2. No Way - Kizárt

KIZÁRT

Értetlenül bámultad a semmit, miközben az ágyadon ültét. Nem tudtad túl tenni magad az első közvetlen beszélgetésen Mr. Oh-val. Azt akarta, hogy maradjak... maga mellé ültetett... beszélt velem... rám mosolygott... nevetett... Várjunk! Kinevetett! Gondoltad hitetlenkedve. Nevetségesen érezted magad, ahogy vissza gondoltál arra, mit mondott, miközben a fejedet simogatta: Olyan fiatal és tudatlan vagy.

Fújtattál egyet. Mi van? Tudatlan? Tch! Lee Hyori vagyok, és én sosem vagyok tudatlan. Hogy meri azt mondani, hogy tudatlan vagyok? Az, hogy erőszak lenne, ha tényleg csinálnánk? Tudtam! Nem vagyok tudatlan. Elég idős vagyok ahhoz, hogy tudjam. Tch. Nyafogtál magadban, ahogy kigomboltad az inged. Miután befejezted a gombokkal, a szennyestartót kezdted keresni, de sehol sem találtad. Felsóhajtottál, miközben a szoknyát is levetted, majd átmentél a mosókonyhába, hogy ott hagyd a szennyeset, amit ki kell mosnia a cselédeknek holnapra.

A fehérneműdben hagytad el a szobát. Teljesen normális volt, hogy a nővéreddel együtt félmeztelenül rohangáljatok a házban, amikor csak ketten voltatok. Már a cselédek is hozzászoktak. Miután beraktad a piszkos ruhát a szennyestartóba, átmentél a konyhába, hogy keress valami harapnivalót, amíg megoldod a házi feladatod. Találtál egy kis csokit és tejet a hűtőben. Kivetted őket, majd hangosan elkiáltottad magad tudva, hogy a cselédek úgy is hallják.

- Valaki, kérem, csináljon nekem egy kávét, aztán hozza a szobámba, legyen szíves.

Amint megfordultál, láttad, hogy a nővéred barátja, Kris sétált a konyha felé.

- Aigo, még mindig úgy parancsolgatsz itt, mintha... - szakította félbe a mondatot, amint felnézett rád és látta a szexi alakod, különösen a rendkívüli mellkasod. Mindkettőtök szeme elkerekedett, ahogy találkozott a tekintetetek, te pedig elejtetted a kezedben lévő tejet és csokoládét.

- YAH! - Azonnal keresni kezdtél valamit, amivel gyorsan eltakarhatod magad, de a pulton kívül nem találtál semmi használhatót. Elrejtőztél mögé, majd úgy kiabáltál rá: - YAH! MIT CSINÁLSZ ITT? UNNIE!! - kiáltottál a testvéred után, de Kris, aki akkora már elfordult, megszólalt.

- Sajnálom! Sajnálom! Nem tudtam, hogy félmeztelen vagy. A nővéred épp fürdik az emeleten, nincs értelme a kiabálásnak.

- VAN ITT VALAKI? - kiabáltál továbbra is. Másodpercekkel később három cseléd futott be a konyhába.

- A-agashi...

- SZEREZZETEK NEKEM EGY TÖRÖLKÖZŐT! MOST!

- N-ne...

Kris csak nézte a három szobalányt, ahogy örültek módjára rohannak törölközőért. Amint észrevette, hogy elrejtőztél a pult mögé, visszafordult és rád nézett.

- Engem is megkérhettél volna, hogy hozzad neked egy töröl...

- NE GYERE KÖZELEBB! Egyáltalán, miért vagy itt ilyenkor? Már este hat óra van.

Kris elmosolyodott a duzzogásodon.

- Csak azért jöttem, hogy lássam a nővéred.

- Ilyen későn? Írhatsz neki üzenetet, fel is hivatalod, sőt van Skype is. Nem aggódnak érted otthon? - kiabáltál rá. Hamarosan visszajöttek a cselédek, és odaadták neked a törölközőt és a köntösödet. Csak a köntöst vetted fel, majd megköszönted nekik. Csak azután álltál föl a pult mögül, hogy magadra húztad a ruhád. - Kérem csináljanak rendet, és valaki hozzon egy kávét a szobámba. És csináljanak valami kaját ennek a seggfejnek, aztán rúgják ki – mondtad a cselédeknek, mielőtt mérges pillantásokat vetették Krisre, majd elsétáltál mellette.

Már majdnem megtetted az első lépést a lépcsőn, amikor Kris hangja megállított.

- Már mondtam, hogy sajnálom.

