5. YUCK! - FÚJ!

FÚJ!

Mr. Oh elkezdte az előadást. Néha felszólított, hogy mond vissza az anyagot, de végül sosem tudtál normális választ adni a kérdéseire.

- Ms. Lee, próbáljon meg összpontosítani. Ne feledje az osztály, hogy bármi, amit most elmondok, szerepelhet a záróvizsgán, ezért figyeljenek oda minden egyes részletre. – Mr. Oh utoljára rád pillantott, majd visszatért az előadáshoz.

- Tehát ez a vége a záróvizsgán lévő anyagnak. Most kiosztok egy harminc tételes feladatsort, amelyben 20 pont pontosan ugyanaz a 20 pont, amelyet a záróvizsgán is meg lehet szerezni, így javaslom, hogy vegyék komolyan, és Ms. Lee fejezze be az álmodozást, hogy időben kész legyen a feladatokkal. Nem akarom, hogy itt keljen ülnünk még egy...

- Harminc diák jár ebbe az osztályba, szóval talán másnak is mondhatná rajtam kívül - mondtad végül irritálva, amiért már megint téged emelt ki egyedül.

Mr. Oh elmosolyodott.

- Csak a levonásoktól szeretném megóvni, szívem. - Mihelyst kimondta, hogy szívem, az osztály tagjai halkan felsikkantottak, mire gúnyosan pillantottál a professzorodra, habár szíved felgyorsult dobogását nem tudtad letagadni. Azt mondja, hagyjam abba a pletykákat, miközben ő az, aki elindítja őket. Elmebeteg...

-Hagyja abba Mr. Oh! Nem veszi észre, hogy ezzel mindkettőnket szóbeszédbe keveri? - mondtad, miközben elvetted a tollad.

Újabb mosoly jelent meg Mr. Oh arcán, majd elkezdte kiosztani a papírokat.

- Rendben, 45 perc van a feladatokra – pillantott az órájára. - Mostantól.

Ez alkalommal olyan komolyan vetted a munkád, hogy fel sem tűnt, mennyi az idő. Ez volt az első olyan eset, hogy nem álmodoztál feladat megoldás közben, akkor mi a fenéért nem tudtad befejezni időben?

Valójában Mr. Oh szívem kifejezése teljesen elvonta a figyelmed.

- Lejárt az idő, Ms. Lee. Beadja most? Vagy folytatja levonással? - Nem zavartattad magad azzal, hogy felnézz a kérdezőre, ezért továbbra is a papírodat bámulva válaszoltál.

- Folytatom levonással.

- Rendben.

Miért akarsz levonást? Így legalább tudni fogod a valódi pontszámodat a vizsga befejezése után. A mínusz levonás sem rosszabb annál, mintha nem fejeznéd be a feladatokat időben.

Yura megbökte a vállad, mire felpillantottál rá.

- Hé, megvárlak kint. Felhívom anyát addig, jó? - bólintottál egyet, de Mr. Oh azonnal közbe szólt.

- Ms. Han, szerintem nem érdemes várnia, ugyanis kedves barátnőjének rendszerint még 30 percbe telik, hogy befejezze a feladatokat. De ez csak egy javaslat. - Szúrós szemekkel pillantottál a professzorodra.

- Itt. Marad.

- Rendben, csak egy javaslat volt. Nos, Ms, Lee, itt hagyom egy picit. Harminc perc múlva visszajövök, hogy beszedjem a papírját. Maradjon itt, amíg vissza nem érek, oké?

Megforgattad a szemed.

Mr. Oh visszament az irodájába, és meglepetésére valaki már várta ott.

- M-miért vagy itt? - kérdezte Sehun, majd becsukta az irodája ajtaját, miután körülnézett. - Nem kellene itt lenned Luhan – suttogta, ahogy az asztalához sétált, és letette a feladatokat.

A srác, akit Luhannak hívtak, felállt a helyéről, és megfogta Sehun kezét.

- Miért? Nem örülsz, hogy látsz?

Sehun kuncogott egyet.

- Nem rég fejeztük be az ebédet.

- Tudom, de máris hiányoztál – jelentette ki Luhan, miközben a másik nyakához hajolt, és beszívta finom illatát.

Sehun gyorsan elhúzódott.

- Itt nem csinálhatjuk. Az irodámban vagyunk.

- És akkor? Csak zárd be az ajtót.

- Az elég szokatlan lenne tőlem.

- Úgy érted, sosem zárod be az ajtót, mióta itt dolgozol?

Sehun bólintott.

