13. Endure - Elviselni

ELVISELNI

Ahogy Sehun mondta, következő este újabb matek feladatsort kaptál, mivel a tegnapit nem tudtad befejezni időben. Miközben dolgoztál, Sehun észrevette a nem rég kapott csokrot az asztalodon.

- Honnan vannak a virágok? - kérdezte, mire ránéztél és láttad, hogy a Lulutól kapott csokrot bámulja.

- Oh - mondtad mielőtt visszatértél a feladatokhoz. - Kaptam valakitől.

- Kaptad valakitől? - ismételte a professzorod, amikor egyszer csak megcsörrent a mobilod. Fel akartad venni, de Sehun fogta és gyorsan elkobozta.

- Yah!

- Nincs telefonálás óra közben!

- Rendben, csak add vissza, és elteszem.

Nem akartad, hogy Sehun lássa, mit rejt a mobilod. Egyáltalán Nem.

Már épp vissza akarta adni, amikor megpillantotta magát a kijelzőn, ezért mikor érte nyúltál, gyorsan visszahúzta magához.

- Yah! Ne nézd meg! - kiáltottál rá, ahogy megpróbáltad még egyszer visszaszerezni. - Add vissza!

- Miért én vagyok a háttered?

- Azt mondtam, add vissza!

- A helyedben inkább a feladatokkal foglalkoznék. Fejezd be időben, és akkor nem nem kell megoldanod még egyet holnap.

- Úgy is tudod, hogy miért! - mondtad, miközben folytattad a matekot.

Sehun ránézett a telefonodon lévő képre, és kuncogott egyet.

- Belopóztál az órámra csak azért, hogy lefényképezd, amint a lökéseket demonstrálom?

Nem néztél rá, még csak nem is válaszoltál.

Sehun keresztbe tette a lábait.

- Nem... undorodsz tőlem? - kérdezte, mire vettél egy mély levegőt, és a szemeibe néztél.

- De! De mit tudok tenni? Ilyen vagy. Ha boldog vagy melegként, akkor legyél az. Már amúgy sem akarok tőled semmit.

- Nekem még is úgy tűnik, hogy még mindig oda vagy értem. Mikor cseréled le ezt? - kérdezte, ahogy feléd mutatta a képernyőt.

- Amint sikerült túl lépnem rajtad. - Erre a kijelentésedre Sehun elhallgatott.

Mikor észrevetted szótlanságát, folytattad:

- Seonsaengnim, ne érezd magad rosszul emiatt. Velem van a probléma. Én nem tudom elfogadni a tényt, hogy a professzorom valójában meleg. De előbb vagy utóbb túl lépek majd rajta. Valószínűleg most, hogy mindig együtt vagyunk. Ne aggódj, megváltoztatom a hátteremet.

- Ne!

- N-ne?

- Ne változtasd meg!

- Miért ne? - kérdezted.

Rád pillantott, mielőtt megszólalt.

- Hello, Cupido!

- Mi? - ráncoltad a szemöldököd.

- Egy ismeretlen szám küldte, hogy "Hello, Cupido!"

El akartad venni a telefonod, de Sehun gyorsabb volt.

- Mondtam: nincs telefon óra közben.

Mérgesen pislogtál rá.

- Rendben! - kiabáltál, mielőtt folytattad a munkát.

- Valaki virágokat adott neked, értem én - húzta az agyad Sehun.

---

- Mégis mi a francért kellene neki üzenetet írnom? - nyávogott Luhan.

- Vissza akarod kapni Sehunt vagy nem? - kérdezte Kai.

- Persze, hogy vissza! 

- Akkor tedd az, amit mondtam.

Mivel nem volt más lehetőség, Luhan engedelmeskedett. 

- Mit írjak? - kérdezte, mire Kai elgondolkodott. 

- Mondjuk... "Hello, Cupido!" - javasolta, mire Luhan neki dobott egy párnát.

- Mi a franc, Kim Jongin? 

- Komolyan! - nevetett Kai. 

- Te is így kezdted a kapcsolatod Krystallal? 

