9. Back Massage - Hátmasszázs

HÁTMASSZÁZS

Sehun a fürdőszobába rohant, hogy elrejtse a zavarát. A diákja, aki ráadásul lány az imént látta a merevedését. Aish! káromkodott, s mielőtt egyik kezével a falnak támaszkodott, elővette nadrágjából férfiasságát, és lenézett feléledt tagjára.

Hallotta, ahogy az ajtó mögül motyogsz.

- S-sajnálom, s-seonsaengnim.

Rápillantott az ajtóra, miközben magában folyamatosan azt kántálta hogy ne nyisd ki, majd újra a férfiasságára nézett, és megérintette, hogy lenyugtassa azt. De ettől csak rosszabb lett, mert ahányszor hozzáért, még keményebb lett.

- Csak ne most! Ez nem lehet igaz! - kiabált halkabban, nehogy meghalld. Tudta, hogy csak egy módja van annak, hogy lenyugtassa merevedését - méghozzá, ha könnyít magán, de nem akarta ezt tenni, mert nem akarta elfogadni a tényt, hogy egy lány izgatta fel ennyire. - Ez így teljesen rossz. Teljesen. Rossz.

De volt más választása?

Néhány másodperccel később felfedezte a wc csészét. Levette a nadrágját, majd leült a lehajtott wc-re. Vett egy mély levegőt, ahogy ujjait merevedése köré fonta és felsóhajtott az élvezettől. Megpróbálta felidézni, ahogy Luhan hátulról dugja, de hirtelen eszébe jutott, hogy milyen jó volt érezni a melleidet a kezében. A gondolattól bosszúsan morgott egyet, majd elengedte a férfiasságát.

De mint szexuális felvilágosító professzor, eszébe jutott, hogy volt még egy módja annak, hogy lecsillapítsa kőkemény vágyát. Várnia kellene legalább tíz, tizenöt percet, anélkül, hogy bármi izgatóra gondol. Így le tudja nyugtatni magát.


Míg vártad, hogy Mr. Oh kijöjjön a fürdőszobából, visszadőltél az ágyadra, és folytattad az ecchi-t, amit nem rég elkezdtél. Néha-néha az ajtóra pillantottál, s amikor az egyszer csak kinyílt, gyorsan elkaptad a tekinteted, és úgy tettél, mintha nem a professzorodat várnád. Megfordultál az ágyban, így csak a hátadat láthatta. Mr. Oh egyszer sem pillantott rád, nem akarta, hogy ismét olyan szörnyű merevedése legyen miattad.

Visszament az "ágyához" s leült, mielőtt rád nézett.

- Yah! - kezdte meg sem várva, hogy rá figyelj. - Nehogy azt gondold, hogy felizgattál! Ez csak a-azért volt, mert megütötted a lábaddal, és ettől m-merev lett - magyarázta, - picit elferdítve az igazságot - nehogy "félreértsd".

- Arasseo - válaszoltál. -  Tudom, hogy meleg, és hogy semmi esélyem felizgatni, mert nekem nincs farkam... - ezzel felültél az ágyban. Mr. Oh csak bámult rád, ahogy kimentél a szobából.

---

- Yah, Hyori-ah! Kész a vacsora, szólj Mr. Oh-nak - mondta a nővéred, amit te csak figyelmen kívül hagytál.

A nappaliban ültél és tv-t néztél. Mikor Jieun észrevette, hogy nem figyelsz rá, elindult feléd.

- Miért vagy a nappaliban egyébként? - kérdezte.

- Nem látod, hogy tvzek?! - válaszoltál.

- Nem mintha nem lenne televízió a szobádban...

- De nem akarok az ágyról.

- Van kanapéd...

- Hagyjuk, jó? - kikapcsoltad a tv-t, majd felálltál.

- Valami nagyon nem stimmel veled - állapította meg Jieun, ahogy végignézett rajtad. - Hogy segítsek, ha nem mondod el, hogy mi a baj?

Félrenéztél és sóhajtottál egyet.

- Nem mondhatom el.

