1. Clueless - Tudatlan

TUDATLAN

- Már megint rontottál matekból? - szidott az apád, miközben a földre dobta az ellenőrzöd.

Lehajtottad a fejed.

- Fogadj neki egy magántanárt, apa. Csak légy biztos, hogy ne Mr. Oh legyen az – szólt közbe a nővéred, Lee Jieun, mire dühös pillantásokat vetettél rá.

- Miért ne lehetne Mr. Oh? - háborodtál fel.

- Mert akkor csak flörtölnél vele.

- Nos, legalább én nem járok klubokba és nem...

- Yah! - kiabált rád a nővéred.

- Klubok? Micsoda? Te klubokba jársz? - kérdezte az apád Jieunt, te pedig megragadtad a lehetőséget, és gyorsan a szobádba iszkoltál. Levetetted magad az ágyra, és a plafont kezdted bámulni, miközben a nővéred hangja ismétlődött a fejedben egyfolytában. Fogadj neki egy magántanárt, apa. Csak légy biztos, hogy ne Mr. Oh legyen az.

A szemeid kitágultak, ahogy felültél az ágyon, és úgy vigyorogtál, mint egy idióta. Összecsaptad a tenyered. Igen, meg kellene buknom a következő teszten, és akkor apa felfogadná nekem Mr. Oh-t magántanárnak. Ismét tapsoltál egyet örömödben, majd kuncogva visszadőltél az ágyra. Csak azt kell mondanom, hogyha nem Mr. Oh lesz a tanárom, akkor sosem megyek át matekból. Kuncogtál még egyet.

Aztán eszedbe jutott valami, amitől ismét felültél az ágyadon. Ó, te jó ég. Ez az! A jövő hónapban apa külföldre megy üzleti dolgok miatt, míg Jieun unnie New Yorki körúton lesz. Már csak azt kell megtudnom, hogy milyen hosszú ideig, és akkor Mr. Oh itt lesz velem, ebben a házban, egyedül. OMG! Kuncogtál utoljára, majd egy párnát nyomtál a fejedre izgatottságodban.

Beharaptad az ajkad, ahogy felálltál az ágyról, és a szobádban lévő tükörhöz sétáltál. Végigmérted magad tetőtől talpig. Lehet, hogy ezt kellene tennem, amíg egyedül leszünk? Kérdezted magadtól, miközben finoman a hátadra helyezted a hajad és kissé meglazítottad az éjszakai köntösöd, többet mutatva így a dekoltázsodból. Hálás voltál, hogy ilyen hatalmas jövővel áldott meg az úr. Mármint ilyen hatalmas eszközzel közvetlenül a mellkasodon.

Csak bámultad magad a tükörben. Ó, istenem, miért csak most vettem észre, hogy akár pornó sztár is lehetnék? Mentálisan pofon vágtad magad, miközben vigyorogtál. Az enyém leszel Mr. Oh. Mondtad magabiztos, mivel mindig megkaptad azt, amit akartál. Hirtelen megcsörrent a telefonod, de nem hívás volt, csak egy riasztás, ami jelezte, hogy itt az idő nyugovóra térni. Mielőtt még leállítottad volna a riasztást, mosolyogtál egyet a tükörben, majd befeküdtél az ágyadba. A telefonod háttérképét kezdted nézegetni. Egy szexuális felvilágosító órán elkapott kép volt Mr. Oh- ról, amint épp azt demonstrálta, hogyan végzik a férfiak a lökéseket.

Felsóhajtottál. Neki kellene a szexuális felvilágosító tanárának lenni, és nem Mr. Kim Jonginnak. Az a perverz barom. Morogtál, ahogy eszedbe jutott, hogy ahányszor órán vagy, mindig bepillant az asztalod alá. Nyilvánvaló, hogy a fehérneműd vagy épp az az alatt rejtőző dolog izgatja a fantáziáját. Ezután úgy döntöttél, hogy mindig zárva tartod a lábad, még ha kényelmetlen is abban a pozícióban.