- Még próbálom feldolgozni a bocsánatkérést – pillantottál vissza.

---

A következő nap a nővéreddel együtt reggeliztél.

- Unnie! Kérlek, legalább mond meg, ha a barátod átjön látogatóba, nem csak te birtoklod ezt a házat – mondtad, anélkül, hogy felnéztél volna rá, és folytattad a szendvicsed elfogyasztását.

- Miért kellene szólnom, amikor te is mindig akkor hozod ide a barátaid, amikor csak akarod?

- Legalább ők mind lányok – kiabáltál félig, meglepve ezzel a nővéred egy kissé.

- Miért vagy ilyen mérges emiatt? Már évek óta úgy jön ide Kris, hogy sosem informállak róla, és eddig még sosem szóltál. Történt valami?

A kérdéssel együtt letetted a szendvicsed a tányérra, és megtörölted a szád a szalvétával.

- Miért nem kérdezed meg a drága barátod? - mondtad, mielőtt felálltál a helyedről. - Elmegyek – tetted hozzá, majd elindultál kifelé.

- Szívem, máris mész? - megfordultál, és láttad, ahogy az apád jön le az emeltről, bizonyára most kelt fel.

- Igen, apa.

- Rendben, vigyázz magadra.

Meghajoltál, majd elhagytad a házat.

---

- Látott miben? Úristen...

- Igen. Úr. Isten. Bárcsak Mr. Oh látott volna félmeztelenül. Akkor még a fehérneműt is levettem volna. - Hirtelen láttad, ahogy a legjobb barátnőd szemei lassan elkerekednek. - Mi a baj? - Majd nem sokkal később észrevetted, hogy Yura nem is téged nézett, hanem mögéd. Ahogy te is hátra fordultál, szemeid szintén elkerekedtek. - M-Mr. O-Oh!

Az említett az terem ajtajában állt az ajtófélfának támaszkodva, és egyenesen rád nézett.

Lélekben adtál magadnak egy újabb facepalmot, mielőtt beszélni kezdtél.

- Oké, oké, értem! - sóhajtottál. - Tudom, hogy fiatal vagyok és tudatlan, és ez csak egy mocskos vicc volt. Csak egy vicc.

A legjobb barátnőd csak bámult rád, nem igazán értve, hogy éppen miről beszélsz. Meglepődött, amikor látta, hogy Mr. Oh elindul feléd, majd mosolyogva megsimogatja a fejed, mielőtt szólásra nyitja a száját.

- Jó kislány.

Valójában minden lány a teremben – sőt nem csak a teremben, de termen kívül is – meglepődött azon, amit Mr. Oh csinált veled. Amíg te? Csak megforgattad a szemed.

Ahogy Mr. Oh kisétált a teremből, rájöttél, hogy mindenki téged néz.

M-Mi van? - kérdezted tőlük.

- Mi volt ezt? Történt valami köztetek tegnap óra után? - kérdezted a legjobb barátnőd.

Nyeltél egyet.

- Ah... A-az.. - Yura hirtelen megfogta mindkét kezed, ahogy a többi lány is köréd gyűlt.

- Istenem, mi történt?

Megforgattad a szemed, majd kuncogtál.

- Semmi olyan, amire te gondolsz oké? Csak beszélgettünk, amíg kijavította a papírom, és ennyi.

- Mocskos dolgokról? - kérdezte Yura, mire te csücsörítettél a száddal.

- Nos, nem igazán.

- NEM IGAZÁN? AKKOR CSAK VOLT BENNE NÉMI PERVEZSÉG! - Csak megráztad a fejed, ahogy ismét felnevettél.

Amíg matek órán voltál, az az óra mielőtt szünet volt, és az az óra, amit nagyon nagyon untál, egy tanári asszisztensnek kinéző alak lépett be a terembe.

- Elrabolhatnám Ms. Lee Hyorit egy pillanatra? Mr. Oh beszélni szeretne vele.

Ezt hallva a lelked azonnal feltámadt és felálltál a helyedről, mire a többiek csak morogtak egyet. Néhányan irigykedtek, néhányan ujjongtak, míg néhányak csak úgy morogtak egyet.

Amint elérted Mr. Oh irodáját, meghajoltál előtte.

- Csukd be az ajtót! - Úgy tettél, ahogy kérte, s mikor már elindultál felé, újra megszólalt, ezzel megállásra késztetve téged.

- Zárd be! - Amint ezt meghallottad, a szíved hevesebben kezdett verni, és nyeltél egy nagyot.

- N-ne?

- Azt mondtam, zárd be az ajtót!