7. Surprised - Meglepve

MEGLEPVE

A kezeid és lábaid ide oda kalimpáltak az ágyon, miközben szanaszét dobáltad a párnákat a szobában és csúnyábbnál csúnyább szitkok hagyták el a szádat. Utállak! Utállak! Utállak, Mr. Oh! Mondtad magadnak, ahogy meguntad a hisztit. Egyáltalán miért foglalkozom azzal, hogy meleg?! Nem is vagyok belé szerelmes, csak szimpla szexuális vágyat érzek iránta. Hirtelen felmerült egy ötlet a fejedben. Várjunk! Az, hogy meleg még nem jelenti azt, hogy nem is szexelhetek vele, ugye? Neki még ugyanúgy pénisze van, nekem pedig puncim. Még mindig tudjuk csinálni.

Aztán rájöttél még valamire: Uh, de nem akarok elkapni semmi. Aigoooo! Mr. Oh, miért kell melegnek lenned?

---

- Hogy érted, hogy elköltözöl jövő héten? - kérdezte Luhan dühösen.

Sehun anélkül, hogy felpillantott volna barátjára, folytatta a feladatok javítását, miközben beszélt.

- El kell költöznöm egy munka miatt.

- Munka? Hiszem az iskolában dolgozol. Mi az, hogy el kell költöznöd? - faggatta Luhan egyre dühösebben.

- Felbéreltek magántanárnak - magyarázta Sehun a lehető legnyugodtabb módon.

Luhan mérgesen fújtatott egyet.

- Mi a franc? Ennyire munkamániás vagy? Minek neked részmunkaidő, amikor főállású professzor vagy? Most komolyan?!

Sehun nagyot sóhajtva nézett barátjára.

- Miért vagy ilyen dühös emiatt? Csak mert elköltözöm, még nem kell szakítanunk!

- Ó, igen? Nos, ez neked...

- Nézd, Luhan! Nem értem, miért kaptad fel a vizet ennyire, még csak nem is élünk egy lakásban. Ez az én lakásom, és neked is meg van a sajátod. Mi van veled? Úgy viselkedsz, mintha külföldre mennék... - Sehun türelme lassan kezdett fogyni.

- Ki az a diák? - kérdezte Luhan hirtelen, mire Sehun gúnyosan pillantott rá.

- Ne nézz így rám, inkább áruld el, hogy ki az a diák, és miért nem tudod visszautasítani a munkát!

- Már megint féltékenykedsz? - kérdezte Sehun hitetlenkedve. - Kérlek, Luhan, elegem van a féltékenykedésből! - mondta komolyan, majd visszatért a papírokhoz.

- Eleged van? Hát nekem is elegem van ebből a kapcsolatból! - mérgelődött Luhan.

Sehun azonnal felkapta a fejét sejtve, hogy mit akar a másik, így gyorsan felállt a székből, és elindult Luhan felé.

- Nem! Nem! Nem fogsz velem szakítani, ugye? - Luhan oldalra fordította a fejét.

- Nem, még nem! De ki kell szellőztetnem a fejem egy kicsit.

A szokásos dráma: Sehun szalad a szerelme után, mint mindig, hogy meggyőzze nem szakítsanak, de végül úgy is egyedül végzi sírva, ahogy a szerelme elhagyja, és a többi.

---

A következő néhány nap Mr. Oh nem jelent meg az iskolában. Nem tudtad, hogy miért, de amennyire utáltad, épp ugyanannyira hiányzott is. Igen, dramatikusan hangzik, de ez az igazság.

- Mi történhetett Mr. Oh-val? - hallottál valakit sutyorogni, majd még valaki hozzá tette:

- Tudod, az egyik ismerősöm mondta, hogy valamelyik este látta, amint Hyori a száját törölgetve hagyta el Mr. Oh irodáját. Valószínűleg történt köztük valami.

Összeráncoltad a szemöldököd. Mi a franc? Ez mégis mikor történt? 

- Úgy érted, hogy Mr. Oh-t felfüggesztették, mert rajtakapták őket? - hallottál egy másik morajt.

- De akkor Hyorival miért nem történt semmi, ha ő is benne van?

- Yah! - kiáltottál azonnal, amint ismét meghallottad a neved. - Hagyjátok abba, mert ilyen sosem történt!

Szexuális felvilágosítás órán Mr. Kim mindössze tíz percre jelent meg, amíg kiosztotta a házifeladatot, mert felkérték, hogy tartson egy előadást egy másik iskolában. Örültél neki egészen addig, amíg távozás előtt hozzád nem szólt:

- Ms. Lee, remélem  nem fog nagyon hiányolni. - Gúnyosan néztél rá, míg mindenki más nevetni kezdett. A nap unalmasan végződött, mivel a fizikát helyettesítő tanár éppen olyan unalmas volt, mint a matek tanár.

A legjobb barátnőddel mentél haza. Akárhányszor kérdezte meg, hogy mi a bajod, te csak megráztad a fejed. Nem akartad elmondani az igazat Mr. Oh-ról. Talán majd máskor.

---

Ma szombat volt, az apád gépe tegnap este ment el. Annyira sietett, hogy úgy búcsúzott el tőletek, mintha csak a szomszéd városba menne.

A megszokottnál később keltél fel. Felültél az ágyadban, ásítottál és kinyújtóztattad a karjaid. Ahogy letetted őket, a hálóinged pántja lecsúszott a válladon. Visszaigazítottad, majd felkeltél és lementél a konyhába.

- Hol van unnie? - kérdezted a cselédeket.

- Kiment kocogni, agassi - bólintottál egyet, és megittad a maradék turmixot, amit tegnap este készítettél.

Néhány másodperccel később megszólalt a csengő. Az egyik szobalány elindult, hogy kinyissa az ajtót, de megállítottad.

- Majd én elintézem. Amúgy is beszélnem kell unnie-val. - A cseléd illedelmesem meghajolt, majd elment.

Elindultál az ajtó felé, s közben még egyszer kinyújtóztattad a karjaid. Amikor letetted, hogy lenyomd a kilincset, ugyanaz a dolog történt, mint ami a szobádban is; a hálóinged pántja lecsúszott a karodra.

- Unnie...

A szemeid elkerekedtek, amikor megláttad az illetőt: - M-Mr. Oh?

A professzorodnak egy kedves mosoly ült az arcán, amikor kinyitottad az ajtót, de ez azonnal eltűnt, ahogy észrevette, csak egy selyem hálóinget viseltél. S elég nyilvánvaló volt, hogy nem volt alatt semmilyen fehérnemű.

---

Ó-ó, Luhan féltékeny :c

Sehun pedig ilyen fejet vághatott, amikor meglátta Hyorit:

Jaj mi lesz ezek után??? Ha egy házban kell élniük???

ma még hozok egy fejezetet, de mivel a jövőhéten mandulaműtétem lesz (így 3 nap teljesen ki fog esni), és előtte még mennem kell vizsgálatokra, ezért holnaptól már csak egyet-egyet tudok.

Viszont a műtét után 2 hétig pihennem kell és ha nem lesznek nagy fájdalmaim, akkor tudok hozni frisset minden nap ^^