28. Intense - Intenzív

INTENZÍV

Meglepődtél, amikor Sehun megdagadt szemekkel nézett fel rád. Ez volt az első alkalom, hogy sírni láttad. Néhány másodperc után megpróbálta elhúzni a kezét, de erősen szorítottad, így inkább feladta. Gyengének tűnt, ami nagyon meglepett. A testfelépítése a tiedhez képest sokkal nagyobb és erősebb volt, ezért könnyedén elhúzhatta volna a kezét.

Hirtelen elkapta a tekintetét rólad azzal a szándékkal, hogy elrejtse az arcát előled.

- M-menj vissza a szobádba aludni. Nem kellene így látnod - mondta.

Nagy levegőt vettél.

- Még ezek után és van benned férfiasság. Értem.


Nem nézett rád, de hallgatta, ahogy folytattad a beszédet.

- Egy átlagos meleg nem bánja, ha egy lány sírni látja.

Nyelt egyet, s továbbra is eltakarta az arcát, keze még mindig a fogságodban volt.

Kínos csend állt be közétek egészen addig, amíg meg nem törted azt.

Újabb mély levegőt vettél, mielőtt neki kezdtél:

- Azt mondtad, már megszoktad, nem?

Sehun összeráncolta a szemöldökét kérdésed hallatán, mielőtt rád nézett.

- Miért sírsz ennyire azért, mert az egyik diákod mocskos dolgokat gondol rólad? Egyszer azt mondtad, hogy amikor még iskolába jártál, a lányok gyakran mondtak  perverz dolgokat, nem igaz?! Most miért vagy ilyen bőgőmasina?

Miután befejezted a fecsegést, Sehun lehunyta a szemeit, és láttad, ahogy a szájának széle felfelé görbül.

Összeráncoltad a szemöldököd.

Lassan felnézett rád, és beharapta az ajkát, hogy elrejtse a mosolyát, és visszafogja a feltörni készülő nevetést.

- Mi a... Most miért mosolyogsz? - nyafogtál, miközben elengedted a kezét.

Sehun megrázta a fejét, és kezével eltakarta a száját, ahogy levette rólad a tekintetét.

Dühösen fújtad ki az orrodon a levegőt, míg őt nézted. Duzzogva felálltál, s ott akartad hagyni, amikor hirtelen megragadta a csuklód, és a mellkasa felé húzott, hogy szorosan megöleljen. Állát a fejed búbjára helyezte. Elkerekedett a szemed, ahogy meglepett hirtelen akciójával.

- Tényleg azt hiszed, hogy ez az oka, amiért úgy viselkedek, mint egy bőgőmasina? Vagy csak felakarsz vidítani? - kérdezte.

Felhúztad a szemöldököd, és elakartál húzódni tőle, hogy felnéz rá és megkérdezted miről beszél, mire még erősebben kezdett szorítani.

- Akárhogy is, köszönöm! - Még szorosabban ölelt, ahogy folytatta: - Köszönöm, hogy megmosolyogtatsz.

Nem igazán értetetted. Miről beszél? 

- Tényleg egy tudatlan lény vagy, Lee Hyori-ssi! Nem csodálkoznék, ha egy nap oda rohannál hozzám azt kiabálva, hogy annyira buta vagyok, egy komplett idióta! - mondta lány hangot utánozva, hogy még jobban felbosszantson.

- Yah! Ez sosem fog megtörténni - nyafogtál. Arcod még mindig Sehun mellkasán volt, miközben kezeivel szorosan ölelte a testedet.

Sehun kuncogott egyet, mielőtt elengedett.

Megköszörülted a torkod.

- N-nem sokkal ezelőtt... - dadogtál. - Azt mondtad, hogy még hosszú utat kell megtennem, hogy megismerjelek, igaz? - Egy bólintás volt a válasz. - Akkor megteszem.

Erre Sehun arca megkomolyodott.

- Megteszem az utat és mindent elkövetek, hogy megismerjelek, és mindent megtudjak rólad. Kezdve az alapvető információkkal, az érdeklődéseddel, hogy milyen dolgokat szeretsz, és a múltadról is... Talán, ha megismerem a múltad, akkor képes leszek megérteni és elfogadni, hogy meleg...