- Mr. Oh-ról van szó?

Mikor már épp válaszolni akartál, észrevetted az említettet a lépcsőn, amint téged néz.

- Nem - mondtad, miközben jelentőség teljesen pillantottál a professzorodra, majd elsétáltál a nővéred mellett.

- Együnk! Éhes vagyok.

- Először szólj... Oh, már itt is van? - kérdezte Jieun, amikor ő is észrevette a férfit. Mr. Oh rá mosolygott, majd követtek téged az étkezőbe.

Az egész vacsora alatt senki sem szól egy szót sem és kínos csend uralkodott a szobában. Jieun rád, majd a professzorodra pillantott, mielőtt úgy döntött, megtöri a csendet.

- Hmmm, Mr. Oh, kérdezhetek valamit?

A nővéredre, majd az említettre néztél, miközben folytattad a vacsorát.

- N-ne - válaszolt Sehun.

Jieun elmosolyodott.

- Hívhatnánk mostantól csak Sehun oppának? - Erre egyszerre kezdtél el köhögni Mr. Oh-val, mire Jieun csak furcsán nézett rátok.

- N-ne? - kérdezett vissza a professzor, hogy meggyőződjön róla, jól hallott-e az imént.

- Mert tudod... Mr. Oh-nak hívni annyira formálisan hangzik, és itthon nem igazán szoktunk így beszélni egymással - folytatta a nővéred. - És mivel nem az iskolában vagyunk, szerintem felesleges magázva beszélni. Persze, csak ha nem probléma neked.

- P-persze, rendben van - mondta Mr. Oh mosolyogva. (Innentől Mr. Oh helyett a Sehun megszólítás szerepel.)

Mikor meghallottad Sehun beleegyezését, olyan erős köhögőroham jött rád, hogy felálltál a helyedről, és a csaphoz sétáltál. Sehun lopott pillantásokkal figyelt téged.

- Szóval, hogy van az édesapád? - kezdeményezett beszélgetést Jieun.

- Ó, azt hiszem, jól van - válaszolt mosolyogva Sehun, majd folytatta az evést.

- Még mindig... rosszban vagytok?

- Igen, mondhatjuk... De minden rendben. Sokkal jobb az életem úgy, hogy nem gyötör folyton - nevetett.

Jieun sajnálkozó mosollyal nézett Sehunra, amit ő is észrevett.

- Aigoo... Ne nézz rám úgy, mint egy szegény kisfiúra. Tényleg nem nagy dolog.

- De olyan közeli kapcsolatban voltatok.

- És ő még közelebbi kapcsolatba került az üzlettel...

Némi csend szökött be kettőjük közé, mielőtt Sehun ismét megszólalt.

- De tényleg jól vagyok, Jieun-ssi. Ne nézz rám ilyen szemekkel - kuncogott még egyszer.

Míg a csapnál köhögtél, összeráncoltad a szemöldököd, ahogy hallottad őket beszélgetni. Rájuk néztél, főleg a nővéredre, miközben elgondolkodtál. Miért tűnik úgy, mintha unnie sokat tudna Mr. Oh-ról? Aztán eszedbe jutott, hogy ő végig tudta, hogy Sehun apja és az apád munkatársak. Nem, nem vagy féltékeny! Legalább is ezzel nyugtattad magad, mert Mr. Oh meleg, és nincs miért féltékenynek lenned.

---

Átöltöztél a szokásos hálóingedbe, és már éppen le akartál feküdni, amikor Mr. Oh lépett be a szobádba. Sikerült teljesen rád hoznia a frászt, és az ijedtségtől a mellkasodhoz kaptál.

- Yah! Tanulj meg kopogni! - kiabáltál vele.

Sehun becsukta az ajtót, majd gúnyosan hozzá tette.

- Mondja ezt az, aki szintén elfelejtett kopogni azon az estén.

Mérgesen néztél rá.

- Yah, ha akkor kopogtam volna, valószínűleg még...

- Még mindig vágyakoznál utánam?