Vettél egy mély levegőt, ahogy elhelyezkedtél kényelmesebben az ágyadban, de továbbra is a telefonod képernyőjét bámultad. Ha te lennél az egyetlen, aki az asztalom alá les, mindig nyitva hagynám a lábam. Kuncogtál egyet a gondolatra. Hamarosan szemhéjad önkéntelenül legördült, és elaludtál.

---

- Jó reggelt! - Te és mindenki láttátok, ahogy Mr. Oh végigsétál a folyosón és köszönti a kollégáit.

- Aigo, olyan jóképű és udvarias – mondta a legjobb barátnőd, Han Yura. Csak bólintottál, szemedet le sem véve Mr. Oh-ról, ahogy egyre közelebb sétált a termetek felé.

- Igazad van, annyira udvarias, hogy kíváncsi vagyok, akkor is ilyen udvarias lesz-e majd, amikor könyörög nekem, hogy szopjam keményebben.

Miután kimondtad, láttad, ahogy Mr. Oh hirtelen rád nézett döbbent és felháborodott arccal, miközben Yura hátba vágott, és a füledbe suttogott.

- Te hülye... Ezt hallotta.

A szemeid akkorára tágultak, mint egy bagolyé.

- M-Mr. Oh.. Én...

Mielőtt bocsánatot kérhettél volna, Mr. Oh elfordult, és szó nélkül tovább folytatta az útját. Eltakartad a szád, ahogy legjobb barátnődre néztél, majd lassan nyafogni kezdtél.

- Olyan hülye vagyok! - Yura bólintott egyet, miközben megpróbálta kontrollálni a nevetését.

- Igen, az vagy.

Gyorsan eltelt a nap, semmi másra nem tudtál gondolni, csak arra a kínos szituációra, ami a reggel történt. Mindig facepalmoztad magad, ahányszor eszedbe jutott az eset. Egészen addig, amíg az utolsó tantárgy – fizika – nem következett, amit maga, Mr. Oh tartott. A szemeid elkerekedtek, ahogy megláttad belépni a terembe, majd azonnal az asztalra hajtottad a fejed.

- Ki a mai jelentés vezetője? - kérdezte Mr. Oh. Mindenki rád nézett, de te továbbra is a padba nyomtad az arcod. Yura a lábon rúgott, majd rád nézett.

- Te jelentesz ma – tátogta neked, mire eszedbe jutott. Szégyenedbe becsuktad a szemed, mielőtt még felálltál volna. Képtelen voltál Mr. Oh szemébe nézni, míg előre mentél, hogy elmond a jelentést.

Egy méterre álltál meg a tanárodtól. Már majdnem elkezdted, mikor Mr. Oh közbe szólt.

- Ms. Lee, álljon ide! - mutatott egy helyet maga mellett. Csak a mozgó száját nézted, ahogy beszélt, mielőtt engedelmeskedtél neki. Reszkettél az idegességtől, miközben elmondtad a jelentést.

- Beteg? - kérdezte a professzor, miután a jelentés véget ért. Gyorsan megráztad a fejed, majd azonnal elindultál a helyedre. Mr. Oh nézte, ahogy a visszasétálsz, majd elkezdte az órát. Az előadás után kiadta a feladatokat, és néhány percre elhagyta a termet, míg kiment a mosdóba. Követted az alakját, ahogy elindult kifelé. A gondolataid teljesen elkalandoztak: Pisilni fog, vagy esetleg magához nyúl? Megfogja érinteni a farkát, OMG!!!!!!!!

Annyira elkalandoztál, hogy azt sem vetted észre, hogy Mr. Oh már vissza is tért, és éppen ott állt közvetlenül előtted. A szemed tágra nyílt, amint megláttad az ágyékát. Istenem, álmodom? Beharaptad az ajkad, miközben továbbra is az ágyékát bámultad.