- Hacsak nem beszélgetek komolyan egy diákkal.

- Egy diákkal? - ismételte Luhan kissé erőteljesebb hangon.

- Ugyan, bébi! Nem vagy féltékeny egy diákra, igaz? - mosolygott Sehun.

- De – válaszolt, Luhan, mire Sehun a karjaiba zárta őt.

- Nincs okod. Senki sem lehet jobb nálad.

Luhan ránézett.

- Jobb miben?

Sehun elnevette magát.

- A könyörgésben?

- Luhan elhúzódott tőle, és együtt nevettek tovább.

- Tényleg? Mondja az, aki mindig könyörög nekem, hogy hátulról csináljam.

Sehun csak megrázta a fejét, miközben vigyorgott.

- Rendben, akkor vegyél rá, hogy könyörögjek – mondta Luhan kihívásszerűen.

- De nem itt, édes – jelentette ki Sehun, majd az asztalhoz sétált, hogy összerendezze a papírokat.

- Csak egy kis előjáték. Ennyit megtehetsz értem. Pokolian kanos vagyok, Sehun! Kérlek.

- Már most könyörögsz nekem – gúnyolódott Sehun, miközben Luhanra nézett.

- Rendben, rendben. Vesztetettem. Csak csináld már, oké? - könyörgött a másik.

Sehun képtelen volt ellenállni, már ő is nagyon kanos volt.

- Rendben, csak ülj az asztalra, amíg eltakarom az ajtón lévő ablakot.

- Biztos, hogy nem zárod be? - kérdezte Luhan, miközben felült az asztalra.

- Már mondtam, hogy szokatlan lenne, ha bezárnám. Ne aggódj. Az iskolában mindenki kopog, mielőtt bejön.

Sehun lassan kioldotta Luhan nadrágjának az övét, és lehúzta a cipzárat.

- Tényleg pokoli kanos vagy, Luhan – húzta az agyát, miközben a boxer alatt lévő dudort simogatta.

- Gyerünk már, nincs időnk játszadozásra, Sehun – az említette elmosolyodott.

- Arasseo – bólintott, és gyorsan kivette Luhan kemény, feléledt férfiasságát a boxerból. - Oh, lüktet.

- Igen, csak vedd már be a szádba, kérlek! - türelmetlenkedett az idősebb, miközben egyre lejjebb nyomta Sehun fejét.

- Hnnng... igen, bébi... szopd... p-pont így – nyögte.

Hirtelen Sehun megállt, és felnézett Luhanra.

- Tartsd vissza a nyögéseid. Nem hangszigetelt a szoba. - Luhan bólintott, Sehun pedig folytatta barátja kényeztetését.

---

- Végeztem! - kiáltottál fel, miközben Yura a telefonja kijelzőjét nézegette. 

- Wow, azt hittem tényleg 30 perc lesz, de hamarabb végeztél. 

- Sose hidd el azt, amit Mr. Oh mond rólam. 

- És mi van ha azt mondja, hogy szép és okos vagy? 

- Nos, az kivétel - ezzel a kijelentéssel mindketten elnevettétek magatokat. 

- Menjünk - mondtad.

- Hová? - kérdezte Yura.

- Mr. Oh irodájába.

- Miért? Azt mondta, hogy maradj itt addig, amíg vissza...

- Még 20 percig? Gyerünk már! Haza akarok menni. 

- Rendben. 

Útban Mr. Oh irodájához észrevetted, hogy nem írtad fel a neved a papírra. 

- Pff! hülye én... - szidtad magad.

- Miért? - érdeklődött Yura.

- Kölcsön tudsz adni egy tollat? Elfelejtettem felírni a nevemet. 

- Hülye...

- Igen, ezt már én is mondtam - ismét elnevettétek magatok, majd Yura átnyújtott neked egy tollat. 

- Vigyázz rá. Anya hozta Párizsból ajándékba. 

- Jó-jó - bólogattál, miközben a falra helyezted a papírt és felírtad a nevedet. 

- Na most már menj! Megvárlak a kocsimban. Haza viszlek.

- Miért? Gyere már velem!

- Fáradt vagyok, a kocsiban leszek. Vezetek, szükségem van egy kis pihenésre. 

Megforgattad a szemeid. 

- Rendben, és köszi - nevettél, ahogy elváltak útjaitok. 

Ezután odasétált Mr. Oh irodájához, de mielőtt még benyitottál volna, eszedbe jutott, amit napközben mondott: Mi? Hogy semmilyen perverz gondolatom nem fog megtörténni. Tényleg? Lássuk csak! Gondoltad magadban, miközben kigomboltad a blúzod első két gombját, hogy megpróbáld elcsábítani őt. Egy próbát megér. 