Ismét mérges pillantásokkal illeted a professzorod, ahogy arcod kipirult zavarodban. Felmásztál az ágyra, amikor Sehun megszólalt:

- Máris alszol?

Nem válaszoltál, csak lefeküdtél.

- Még van egy magánóránk...

- Nem ma este - vágtad rá, miközben hátat fordítottál neki.

- De az apád azt mondta, hogy már ma kezdjük..

- Te okos professzor vagy, én pedig egy okos diák, szóval ha kihagyunk egy órát az nem jelenthet problémát.

Sehun kuncogott egyet, miközben rád nézett.

- Akkor foglalkoznál velem a különóra helyett? - kérdezte, mire összeráncoltad a szemöldököd.

---

- Muszáj este kocognod? Reggel is tudsz... - nyavalyogtál.

- Ne aggódj. Csak azért kértelek meg, hogy velem gyere, mert még nem ismerem a környéket. Most szépen körbevezetsz, aztán holnaptól békén hagylak.

Megmutattad Sehunnak a környéket, miközben lassan kocogtatok.

- Sehun oppa - ugrattad, ahogy énekelve mondtad ki a nevét, de csak egy undorral teli nézést sikerült  kicsalnod belőle.

- Ne hívj így - panaszkodott, mire gúnyosan folytattad:

- De nem rég még azt mondtad a nővéremnek, hogy rendben van, ha így hívunk...

- Azért, mert ő nem tud a mi közös titkunkról.

Megálltál egy pillanatra.

- Közös titkunk?

- Igen, a titkunk, mert te vagy az egyetlen diák, aki tudja, hogy meleg vagyok. Mivel olyan kis kotnyeles vagy.

- Yah! Hálásnak kellene lenned, hogy én voltam, mert ha nem én lettem volna, már rég kirúgtak volna és...

- És még mindig fantáziálgatnál kettőnkről?

Szúrós szemekkel néztél rá.

- Seonsaengnim! - szóltál némi habozás után. - Van egy kérdésem.

Sehun csak hümmögött egyet, miközben tovább folytattátok a kocogást.

- Miért tűnik úgy, mintha közeli kapcsolatban lennél a nővéremmel?

- Miért, féltékeny vagy? - vigyorgott Sehun.

- Meleg vagy, mi a francért lennék féltékeny?

- Kérdezd meg őt - mondta végül.

Több percnyi kocogás után, megálltál az egyik sarokban, mire Sehun rád nézett.

- Yah, miért álltál meg?

- Nem vagy fáradt? Már egy órája csak szaladgálunk.

Sehun elnevette magát.

- Nem fejezem be úgy a napot, ha nem kocogok legalább egy vagy két órát minden este.

Elkerekedtek a szemeid tanárod életmódjának hallatán.

- Ha ilyen könnyen feladod egy kis kocogás miatt, bizonyára gyenge lehetsz szex közben.

- Mi a fene, Seonsaengnim?!

- Nézd! Tudom, hogy nem az én diákom vagy szexuális felvilágosító órán, de hadd mondjak valamit, amit még középiskolából tudok.

- Mi az? - kíváncsiskodtál.

Sehun leült melléd, ahogy belekezdett.

- A szex sokkal jobb formája a testmozgásnak, mint a kocogás. Van egy tudós, aki erről vezetett tanulmányt. Szerinte az emberek, de legfőképpen a férfiak több energiát használnak el szex közben, mint kocogás közben, így több kalóriát is égetnek el. A férfiak négyet, míg a nők hármat.

- Kocogás közben? - kérdezted, mire Mr. Oh megrázta a fejét.

- Szex közben. - A szád egy nagy "o" betűt formált.

- Akkor miért kocogsz?

Hangos röhögés hagyta el a professzorod száját.

- Mit gondolsz, mi vagyok? Szexkazán?

Bólintottál egyet.

- Miért, nem?

- Kipróbálod?

- Kizárt! Nem akarok AIDS-es lenni.

Sehun csak kuncogott.

- Ja, Kizárt. Nem akarok puncikat.

