29. Pathetic - Szánalmas

SZÁNALMAS

Amint Luhan megérezte Sehun kezét a vállán, azonnal lehajtotta a fejét, hogy eltakarja az arcát, míg Sehun maga felé fordította, és összeráncolt szemöldökkel megszólalt:

- Yah, miért nem nézel rám? - kérdezte, miközben próbált egy pillantást vetni a másik arcára, de Luhan gyorsan eltakarta magát a kezeivel. Sehun megfogta a csuklóját, és megpróbálta elhúzni az útból. - Yah! Mi bajod van?! - kiabált, ahogy Luhan továbbra is erősen tartotta a kezeit.

Azután, hogy Jieun szólt neked, hogy Luhan lent vár, azonnal leszaladtál, míg ő beleegyezett, hogy rendet tesz a szobádban.

A lépcsőn lefelé láttad Sehunt, ahogy Luhan csuklóját szorítja azt látszatot keltve, mintha éppen harcolnának.

Elkerekedtek a szemeid, és kiabálni kezdtél.

- Yah! - Sehun azonnal feléd fordult, mire Luhan megragadta a lehetőséget és hátat fordított a másiknak. Gyorsan leszaladtál a lépcsőn, odamentél hozzájuk, és eltoltad Sehunt a barátodtól. - Mi a franc baja van Mr. Oh? - néztél rá kiabálva.

- Ez a srác, nem akarja megmutatni az arcát - mondta Sehun gúnyosan. - Mi van, ha egy betörő? Vagy emberrabló? Ráadásul szépen kértem.

- De nem kellett... - A mondatot félbe vágta Luhan, ahogy háttal, elrejtve az arcát, megragadta a karod. Aggódva néztél rá, és próbáltál az arcára pillantani, de még mindig maga előtt tartotta a tenyerét.

Szúros pillantást vetettél Sehunra.

- Ő Lulu-ssi. Most boldog vagy? - mondtad, mielőtt megfogtad Lulu kezét, de továbbra is a professzorodat méregetted. - Beszéljünk valami biztonságos helyen, Lulu-ssi - ezzel kihúztad a házból.

Sehun csak gúnyosan nézett titeket, ahogy mindketten otthagytátok. Micsoda fura alak.

Amint Luhan kilépett a házból, elvette a kezét az arca elől.

Ez közel volt - gondolta, miközben mély levegőt vett.

Megtorpantál, majd szembe fordultál vele.

- Jól vagy? Megint megijesztett? Vagy bántott? Vagy...

- Beszéljünk a kocsiban. Ott biztonságban vagyunk - javasolta, mire bólintottál egyet.

- Minden rendben, Luli-ssi? - kérdezted ismét, miután mindketten beszálltatok az autóba.

Luhan bólogatni kezdett, de észrevette az arcodra kiülő aggodalmat, ezért úgy döntött játszik veled egy kicsit.

- Nem - döntötte oldalra a fejét, mire még inkább aggódni kezdtél.

- Bántott téged? - kérdezted. Luhan vetett egy apró pillantást rád, majd újabb bólintással tudatta a válaszát.

- Aigooo! Hol fáj?

- Itt hyori-ah... - Megfogta a kezed, és az arcára helyezte a tenyered, miközben fájdalmat színlelve felnyögött.

Az arcodon színtiszta aggodalom ült, miközben Luhan egyre erősebben nyomta a tenyered az arcához. Néhány pillanat múlva kuncogni kezdett az arckifejezéseden, mire összeráncoltad a szemöldököd.

- Most miért nevetsz?

Luhan gyorsan eltüntette a mosolyát, és ismét fájdalmat színlelt.

- Itt, itt, itt fáj... - hunyta le a szemeit, ahogy élvezte meleg tenyered érintését a bőrén.

Végül észrevetted, hogy csak szórakozik, ezért azonnal elhúztad a kezed, és szúrós szemekkel pislogtál rá. Utána akart nyúlni, de eltoltad magadtól.

- Yah, Lulu-ssi! Fejezd be!

