22. He Caught Me! - Elkapott!

ELKAPOTT!

Sehun után sétáltál az étkezőbe. Még mindig el voltál kábulva attól, amit az előbb tett, és nagyon zavart, ahogy a kísérletről beszélt. Ahogy beértetek az étkezőbe, megláttátok az apád és Sehun apját egymás mellett.

- Lehet, hogy még ne sikerült kipihenni magatokat, de a reggelit sem hagyhatjátok ki. Együnk először, aztán pihenhettek. Gyertek, üljetek le! - mondta Sehun apja, miközben a szemközti helyekre mutatott. Sehun leült vele szemben, te pedig leültél apáddal szemben.

Evés közben apádnak is feltűnt, hogy valami nem stimmel veled.

- Szívem, minden rendben?

Hallva ezt Sehun azonnal rád pillantott.

- Ne? - néztél az apádra.

- Rosszul érzed magad? Egy falatot sem ettél a reggelidből.

Nyeltél egyet, ahogy gyorsan Sehunra pillantottál, majd vissza az apádra.

- Nos...

- Biztos fáradt, Mr. Lee. Valószínűleg a hosszú út miatt - szólt közbe Sehun, kimentve téged a kellemetlen helyzetből.

Lehajtottad a fejed, majd ettél egy falatot az ételből.

- És milyen Seoul, Sehun-ah? - kérdezte az említett apja, miközben fiára nézett.

- Minden rendben - válaszolt anélkül, hogy felnézett volna.

Félszegen pislogtál rájuk, ahogy bevettél egy újabb falat húst a szádba. Az apádra pillantottál, mire ő csendre intett téged.

- Tényleg?  És van már barátnőd? - kérdezte ismét a férfi, amitől nagyot nyeltél.

Sehun reakcióját vártad, de a nyugodtsága teljesen lenyűgözött.

- Nincs - mondta.

Valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki tudja.

- Miért? Te egy jóképű férfi v...

- Nem tudnád folytatni az evés és befejezni a beszédet? - nézett fel végül Sehun az apjára. A férfi szúrós szemekkel pislogott rá, amikor hirtelen meghallottatok egy női hangot.

- Jó reggelt - mindenki a hang irányába fordult, ami egy fiatal lányhoz tartozott. Nagyából veled egy idős lehetett.

Mosolyogva nézett végig mindenkin, amíg észre nem vette Sehunt.

- Oh? Oppa!

Lassan Sehunra pillantottál, aki szintén a lányt nézte.

- Mit keresel itt?

Sehun visszanézett a reggelijére.

- Mr. Lee hívott ide minket - válaszolt.

- Minket? - kérdezte a lány, majd rád pillantott néhány másodpercig, mielőtt elakadt a lélegzete. - Ah! Te biztos Jieun húga vagy!

Bólintottál egyet, míg Sehun szúrós szemekkel nézett a lányra.

- Ha visszamész Seoulba, kérdezdd meg tőle, hogy még mindig e...

- Yah, yah! Nem látod, hogy eszik? Ha éhes vagy, akkor ülj le! - húzott ki egy széket maga mellett Sehun.

A lány elmosolyodott, majd intett a pincérnek.

- A szokásost - mondta.

- Ő itt a lányom, Oh Jieun - szólalt meg Sehun apja, mire azonnal rá pillantottál.

- J-jieun?

A lány rád nézett ragyogó mosollyal az arcán.

- Igen, ugyanúgy hívnak, mint a nővéredet. Szeretnéd tudni, hogy mié..

Hirtelen Sehun homlokon pöckölte. Jieun felnyögött és azonnal oda kapott.

- Aú! Oppa!

Néhány másodperccel később kihozták Jieun salátáját.

- Inkább egyél! - mondta Sehun, mire Jieun dühösen nézett rá.

- Oppa, nem látogatod meg anyát? - kérdezte Jieun evés közben.

Sehun csak egy bólintással válaszolt, mire Oh Jieun grimaszolt egyet.

- Bárhová is mentek, vigyétek magatokkal Hyorit is - szólt közbe Sehun apja, mire te és Oh Jieun is döbbenten néztetek rá.

- Engem?

- Szóval ez a terved, értem - mondta Sehun, ahogy szúrós pillantásokkal illette az apját.

Zavartan néztél rá, amikor Sehun apja egyszer csak megszólított.

- Lee Hyori-ssi!

- Ne?

- Még mindig tetszik neked a fiam?

Nagyot nyeltél, miközben egymásra néztetek Sehunnal.

- Az apád azt mondta, hogy odáig voltál a fiamért, de néhány nappal azelőtt, hogy eljött Seoulból hirtelen megváltoztak az érzéseid. Mi történt?

Mérgesen néztél az apádra, amiért ilyen pletykás.

- Hát... - kezdted, de nem igazán tudtad, hogy mit mondj.

- Végeztél az evéssel, ugye? Menjünk, pihenjünk le - mondta Sehun, ahogy megragadta a csuklód. Felállt és maga után akart húzni, amikor az apja ismét megszólalt:

- Nem lehetsz hülye, ha professzor vagy egy neves iskolában, szóval bizonyára, ahhoz sem vagy hülye, hogy észrevedd, hogy Hyorival beszélek.

Sehun dühösen meredt az apjára.

- Te pedig nem lehetsz olyan tapintatlan, hogy feltarts egy tizenöt éves lányt egy fárasztó tizennégy órás repülőút után - szólt vissza Sehun, ahogy felhúzott magához. - Menjünk! - mondta, szemei továbbra is az apját figyelték.

- A bátyád nagyon utál engem - sóhajtott Sehun apja, miközben fia távolodó alakját nézte.

- Mert még mindig hibáztat, amiért ilyen munkamániás vagy - válaszolt Oh Jieun.

- Nézd, haver, sajnálom, hogy a lá... - kezdte az apád, de Sehun apja félbeszakította.

- Nem, nem. Minden rendben van. Nem a lányod hibája. Ez a fiam és a köztem lévő kapcsolat... Csak vissza akarom kapni a régi Sehunt Hyori segítségével. Azt hiszem, ő az egyetlen, aki segíteni tud.

---

- Sehun-ssi... mi volt ez? - kérdezted, ahogy becsuktad a lakosztályotok ajtaját. Sehun gyorsan lekapta az ingét, ledobta a kanapéra, majd keresett egy másikat a bőröndjében. Elfordultál, amikor öltözni kezdett. Amint felvett egy másik inget, rád nézett és megszólalt:

- Az apám tervez valamit, ezért hívatott ide mindkettőnket.

- M-mit tervez? - kérdezted még mindig háttal neki.

Sehun feléd sétált és a füledbe suttogott.

- Össze akar hozni minket.

Megborzongtál, ahogy érezted meleg leheletét a fülcimpádon. Maga felé fordított, mire nyeltél egyet.

- M-Miért akarná ezt az apád? - kérdezted.

---

Luhan kiment a konyhába, hogy igyon egy kis vízet kiszáradt torka miatt. Látta Kait a kanapén, s miután összetalálkozott a tekintetük, Luhan gyorsan elfordult. Ivott néhány kortyot, majd nekitámaszkodott a pultnak és Kaira meredt. 

- Eldöntöttem - mondta. Kai nem foglalkozott vele, továbbra is a tv-t nézte. - Folytatom az udvarlást. 

Jongin Luhanra pillantott.

- De biztosítanod kell, hogy visszaszerzem Sehunt.

Kai elmosolyodott.

- Ez menni fog, drága unokatestvérem.

---

Sehun elmosolyodott, ahogy megfogta a kezed. 

- Gyere ide - mondta. A hálószoba felé kezdett húzni, mire azonnal elkaptad a kezed. 

- M-minek? - kérdezted

- Pihenjünk le. - Miután kimondta ezt, még egyszer megfogta a kezed, és az ágy felé vezetett. 

- Várj! - szóltál és elvetted a kezed a kezeiből. - Először átöltözöm, mie...

Sehun gyorsan magához húzott, bedobott az ágyba, majd feléd mászott. Ismét abban az ismerős pozícióban voltatok. 

- Sehun-ssi! - kiabáltál, szúrós szemekkel méregetve őt. 

- Mondtam, hogy kísérletezni fogunk, nem? 

Nagyot nyeltél, amit Sehun is észrevett. 

- Ne legyél ideges. Kezdjük lassan - mondta, majd ajkaidra pillantott, amit te is láttál. Újabbat nyeltél, ahogy arca egyre jobban közeledett. Nagy szemekkel figyeled, ahogy lehunyja pilláit. 