- Fogadok azért, mert még sosem volt dolgod eggyel.

- Mi? - kérdezte, mire rá pillantottál.

- Még sosem volt dolgod puncival, mi?

- Igen, mert utálom!

- Azért, mert nem tudod milyen.

- Tch! Azért, mert egyáltalán nem érdekel.

- Egyelőre - motyogtad.

- Mit mondtál? - Kérdezte, nem igazán értve a szavaidat.

Megráztad a fejed, ahogy felálltál.

- Semmit. Tudod, abba kellene hagynod ezt a szánalmas élet stílust Seonsaengnim!

- Az én élet stílusom nem szánalmas, kettőnk közöl te nézel úgy ki, mint egy malac - ugratott, mielőtt felállt, és elszaladt.

Hitetlenkedve bámultál utána.

- Hogy mit mondtál? Yah! Gyere vissza! - szaladtál utána.

---

- Te kocogtál? Az éjszaka közepén? - kérdezte Jieun, miközben kinyitotta az ajtót. Ignorálva őt, ledobta magad a kanapéra. A másik kettő csak nézett téged, míg a nővéred arcán egy önelégült mosoly jelent meg: - Már egy kis kocogástól elfáradtál? Túl lusta vagy, ezért nézel ki úgy lassan, mint egy disznó - gúnyolódott Jieun, mire Sehun elnevette magát.

 Dühösen pislogtál rájuk.

- Nem vagyok disznó! - kiabáltál ingerülten.

- Ne aggódj. Egy gyönyörű disznó vagy - szólt közbe a professzorod, mire ismét mérgesen meredtél rájuk.

- Szórakoztató a húgommal lógni, Sehun oppa?

Próbáltad elfolyatni a feltörő nevetésed, amint hallottad, hogyan nevezte a nővéred a tanárodat. Ezúttal Sehun nézett rád dühösen.

- Nos, csak beszélgettünk... érdekes dolgokról. - Tágra nyílt szemekkel néztél Sehunra, félve hogy esetleg elmondja a nővérednek miről beszéltetek.

- Mint például? - érdeklődött Jieun. Gyorsan Sehunra pillantottál, jelezve, hogy ne mondja el.

Egy önelégült mosoly jelent meg az arcán.

- Olyasmiről, mint például nyalókák... hotdogok, kiscicák, ó igen kiscicák, ilyesmi... *

- Szereted a macskákat? - kérdezte a nővéred.

- Nem igazán. Sosem tartottam még - mondta Sehun. - De talán Hyori segítségével kipróbálhatom, hogy milyen.

Újra Sehunra néztél, mielőtt megforgattad a szemed, majd a szobádba mentél.

- Apropó - kezdte Jieun. - Holnapra készen lesz a szobád, szóval próbált meg elviselni ma éjszakára Hyorit, ne?

Sehun bólintott.

- Köszönöm.

- Rendben, akkor jó éjszakát, oppa - búcsúzott el Jieun, majd felment a szobájában.  Míg Sehun... Sehun ott maradt kissé undorodottan. Utálta az oppa megnevezést. Nem abba a kategóriába tartozott.

Lerázta a vállát, majd ő is a "szobájába" ment.

Amint Sehun belépett az ajtódon, hátat fordítottál neki, hogy ne lásd az arcát.

- Tudja a nővéred, hogy milyen mocskos a fantáziád? - kérdezte mosolyogva, miközben leült az "ágyára". - Elég szörnyű lehet rájönni, hogy egy disznónak ilyen perverz gondolatai vannak.

Frusztráltan ültél fel az ágyadon és hozzá vágtál egy párnát a tanárodhoz.

- MOST MÁR FEJEZD BE! - kiabáltál.

Sehun szemei elkerekedtek, ahogy elkapta a párnát.

- Yah! Már középiskolás vagy, ne viselkedj úgy, mint egy óvodás! - mondta Sehun, majd visszarakta a párnát az ágyadra.

- Te pedig meleg vagy, szóval viselkedj úgy, mint egy meleg! - háborogtál, mire Sehun zavartan nézett rád.