Luhan felhúzta a szemöldökét, és behunyt szemekkel folytatta a színjátékot.

- Miről beszélsz? Itt fáj...

- Tényleg, Lulu-ssi? - kérdezted figyelmeztetően. Luhan kinyitotta a jobb szemét és rád nézett, de amikor látta a komoly tekinteted, inkább feladta a bohóckodást.

- Nem - ismerte be, mintha vereséget szenvedett volna egy csatában.

- Hazudtál nekem? - hitetlenkedtél.

- Nem! Csak láttam, hogy olyan rossz kedvű vagy, ezért gondoltam viccelődök egy picit.

- Ez egyáltalán nem vicces - nyafogtál.

Luhan meghökkent, nem gondolta volna, hogy ilyen dühös leszel miatta.

- Nagyon aggódtam, te pedig csak játszadoztál velem, hm?

Hallva ezt, Lulu szíve megfájdult. Ez a kijelentés eszébe jutottatok még valamit  'Én komolyan gondoltam, te pedig végig játszottál velem?' Hirtelen megijedt a gondolattól, hogy egy nap esetleg sírni fogsz miatta, miközben ezt mondod majd neki. Nem, ez sosem fog megtörténni. Nem hagyhatom, hogy megtörténjen - gondolta.

- Ne haragudj, Hyori-ah - fogta meg a kezed, miután visszatért az érzékeihez. - Annyira hiányoztál, és hirtelen úgy éreztem, hogy játszok egy kicsit...  Ne aggódj. Ígérem, hogy soha többé nem fog előfordulni.

Még mindig duzzogva, elfordítottad a fejed.

- Kérlek - folytatta Luhan, miközben próbálta magára vonni a figyelmed, de továbbra sem néztél rá. - Kérlek, Cupido.

Becsuktad a szemed és vettél egy mély levegőt.

- Arraseo - mondtad végül.

Luhan arcán egy boldog mosoly jelent meg, majd hirtelen a karjai közé húzott egy ölelésre, amivel sikerült meglepnie téged.

---

Miután Sehun elővette a naplót a táskájából, lement a nappaliban, és úgy döntött, dolgozik egy kicsit. 

- Hyori-ah, végeztem a szobádban, úgyhogy... - Sehun észrevette Jieunt, aki épp lefelé tartott a lépcsőn és hangosan beszélt valakihez, aki már nem is volt a házban. Jieun szétnézett, de az őt pásztázó Sehunon kívül senkit sem látott. Sehun azonnal elkapta róla a tekintetét, és visszatért a munkájához. A lány vett egy mély levegőt, mielőtt elindult felé. 

Sehun észrevette, ahogy ott állt mellette, de nem is foglalkozott vele.

Jieun az ajkába harapott, majd megszólalt:

- Sehun...

- Épp dolgozom - vágott közbe, mire a lány nyelt egyet. 

- Tudom, de.. - Sehun végül felnézett rá, de ismét félbe vágta a mondatát. 

- Ezt meg kell csinálnom holnapra, úgyhogy megtennéd, hogy... 

- Mi történt?! - Emelte fel a hangját hirtelen Jieun. - Mielőtt elmentetek New Yorkba, már megbeszéltük. Szóval... mi történt? 

Sehun elfordította a fejét, és újból a munkájára összpontosított. Már épp írni akart, amikor Jieun megragadta a tollát, és eldobta valahová hátra. 

- Oh Sehun! - kaibált. 

---

Luhan a karjaiban tartott, miközben megszólalt: 

- Kérlek, többet ne hagyj el anélkül, hogy szólnál.

A szíved kihagyott egy ütemet.

- Ha valaha még egyszer elmész, akkor szólj, hogy legalább felkészülhessek a hiányodra. 

Hagyd abba, Lulu-ssi, kérlek! Mindjárt felrobban a szívem - gondoltad. 

- Oké? - kérdezte Luhan, miközben elhúzódott, és rád nézett. 

Elmosolyodtál, majd bólintottál egy aprót. 