Hamarosan megérezted az ajkait. Először olyan volt, mint a reggeli előtt. Miután elvált, a szemeidbe nézett, majd újra az ajkaidra. Lehajolt, s újra megcsókolt, de ezúttal hosszabban. Mozgatni kezdte a száját, te pedig követted lassú ritmusát. Nem sokkal később érzeted, ahogy beszívja az alsó ajkad, míg te beszívtad a felső ajkát. Rá akart harapni, hogy nyelvével is befurakodjon a szádba, amikor hirtelen megszólalt a telefonod. 

Hallva a csengőhangodat mindketten kinyitottátok a szemeteket, és megszakítottátok a csókot. Sehun leült melléd, te pedig felálltál, miközben letöröltétek a nyálatokat. Megkerested a telefonod és kimentél a hálószobából. 

Megnézted, hogy ki hív. Lulu volt. Vettél egy mély levegőt, mielőtt felvetted. 

- Y-yoboseyo?

- Ó, egész nap hiányoltam a hangod, kupidó - szólt bele a telefonba Lulu. Elmosolyodtál, majd láttad, ahogy Sehun is kijön a hálószobából. Összetalálkozott a tekintetetek néhány másodpercig. 

- Yoboseyo? Hyori-ssi? 

Hallva Luhant, elkaptad a tekinteted Sehunról és ismét elmosolyodtál. 

- N-ne, Lulu-ssi - válaszoltál.

Sehun összeráncolta a szemöldökét és elindult feléd. 

- K-kivel beszélsz? - kérdezte. Elkerekedett a szemed, ahogy hallottad Sehun hangját, s láttad, ahogy feléd közeledik. 

---

Csak úgy, mint te, Luhan is hallotta Sehun hangját. Az ő szeme is elkerekedett, de nem beszélt, csak hallgatott. 

---

- Lulu-ssi, egy pillana... - szóltál bele a telefonba, de mielőtt még befejezhetted volna a mondatot, Sehun kikapta a kezedből a mobilt. 

- Yoboseyo? Ki az? 

- Yah! - kiabáltál, ahogy megpróbáltad visszaszerezni, de Sehun ellenállt. 

---

Amint Luhan meghallotta Sehunt, nyelt egy nagyot, és nyugtalanságában letette a telefont. Zihálni kezdett az idegességtől. Nem, nem. Kizárt! 

Kirohant a szobából, és kiabálni kezdett:

- Kim Jongin, Kim Jongin! - Kai ki jött a szobájából, és álmos szemekkel pislogott Luhanra. 

- Mi van?! 

Luhan nagyot nyelt, majd megszólalt.

- S-sehun! Sehun! Sehun! - pánikolt.

- Mi van Sehunnal? - kérdezte Kai zavartan. 

- E-elkapott!

---

- Yoboseyo! Yobose... - Sehun a telefon kijelzőjére pillantott, s látta, hogy már véget ért a hívás. 

Kihasználva az alkalmat, ismét megpróbáltad visszaszerezni a mobilod, de Sehun a feje felé emelte azt. 

- Lulunak hívják? - kérdezte, mire méregessen pislogtál rá.

- Mit érdekel téged? Add vissza a telefonom!

---

- Hogy érted, hogy elkapott? - Kai álmos szemei elkerekedtek. 

- É-én... Hyorival.. beszélgetem, a-amikor S-sehun...

- Sehun mi?

- Hallotta a nevemet!

- Luhan?!

- N-nem... Lulu - habogott Luhan. 

- Aigoo. Akkor nem kapott el. 

- Miről beszélsz?! Éppen Hyorival beszélgettem, amikor elvette a telefon és azt kérdezte, hogy ki vagyok...

- Nem fogsz lebukni. Bízz bennem. Aish, most hagyj aludni - mondta Kai, ahogy visszament a szobájába.

- De, Kai! Ugh! 

---

 

Még egy új szereplő, és még több kérdés és bonyodalom. És semmi sem véletlen :P Tegnap annyian írtatok, olyan boldog voltam és lelkes. ^^ Remélem, ma is hagytok nekem szép kommenteket, kíváncsi vagyok rá, kinek mi az ötlete :D