- Nem! - szakított félbe Sehun. - Nincs szükség, hogy leáss a múltamig, Hyori-ssi.

- Miért nem? A múltad is hozzád tartozik...

- Azt mondtam, nem! Ami a korábbit illeti: csak egy figyelmeztetés volt, hogy ne viselkedj úgy, mintha ismernél. Köztünk nincs semmi, csak tanár-diák kapcsolat, Lee Hyori. Semmi több. Tehát, ha megpróbálsz nyomozni utánam, nem vagy más, mint egy zaklató.

Úgy érezted, mint akit szíven szúrtak, ahogy Sehun a fejedhez vágta ezeket. Egymás szemébe néztetek, mielőtt nyeltél, majd bólintottál egyet.

- Rendben. Jó éjt, akkor... Mr. Oh. - Azzal egyedül hagytad a nappaliban. Levegő után kapkodtál, ahogy próbáltad visszatartani a könnyeidet, miközben a hálószoba felé igyekeztél.

Sehun összeszorította a fogait, mielőtt nagy levegőt vett.

---

A következő nap vasárnap volt. Eljött az idő, hogy Sehun döntését követve, visszamenjetek Seoulba. Elbúcsúztál az apádtól, Oh Jieuntól és az ő apjától is. Az út a reptérig, majd Seoulig csendben telt. Egyikőtök sem kezdeményezett beszélgetést.

Miután visszaértetek, testőrök vettek fel a reptéren, hogy haza vigyenek a házatokig. Jieun, a nővéred otthon volt, és meglepődött, amikor meglátott titeket.

- Ó? Miért jöttetek vissza ilyen korán? - kérdezte, miközben segített a csomagokkal. Egyikőtök sem szólalt meg, egyenesen a szobátokba mentetek.

Jieun összeráncolta a szemöldökét, majd követett téged a szobádig.

- Yah! Hyori-ah, mi történt? Miért tűnik úgy, hogy se te, se Sehun oppa nem vagytok jó hangulatban?

- Mert nem vagyunk - mondtad egyszerűen, mielőtt átöltöztél a hálóingedbe.

Jieun nyelt egyet, ahogy rád nézett.

- Mellesleg Lulu-ssi itt volt az nap reggel, amikor elmentetek New Yorkba - közölte a nővéred.

Hirtelen izgatott lettél, ahogy meghallottad az udvarlód nevét.

- M-mit csinált itt?

- Ez volt az első alkalom, hogy ide jött, és az első alkalom, hogy találkoztam és beszéltem vele. Nem tudta, hogy elmentél, szóval behívtam reggelire és beszélgettünk egy kicsit.

- Miről beszélgettetek ti ketten? - érdeklődtél, ahogy leültél az ágyadra. Jieun a falnak támaszkodott, miközben elgondolkodott.

- Hmm... csak erről-arról.

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Unnie!

Jieun elnevette magát.

- Miért nem hívod fel? Már biztos hiányzol neki. És hé, jól kijöttünk egymással - kacsintott rád.

Elmosolyodtál, és elővetted a telefonod.

- Most megyek.  Nem hiszem, hogy hallanom kellene egy szerelmes pár beszélgetését - mosolygott a nővéred is.

- Még nem a barátom, Unnie! - mondtad.

- Még - kuncogott, mielőtt távozott a szobádból.

Amint a nővéred kiment, felhívtad Lulu-ssit.

---

Luhan a mennyezetet bámulta, miközben az ágyán heverészett, amikor hirtelen megcsörrent a telefonja. Felvette anélkül, hogy megnézte volna, ki hívja. A füléhez tette és unalmasan szólt bele.

- Yoboseyo...

- Annyong, Lulu-ssi!

Luhan felült az ágyon, amint meghallotta a hangodat. A karórájára pillantott, s látta, hogy már este nyolc volt.

- H-hyori-ssi! Jó reggelt!

Elmosolyodtál, ahogy válaszoltál neki.

- Már Seoulban vagyok, Lulu-ssi, úgyhogy a "Jó estét" a helyes köszönés.

Luhan szemei elkerekedtek, miközben elmosolyodott.