Nem zavartattad magad kopogással, így szimplán benyitottál a melleidet, földet bámulva. Aztán becsuktad az ajtót. Rögtön azután, hogy felnéztél, a szemeid nagyra nyíltak, az arcod teljesen elsápadt és leejtetted Yura tollát és a papírod.

MR. OH ÉPPEN EGY MÁSIK FÉRFI FARKÁT SZOPOGATTA. 

Amint észre vettek téged, az ő szemük is elkerekedett. 

- Ó, a francba! - káromkodott Luhan, ahogy eltakarta a férfiasságát. 

- Ú-úrsiten...M-Mr. Oh... Miért... Maga.. maga... - dadogtál, miközben figyelted, hogy feléd sétál. 

- Mit keresel itt? Nem megmondtam, hogy várj az osztályteremben? 

- Azt akarja, hogy várjak még 20 percet, a-amíg kielégíti a kibaszott barátja perverz vágyait? - kiabáltál. 

- Ne kiabálj! - mondta valószínűleg könyörögve. 

- A fenébe is! Mr. Oh maga... b-buzi - azonnal befogta a szád, mielőtt még tovább ecsetelhetted volna. 

A szemeidbe nézett, mielőtt megszólalt: - Ne mond el senkinek!

Amikor rájöttél, hogy a homokos professzorod mocskos keze van a szádon, azonnal ellökted magadtól, és kiabálni kezdtél. 

- EWW! NE ÉRJEN HOZZÁM!

Először rá néztél, majd a barátjára, aki korodbelinek tűnt, majd kiszaladtál az irodából.  

Miközben a szádat törölgetted, és magadban beszéltél, fel sem tűnt, hogy az egyik csoporttársad köszönteni akart a folyosón. 

A csoporttársad szeme elkerekedett, ahogy észrevette, hogy a szádat törölgeted éppen azután, hogy kijöttél Mr. Oh irodájából. - Oh, Istenem. Kizárt... Lehet, hogy csináltak valamit irodában? 

Undor ment át az egész testeden, és nem akartál mást, csak sírni. 

- Legalább, ha egy lány lett volna... de egy fiúval... FÚÚÚÚÚJ!!! - megborzongtál az undortól, miközben Yura kocsijához sétáltál. Miután beszálltál, Yura kíváncsian tárta szét a karjait. Először a karjaira néztél, majd rá. 

- Mi az?

- A tollam?

Ekkor jutott eszedbe, hogy elejtetted Mr. Oh irodájába, és teljesen megfeledkeztél róla. 

Yura összeráncolta a szemöldökét, majd észre vette az arcodra kiülő érzelmeket. 

- Yah! Mitől vagy ilyen sápadt, szellemet láttál? 

- Szelemet? Nem! De m-melegeket... igen - suttogtad magadnak. 

- Tessék? - kérdezte a barátnőd, nem igazán értve a szavaidat. 

Felnéztél rá, és éppen elakartad mondani, amikor eszedbe jutottak Mr. Oh könyörgő szavai: Ne mond el senkinek! Nyeltél egy nagyot, aztán megráztad a fejed. 

- S-semmi. 

- Rendben. Ne mond el. De a tollam kérem vissza - mondta Yura, s tenyerét továbbra is az arcod előtt tartotta. 

Eltoltad a kezét.

- E-elveszettem. 

- Te mi? - kérdezte dühösen. - Mondtam, hogy vigyázz rá!

- Yura-ah, ugye nem dobsz el egy toll miatt? - kérdezted, mire a barátnőd szótlan lett. Sosem voltál ilyen dramatikus. Ha valaha is az leszel, az csak vicc, de ez most... más volt. - Nem vagyok túl jó hangulatban, úgyhogy nem beszélhetnénk ezt meg máskor? Kérlek - kérlelted a barátnőd, mire ő csak bólintott egyet. - Köszönöm - mondtad, ahogy neki dőltél az ülésnek, és az ablakon kifelé kezdtél bámulni. 

Amint Yura megérkezett a házadhoz, megköszönted neki a fuvart. Hallottad, ahogy Kris köszön neked, de figyelmen kívül hagytad. Nem volt időd köszöngetni vagy beszélgetni. Nem most, azok után, hogy megtudtad, hogy az egyetlen személy, aki iránt szexuális vágyat éreztél valójában meleg. 

---

Szóval Mr. Oh meleg... Hyori pedig: