

Sehun booty, mert ezzel nem lehet betelni. 

VALAKI NEM SEGÍTENE NEKI BETŰRNI AZT AZ INGET?

vagy nekem kell ezt is?

Napi Sehun adag :P