- Yah – hallottad Mr. Oh-t, mire azonnal magadhoz tértél. - Folytassa a munkát! Mindig álmodozik, ezért fejezi be később a feladatokat.

Döbbenten néztem fel rá. Szóval nem álmodom? Lepillantottál, és azonnal folytattad a feladatokat.

Mint mindig, most is te fejezted be a legkésőbb. Már mindenki hazament, Yura meg akart várni, de közbe jött neki egy vacsora találkozó, amin részt kellett vennie, így ő is elment.

Legtöbbször szerettél kettesben maradni Mr. Oh-val a teremben, de ez alkalommal legszívesebben összezsugorodtál volna, ahogy érezted Mr. Oh végig bámult, miközben a feladataidat csináltad.

Odamentél hozzá, és átadtad neki a papírt, de most sem mertél a szemébe nézni. Meghajoltál, s már indultál volna el, amikor hangja megakadályozott.

- Várd, meg amíg kijavítom.* - Becsuktad a szemed, és felsóhajtottál, ahogy visszafordultál felé. - Ülj ide – húzott maga mellé egy széket, majd folytatta az ellenőrzést. Nagyot nyeltél, ahogy engedelmeskedtél neki, és a földet kezdted bámulni, míg ő a papíroddal foglalkozott. Arra gondoltál, hogy talán most bocsánatot kérhetnél a reggeli miatt. Mély lélegzetet vettél, mielőtt megszólaltál volna.

- M-Mr... Oh!

- Ne?** - mondta anélkül, hogy rád nézett volna.

- A-ami a ma reggelit illeti, sajná...

- Semmi baj – nézett rád végül. - Már megszoktam – mosolygott, majd folytatta a papírod javítását.

Az előbb épp rám mosolygott???

- M-megszokta? - kérdezted, mire bólintott egyet.

- Három évvel ezelőtt még főiskolai hallgató voltam, a lányok gyakran mondtak perverz dolgokat nekem. - A szemed tágra nyílt és nagyot nyeltél.

- A-akkor... csak kíváncsiságból... mit válaszolt nekik?

Mr. Oh letette a tollát, ahogy rád nézett.

- Azt kérdeztem tőlük: Csináljuk?

Megdöbbentél a válaszon, és lemerevedtél a székedben.

- M-mi? - kérdezted magadtól, miközben érezted, hogy lassan nedves leszel oda lent.

- Miért? Csinálni akarod, amit ma reggel mondtál? - kérdezte a professzorod, miközben egész testével feléd fordult, és az övéhez nyúlt, hogy kibontsa azt. Csak bámultál rá, ahogy egy alig hallható hang hagyta el a szád tudatlanul.

- Ha... ez az, amit a-akar.

Mr. Oh hirtelen elnevette magát. Aztán megsimogatta a fejed.

- Olyan fiatal és tudatlan vagy – mondta, ahogy odaadta neked a papírt. - Le vagyok nyűgőzve, tökéletes pontszám. De legközelebb jobb lenne, ha időben fejeznéd be. Csak hogy emlékeztesselek, ha a későn végzel az levonással jár.

Ránéztél a papírodra, és Mr. Oh-nek igaza volt. Hibátlan volt.

- Menj haza. Későre jár! - Az órádra pillantottál, majd bólintottál egyet.

- Ah, Ne! Viszlát és köszönöm Mr. Oh.

Meghajoltál előtte, majd gyorsan elhúztad a csíkot.

 Mr. Oh csak megrázta a fejét, miközben hátra dőlt a székén: - Lányok...

---

* Az eredeti szövegben nincs megkülönböztetve, hogy mikor van tegező - magázó viszony, így a szereplők kapcsolata és a szövegkörnyezet segítségével próbáltam kicsit különválasztani. 

** Koreai kifejezés, amit általában akkor használunk, ha figyelünk valakire vagy egyetértünk valakivel.