- M-Miről beszélsz?

- Meleg vagy, szóval ne viselkedj úgy, mint egy igazi férfi! - Így már értette, hogy mire gondolsz, ezért magyarázat képen hozzátette:

- Azért mert meleg vagyok, még nem kell úgy viselkednem, mint egy lánynak. Ez nem a cselekedeteimben vagy a külsőmben nyilvánul meg, hanem a szívemben.

- A szívedben? - kérdezted.

- Igen, a szívemben.

- Van szíved? - húztad az agyát. - Nem gondoltam volna, hogy van szíved, úgy becsaptad az egész iskolát a nemi identitásoddal.

Ránéztél még utoljára, mielőtt megragadtad a párnát, elfordultál és lefeküdtél.

Sehun elképedve bámult réd, majd úgy döntött gyorsan vesz egy fürdőt.

A szíved gyorsan vert. Kellett némi bátorság, hogy mindezt a professzor szemébe tudd mondani. Elismerted, hogy még mindig nem tudtad elhinni - vagy talán csak nem akartad elfogadni - a tényt, hogy a régóta kiszemelt professzorod meleg. És az ahogy körülötted viselkedik, sőt nem csak körülötted egyáltalán nem utal arra, hogy meleg lenne. Egyáltalán. Nem.

Nagy levegőket vettél egészen addig, amíg Sehun ki nem jött a fürdőszobából.

Úgy tettél, mintha aludnál, de a professzorod meg mert volna esküdni rá, hogy látta, amint megmozdulsz.

- Yah, nem tussolsz le? Nem aludhatsz ilyen izzadtan! - szólt, de ignoráltad őt. - Yah, meg is beteged...

- Arasseo, arasseo, tanárnő! - nyafogtál, mielőtt felálltál és bementél a fürdőszobába.

---

Valamikor alvás közben felkeltél Sehun igen zavartó mély morgásaira és nyögéseire. Mivel nem hagyta abba, rákiabáltál:

- Hagyd abba a maszturbálást, és aludj! Túl hangos vagy! - Sehun felnézett, és felakart ülni, de nem tudott, mert a hátizmai hirtelen megfájdultak. Bizonyára a kemény padló miatt.

---

Másnap reggel, amikor felkeltél még mindig hallottad a mély nyögéseket. Megvakartad a fejed, mielőtt felültél, és ismét rászóltál Sehunra.

- Annyira hangos vagy! - dobtál neki egy párnát, mire hangosabb, fájdalmas nyögés hagyta el a száját.

Gúnyosan néztél rá, amikor láttad, hogy a hasán fekszik.

- Yah, ez csak egy párna... Mi történt veled? - kérdezted, ahogy észrevetted, hogy a hátát tapogatja.

Nem válaszolt, de hamarosan rájöttél, hogy mi baja lehet.

- Ahh - húztad önelégült vigyorra a szád. - Elalszom a földön is, mi? - idézted korábbi szavait, mire Sehun mérgesen pislogott rád.

Hirtelen valaki kopogott az ajtón.

- Agassi, kész a reggeli - jelentette be az egyik szobalány.

- Arasseo - válaszoltál, majd lemásztál az ágyról, miközben Sehunra néztél. - Megyek reggelizni - incselkedtél tovább.

Már majdnem elérted a kilincset, amikor Sehun rád szólt.

- Várj! - Megálltál, és visszafordultál. - T-tudnál segíteni?

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Rakj fel néhány fájdalomcsillapító tapaszt a hátamra, légy szíves - kérlelt.

Mielőtt még visszautasítottad volna, hozzá tette szinte könyörögve: - Kérlek.

Mivel volt benned emberség, ezért egy szemforgatással beleegyeztél. Széttárt karokkal sétáltál felé, mire odaadott három tapaszt, te pedig leültél mellé.

- V-vedd le a pólód.

Sehun fáradtan bámult rád.

- Esküszöm, hogy nem tudok megmozdulni, úgyhogy kérlek, segíts. - Tétován fogtad meg a ruhadarab alját, majd felemelted azt.

