3. In Mr. Oh's Office - Mr. Oh Irodájában

MR. OH IRODÁJÁBAN

Úgy tettél, ahogy Mr. Oh kérte.

- Foglalj helyet – mondta, mire leültél az asztalával szemben lévő székre. Kínosnak találtad, ahogy Mr. Oh álla alatt összekulcsolt kezekkel bámult rád percekig. - Mit akarsz tőlem? - szólalt meg végül.

Rápillantottál.

- N-ne?

- Ne tégy, úgy mintha nem hallottál volna.

Nyeltél egyet.

Ma reggel rád mosolygott, és megsimogatta a fejed, de most olyan fagyos volt, mint az Északi-sark.

.

- Mit mondtál a barátaidnak? - Ezután a kérdés után, megértetted, hogy mire gondol.

- Ahh – kezdted. - Ne aggódjon, Seonsaengnim. Csak annyit mondtam nekik, hogy beszélgettünk, amíg kijavította a papíromat.

- De tudod, és mindenki más is tudja, hogy nem igazán szoktam beszélgetni a diákokkal, ha nem az óráról van szó.

- Tudom, de megkérdezték, én pedig válaszoltam. Semmit sem mondtam arról, hogy miről beszélgettünk.

- Értem... és büszke vagy rá, hogy beszéltem veled tegnap? - kérdezte önelégülten

- YAH... -

Összeszűkítetted a szemed, ahogy rá néztél.

- A maga hibája, hogy őszinte legyek.

- Az én hibám?

- Ha csak elhaladt volna a termünk mellett, és nem hallgatja ki, hogy mit beszélek a barátnőmmel, és ha nem kelti fel a figyelmét mindenkinek azzal, hogy megsimogatja a fejem, és azt mondja jó kislány...

- Hagyja abba a pletykálást, Ms. Lee! - váltott hangnemet Mr. Oh.

Hitetlenkedve bámultál rá. P-pletykálást?

- Nem akarom, hogy undorító pletykák terjengjenek rólunk az iskolában. Megértette?

Bosszúsan felmorrantál. Undorító?! Ez a kifejezés bántott téged egy bizonyos ponton.

- Én tanár vagyok, maga pedig diák, és ez minden kapcsolat kettőnk között. Semmi. Több. Ennél. Nem vagyunk barátok. Sosem lehetünk barátok.

Eleget hallottál.

- Én is nagyon jól tudom! Mégis kimondta, hogy barátok vagyunk? Tch. Fejezze be az álmodozást, Seonsaengnim. Maga azért kap pénzt, hogy tanítson minket. Miért akarnék barátkozni egy tanárral? Csak azért, mert jóképű, magas, szexi és csábító, azt hiszi, hogy barátkozni akarok magával? - miután rájöttél, hogy mit mondtál, azonnal eltakartad a szád, ahogy a szemeid elkerekedtek mosolygó professzorod láttán.

- Szóval azt gondolja, hogy szexi vagyok és csábító? - gúnyolódott Mr. Oh. - Nem csodálom, hogy olyan mocskos dolgokat mond rólam a hátam mögött. Mit is? Hogy könyörögjek magának, hogy szopjon keményebben és hogy leveszi a fehérneműd, ha meglátom félmeztelenül? - Kissé elpirultál a kínos mondatoktól és a lábad közt lévő nedvességtől, ahogy az előtted lévő férfi megismételte a tőled hallottakat. Mr. Oh olyan közel hajolt hozzád, hogy csak néhány centi választotta el őt tőled, miközben beszélt.

- Egyik sem fog megtörténni. Soha. Semmilyen perverz gondolata rólam, Ms. Lee. - Ezután visszaült a székébe. - Szóval a helyében inkább otthon maszturbálnék, miközben pornófilmeket nézek, és abbahagynám az képzelgéseket rólam, rossz kislány.

Miután meghallottad a rossz kislány kifejezést, azt a kifejezést, amire már olyan régóta vágytál, rá néztél, és bólintottál egyet.

- Nem csoda, hogy szexuális felvilágosítást is tanít. Olyan sokat tud róla, hogy még azt is megtanítja, aki nem is a maga osztályába jár. Köszönöm Mr. Oh - mondtad bátran. Felálltál és megfordultál, visszatartva a feltörők könnyeket, majd kimentél az irodából.

Mr. Oh csak elmosolyodott, ahogy elővette a telefonját és bepötyögött egy sms-t: Hol ebédeljünk, bébi?