Luhan viszonozta a mosolyod, mielőtt folytatta: 

- Csukd be a szemed egy picit.

Összevontad a szemöldököd.

- Miért?

- Csak csukd be! - mondta, majd kezét a szemeid elé tette.

Néhány másodperccel később, miután lehunytad a pilláid, érezted és hallottad, ahogy Luhan egy hosszú és finom puszit nyom az arcodra. A sokktól azonnal kinyitottad a szemeid, csakhogy láthasd a barátod arcát néhány mm-re, miközben mélyen a szemeidbe néz.

---

Sehun vett egy mély levegőt, ahogy a tollát bámulta.

- Már három éve történt - mondta Jieun, mire Sehun csikorgatni kezdte a fogait. - Hagyd abba ezt a  szánalmas viselkedést! - kiabált.

Ez több, mint elég volt Sehunnak ahhoz, hogy felbosszantsák, így azonnal Jieunre emelte a tekintetét.

- Szánalmas? - ismételte gúnyosan, mielőtt felállt és szembe nézett a lánnyal. - Szóval szánalmasnak nevezel? - kérdezte, majd bólintott egyet. - Igazad van! Annyira szánalmas, hogy odáig voltam egy lányért, aki gyerekkorom óta megvédett és vigyázott rám. Annyira szánalmas, hogy amint sírni hallottam, oda mentem és megvigasztaltam. Annyira szánalmas, hogy bármit csinálok, mindig van valami, ami rá emlékeztet. De tudod, mi a legrosszabb abban, hogy szánalmas vagyok? Hogy utána neveztem el a drága kis húgomat. Szóval igazad van! Nevezz csak szánalmasnak. Én csak... szerelmes voltam Jieunba a legszánalmasabb módon. - Sehun összegyűjtötte a dolgait és felvette a tollát a földről, majd ott hagyta a könnyes szemű, szótlan Jieunt egyedül.

---

Huh, rég volt már friss, nem igaz? Fordítás közben rájöttem, hogy mennyire hiányzik nekem ez a történet. Annyira imádom még sokadik olvasás után is <3 De nem akarok túl sok mindent magamra vállalni, most a What You Need-re koncentrálok a legjobban, hogy mihamarabb be tudjam fejezni. Régebben el sem tudtam képzelni, hogy Kai-al vagy Suhoval írjak, de mostanában csak velük jönnek az ötletek. Bár a What You Need-et kifejezetten rájuk formáltam. Ha befejeztem, megpróbálkozom egy Suho-s OS-sel is, aminek már a címét is tudom (Sugar Daddy, ha ismeritek a kifejezést, azt hiszem sejtitek miről fog szólni) Hahaha, és egy új Sehunos történetet is elakarok kezdeni, illetve nem csak egyet, de majd meglátjuk melyik jön hamarabb, Viszont addig nem akarom publikálni, amíg meg nem írok belőle bizonyos számú fejezetet. Sok tervem van az elkövetkező hónapokra, de most itt van az MGP új része, amit remélem ennyi idő után sem kezdted el angolul olvasni, mert csalódott lennék, ha igen. Ha már ennyit dolgozok vele. De ha mégis el kezdtétek olvasni, akkor szóljatok, mert abba hagyom a fordítgatást, és neki kezdek valamelyik sajátnak, csakhogy ne pazaroljam az időm feleslegesen. ÉS nagyon örülnék néhány véleménynek mind azoktól, akik rendszeresen írnak, mind a csendes olvasóktól. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy egy írónak a visszajelzések a legfontosabbak, mert néha egy-két vélemény is sokat segít abban, hogy hogyan alakítsuk a történetet. (Ez leginkább a What You Need-re igaz, úgyhogy aki még nem tette meg, az írjon oda is pár sort) Azt hiszem itt is, ott is történik annyi minden egy fejezetben, amiről lehet írni három sort. Szóval kérlek titeket ösztönözzetek engem mind fordítás, mind írás terén. Saranghaeyo ~~~ <3