Kai kuncogott egyet.

- Ja, és így is fejeződött be, amikor meglátta, hogy ugyanezt írtam a barátnőjének, Sullinak. 

- Wow, te aztán tudod, hogy kell ezt csinálni, Kai.

- Persze, szóval küld el neki ezt a nyálas üzenetet. 

- De ez olyan undorító!

- Rendben, akkor nem segítek abban, hogy visszaszerezd azt a buzit. 

- Jójó, küldöm már!

És el is küldte.

- Nem válaszol az ribanc! - türelmetlenkedett Luhan, miközben a telefonját bámulta. 

- A lányok mindig játsszák a nehezen kaphatót. Te is pont ugyan ezt teszed, szóval meg kellene értened Hyori-ssit. 

- De ő csak egy könnyűvérű ribanc!

- Még csak nem is csinált semmit a barátoddal... - védett Kai. 

- Tényleg? Tudomásom szerint, meg van örülve Sehunért. Mégis milyen diák megyek a heterónak hitt professzora irodájába kigombolt inggel? 

- E-ezt csinálta? - pislogott Kai.

- Ja! Azon az este, amikor rajta kapott engem és Sehunt az irodában. Azt se tudja, hogy hogy kell kopogni. 

- Szóval szerinted azért bérelte fel Sehunt magántanárnak, mert meg akarja szerezni őt?

- Persze! Mi másért?! 

- De azt mondtad, hogy tudja, hogy Sehun meleg. Miért hajtana rá még ezek után is?

- Talán... át akarja változtatni heterová az én Sehunomat. Álmodj, ribanc! - gúnyolódott Luhan.

---

A következő reggel szörnyű volt. Miután befejezted a fürdőt, és átöltöztél az egyenruhádba, lemetél az étkezőbe, ahol láttad a nővéred kötényben, miközben az asztalt terítette. A látvány lesokkolt. Soha életedben nem láttál még ilyet vagy ehhez hasonlót.

- Oh, Hyori-ah, gyere reggelizni - mondta, mikor észrevett.

Lesétáltál a lépcsőn, és furcsán vizslattad a nővéredet. Oda mentél hozzá, majd a homlokára nyomtad a tenyered.

- Yah! - kiáltott, miközben eltolta a kezed. - Mit müvelsz?

- Beteg vagy? Csak nem megittad a rovarirtót? Vagy horror filmet néztél? Vagy...

- Jól vagyok! Ülj le, és edd meg a reggelid, mielőtt kihűl! - mondta, mielőtt ő is leült.

- Ezt mind te főzted? - kérdezted.

- Igen.

- Tudsz főzni?

- Yah! EEM (emberi erőforrás menedzsment) tanuló vagyok, persze, hogy tudok főzni!

- Jó reggelt! - köszönt Sehun a hátad mögül, amitől egy pillanatra ledermedtél.

- Ó, még itt vagy?

- Igen, tegnap korábban elmentem, mert készülnöm kellett egy prezentációval a tegnap szemináriumra.

- A-ah, értem.

- Szóval ma akkor együtt mentek iskolába? - kérdezte Jieun.

- Nem! - kiáltottátok összhangban Sehunnal.

- A-arasseo - mondta nővéred kissé meglepve.


Kajálás után megmostad a fogad. Sehun már a kocsijánál volt, míg te a kijárat felé sétáltál, de mielőtt elhagytad volna  a házat, visszafordultál.

- Unnie - szóltál.

- Hm?

- Köszönöm!

A nővéred elmosolyodott.

- Vigyázz magadra, dongsaengie!

- Ne! - mondtad, mielőtt kiléptél a házból.

Még láttad Sehun kocsiját a parkolóban. Mikor oda értél, letekerte az ablakot.

- Szívesen elvinnélek, de nem mehetünk együtt iskolába.

- Nem baj. Tudom, hogy utálod a gusztustalan pletykákat.

Sehun elnevette magát.

- Vigyázz magadra, oké?

- Te is! - bólintottál, majd Sehun feltekerte az ablakot, és elhajtott.