- Ahh - nyöszörgött.

Néhány másodperccel később sikerült le venned róla a pólót. Fel akartad bontani az egyik tapaszt, amikor Sehun hangja megállított.

- Tudod, hogy kell masszírozni?

- Egy kicsit tudok - válaszoltál.

- M-meg tudnál...

- Arasseo, arasseo - bólintottál, majd elkezdted masszírozni a vállait, s végig haladtál a gerince mentén.

- U-uhh - hallatott egy nyögést Sehun.

Megálltál egy pillanatra, ahogy megzavart a nyögése, de gyorsan folytattad, mielőtt még észrevehette volna.

Néhány másodperccel később kezdtél belefáradni a pozícióba.

- Yah! Tényleg nem tudsz felkelni? Az én hátam is meg fog fájdulni, ha tovább masszírozlak.

Mr. Oh rád nézett.

- Ülj a fenekemre - ajánlotta fel, mikor észrevette a pozíciód.

- H-huh?

- Azt mondtam, hogy ülj a fenekemre. Mintha egy banán alakú csónak lennék.

- M-Mi? Ez nem kellemetlen...?

- Mindketten lányok vagyunk, ezért nem...  - Erre a kijelentésre  elnevettétek magatokat, de Sehun röhögését egy fájdalmas nyögés váltotta fel, ahogy ismét megfájdult a háta. Egyik lábad átvetetted Sehun oldalán, és a fenekére ültél, mielőtt folytattad a masszázst.

---

- Szólt már Hyorinak és Sehun oppának, hogy kész a reggeli? - kérdezte Jieun az egyik cselédet.

- Igen, agassi!

- Akkor miért nem jöttek még le? - gondolkodott el, majd felment, hogy szóljon nektek még egyszer.

---

- Uhh... Igen, ott! Pont ott... Ahh  - nyögdécselt Sehun. - Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jó vagy ebben. Ngghh - csúszott ki a száján egy újabb nyögés.

Nagyokat nyeltél, miközben továbbra is érzékien masszíroztad Sehun hátát. Szinte érezted, hogy bizseregsz odalent, és teljesen benedvesedtél Mr. Oh nyögései miatt. Ha nem tudnád, hogy meleg valószínűleg már rég letámadtad volna. De Meleg.

---

Jieun összeráncolta a szemöldökét, ahogy meghallotta a szobádból kiszűrődő furcsa hangokat. Fülét az ajtóra tapasztotta, és a szemi elkerekedtek, ahogy hallotta miről beszéltek.

---

- Nagyon ügyesen használod a kezeid, Hyori-ah - dicsért Sehun egy újabb nyögés kíséretében.

- Feltehetem már?

- Csináld még egy kicsit, kérlek - mondta csukott szemmel. Ajkába harapott, miközben elképzelte, hogy Luhan masszírozza így. - Ngggghhhh

Az ajtó hirtelen kicsapódott, és a nővéred levegő után kapkodva nézett rátok.

- Mégis mi a fenét műveltek?! - kérdezte, amikor meglátta, hogy éppen Sehunon lovagolsz.

---

OMG SEHUN!!!!!!!

TE KIS DÖG!!!!!!

Mennyi minden történik ebben a fejezetben

Sehun oppa merevedése

közös kocogás

hátmasszázs

DE HOGY KÉPES MÉG ILYENKOR IS LUHANRA GONDOLNI?

És ha észrevettétek, elindulntak a háttérszállak :P

 Már az előző fejezetben is volt rá némi utalás

Lehet találgatni

Gyerünk, gyerünk Sehun, Jó úton haladsz, hogy kigyógyulj ebből a hülye melegségből :3

DE NE NÉZZ RÁM ÍGY!!!!!!!!!!

És az a kiscicás beszólása, ami valójába pussycat.

 Khm.. khm..

értitek..

 Pussy.

cat.

így mindjárt más értelmet nyer az egész :P

írjatok véleményt!!! 

Sehun és én kíváncsiak vagyunk, hogy mit gondoltok :)