- T-tényleg? Hol vagy most? - kérdezte, ahogy kimászott az ágyából és a kabátjáért ment.

- Otthon - válaszoltál.

- Rendben. Oda megyek - mondta, majd kiviharzott a szobából.

- Biztos vagy benne? Már késő van. Holnap is találk..

- Ne, kérlek. Már látni szeretnélek - erősködött Luhan, miközben a kocsijához ment.

- Rendben, akkor. - S habár ő nem látta, a telefon másik végén belepirultál a szavaiba, míg Luhan csak mosolygott.

- Viszlát, Kupidóm - ezzel letette a telefont, és beindította a motort.

A mellkasodhoz kaptál, és érezted, hogy a szíved szaporán és hangosan ver.

---

Miután átöltözött az otthoni ruhájába, Sehun lement a nappaliba, a kanapéhoz, amin aludni szokott. Jieun észrevette, odament hozzá, és leült  mellé. Mikor Sehun is észrevette, rámosolygott a lányra, majd a kezeit kezdte bámulni.

Jieun mély levegőt vett, mielőtt megszólalt.

- Biztos vagy benne, hogy kényelmes a kanapén? Tudod, bármikor szólhatsz, ha inkább ágyat szeretnél. Vehetünk egyet...

- Nincs szükség rá, Jieun-ssi. Ne vesztegesd rám az időd és az energiád - mondta Sehun, majd felállt a kanapáról, de Jieun megfogta a kezét. Sehun nem zavartatta magát azzal, hogy ránézzen.

Jieun épp kezdte volna a mondanivalóját, amikor megszólalt a csengő. Elengedte Sehun kezét, megköszörülte a torkát, majd a bejárati ajtóhoz indult.

- Kinyitom - mondta.

Sehun összeszorította a fogát, mielőtt mély levegőt vett. A konyhába ment, hogy öntsön magának egy pohár vizet.

Amint Jieun kinyitotta az ajtót, elmosolyodott, ahogy meglátta Lulut.

- Ó, jó estét! Hyorihoz jöttél, igaz?

Luhan egy kedves mosolyra húzta a száját, és bólintott.

- Oké. Gyere be, ide bent megvárhatod. Szólok neki.

- Ne, köszönöm - mondta, majd belépett a házba.

Jieun gyorsan felment, hogy szóljon neked.

Luhan figyelte, ahogy a nővéred felszalad a lépcsőn, majd mikor eltűnt a szeme elől, körbe pillantott a házban, hogy megnézze a tárgyakat, amiket a múltkor is látott.

Abban a pillanatban, amikor észrevette egy férfi alakját a konyhapultnál, összeráncolta a szemöldökét, míg azon gondolkodott, hogy ki lehet az. Aztán eszébe jutott. Sehun!

Képzeletben fejbe vágta magát, amiért elfeledkezett róla, hogy Sehun is itt él. Miután leparkolta a kocsiját, azonnal a bejárati ajtóhoz sietett, fel sem tűnt neki Sehun kocsija.

Annyira izgatott voltam Hyori miatt, hogy elfeledkeztem mindenről? - gondolkodott, de egy gyorsan vállrántás után visszatért az érzékeihez.

Miután rájött, hogy Sehun állt a konyhában, azonnal hátat fordított, nehogy meglássa az arcát.

---

Pont jó időben, Sehun megfordult, és az előszobában egy férfi alakját fedezte fel, aki épp háttal volt neki. Összeráncolt szemöldökkel indult el felé.

- Ki vagy te? - kérdezte.

---

Luhan szorosan lehunyta a szemeit, ahogy összeszorította fogait idegességében.

---

Sehun meg fogta a srác vállát, hogy maga felé fordítsa.

---

Huuu, hát már olyan szépen indult az eleje, erre Sehunnak muszáj bunkón viselkednie -.-

Na, hosszú idő után hoztam egy új részt. Ne haragudjatok, de elfoglalt voltam a múlthéten, és most, hogy magamra vállaltam ezt a két új fanficet, nincs mindig időm ezzel foglalkozni. De igyekszem, cserébe szeretném, ha írnátok nekem néhány véleményt! ^^