---

- Aish! Ha nem Sehunról lenne szó, sosem egyeztem volna bele ekkora baromságba - nyávogott Luhan a kocsijában, ami néhány házzal arrébb parkolt. 

Hirtelen meglátta Sehunt kisétálni a házatokból.

- Sehunnie! - kiáltott fel boldogan. De amint meglátott téged, ahogy odasétálsz a kocsihoz és az ablakon keresztül váltasz néhány szót a barátjával, a boldogsága azonnal elhalványult. 

Másodpercekkel később látta, hogy Sehun elhajt, és ez volt számára a végszó. 

Elindultál a buszmegálló felé, amikor egyszer csak egy kocsi állt meg melletted letekert ablakkal. 

- Hyori-ssi!

A szemeid elkerekedtek.

- Lulu-ssi? Miért vagy itt ilyen korán reggel? 

- Hogy elvigyelek iskolába - válaszolt az említett.

- Umm, azt hiszem inkább...

- A kocsimmal jössz! - vágta rá Luhan, majd kinyitott az utasoldali ajtót. 

- De Lulu...

- Szállj be, Hyori-ssi! Nem fogadok el nemleges választ!

Végül engedelmeskedtél neki, és beszálltál a kocsiba.

- Elég lett volna, ha kiteszel egy kicsit arrébb - mondtad, amikor észrevetted, hogy minden diák az autót bámulja az iskola területén belül. 

- Csak meg akarok győződni róla, hogy biztonságba érsz be a suliba - mondta Lulu, majd leparkolta a kocsiját ott, ahol tegnap is. 

- Köszönöm, hogy elhoztál - mosolyogtál, és ki akartál szállni a kocsiból, de Luhan a kezednél fogva megállított. 

- Ne? 

- Miért nem válaszoltál az üzenetemre tegnap este? - érdeklődött.

- Umm... az.. uh... Már aludtam, amikor küldted  - mentetted magad.

- Oh - bólintott Lulu. - Akkor... együtt ebédelünk ma? 

- Nos, valójában nem hagyhatom el az iskola területét, csak akkor, ha vége az óráimnak. 

- Ó, tényleg? - játszotta a szomorút, miközben csücsörített ajkaival. - Most mi legyen? - sóhajtott, mielőtt egy angyali mosoly jelent meg az arcán. - Akárhogyis... érted jövök órák után, rendben? 

- Minek?

- Hogy haza vigyelek. Mától kezdve mindig elhozlak és hazaviszlek. Sőt, tegnapról kezdve. 

- Ó, erre igazán nincs szük...

- De én szeretném. Meg akarok róla bizonyosodni, hogy mindig biztonságban vagy, és nem futsz bele egy csapat idiótába az utcán. Biztonságban szeretnélek tudni, Hyori-ssi.

Mintha a szíved hevesebben dobbant volna Lulu szavainak hallatán.

Köhintettél, majd nyeltél egyet.

- K-köszönöm, hogy aggódsz értem, Lulu-ssi. Most megyek - mondtad, mire Luhan bólintott egyet, te pedig kiszálltál a kocsiból. 

Miután egyedül maradt, gyorsan elővette egy nejlon zacskót, ahogy rájött a hányinger. 

- Fúj! Meddig kell még ezt elviselnem, hogy visszakapjalak, Oh Sehun?! - nyafogott magában.

---

HOGY LEHETSZ ILYEN KÉT SZÍNŰ, LUHAN?

"Hello, Cupido???"

És sehun végre rájött, hogy ő a háttérkép :3

Mit szóltok hozzá? 

együtt kívánunk Jóéjszakát :3 (Sehun legutóbbi insta feltöltése :P)

Ui.: mostantól tényleg csak azokat fogom megjelölni a következő fejezetben, aki kérte vagy lájkolta az előző fejezetet, mert így legalább 5-10 percem megy el, míg begépelek minden nevet, és szeretném minél hamarabb fel tenni a fejezetet. Egyébként meg tessék figyelni a csoportot!