20. Are You? - Még Mindig?

MÉG MINDIG?

- Mi a pokol? - Lulu egy párnát dobott Kai arcába, mielőtt a szobájába rohant, hogy bezárkózzon.

- Yah! - kiabált utána mérgesen Kai.

Luhan az ajtónak dőlt miután bezárta és bekulcsolta azt. Hevesen zihált, miközben kezét a mellkasára tette. Nagyot nyelt, ahogy még egyszer felidézte magában Kai kérdését.

Talán... máris beleszerettél Lee Hyoriba?

- Rohadtul nem! - kiabálta, majd levetette magát az ágyra, és szanaszét dobálta a párnákat. Mély levegőket vett.

Meleg vagyok. Meleg vagyok. Meleg vagyok. A férfiakat szeretem. A férfiakat szeretem. A faszt szeretem. A faszt szeretem, baszd meg!


Összeborzolta a tincseit, és a tükörbe nézett.

- Annyira utálom ezt a hajat! - nyögött fel bosszúsan. - Abba kell hagynom ezt! Nem találkozhatok vele többet. Nem szabad látnom többet. Nem szabad rá gondolnom többet. Abba kell hagynom mindent, ami vele kapcsolatos - mondta a tükörben lévő arcképének.

---

Abban a pillanatban, ahogy meghallottad a bemondó értesítését, felébredtél, és érezted, hogy valami nehéz van a fejeden. Néhány pillanat múlva rájöttél, hogy valójában Sehun vállán pihentetted a fejed, míg ő a sajátját a tiéden. Megbökted a lábát, hogy felébreszd.

- Yah, mindjárt leszállunk.

Sehun feje azonnal megmozdult, ahogy a tiéd is, mielőtt rád nézett.

- L-leszállunk?

Szinte láttad a félelmet a szemeiben, ahogy beszélt, így megköszörülted a torkod és kinyújtottad felé a kezed.

- Fogd meg.

Sehun nagyot nyelt, ahogy megszorította az ujjaid és becsukta a szemét.

Amint a repülőgép biztonságosan földet ért, Sehun lassan lenyugodott, de az izzadtság cseppek a homlokán még így is észrevehetőek voltak.

- Jól vagy most már? - kérdezted, miközben azt figyelted, ahogy levegő után kapkod.

Nagyot nyelt, és az ülés hatának támaszkodott.

- K-köszönöm - mondta hirtelen, mire bólintottál.

- Ha a halálos ellenségem lenne a helyedben akkor is segítenék. - Sehun elmosolyodott, és megsimogatta a fejedet.

- Már majdnem az összes utas lement. Menjünk - mondta.

Mindketten elvettétek a csomagokat a csomagtérből, és leszálltatok a gépről.

A reptéren egy csoport fekete öltönyös férfi várt rátok, s mikor megláttak titeket, azonnal lehajtották  a fejüket.

- Jó reggelt, Doryeonnim. Régen találkoztunk. Milyen magas és helyes férfivá nőtt, Doryeonnim - mondta az egyik férfi, aki valószínűleg a csapat feje lehetett.

Sehun csak bólintott egyet.

- Hol van az autónk?

Megforgattad a szemed, miközben magadban motyogtál: mekkora bunkó!

- Kint vár, Doryeonnim. Jó reggelt a kisasszonynak is - fordult feléd a csapat fejének tűnő férfi, mire kissé lehajtottad a fejed.

- Menjünk - mondta Sehun, majd megfogta a kezed.

Már majdnem elindultatok, amikor valaki utánad szólt:

- Hyori-ssi!

Megfordultál, hogy megnézd kihez tartozik a hang. Sehun is visszanézett, amikor érezte, hogy nem tud maga után húzni.

- Chanyeol-ssi! - kiáltottál fel, miközben intettél neki.

Chanyeol, a srác a gépről, feléd sétált egy lánnyal az oldalán.

- Ő itt a barátnőm, Beakji - a lány szemei mosolyogtak, ahogy Chanyeol bemutatta őt.

- Örülök a találkozásnak  - nyújtotta feléd a kezét, amit szívesen elfogadtál.

- Én is. Hyori vagyok.

A lány bólintott, mielőtt ismét elmosolyodott.

- Ó, miért nem mutatod be nekünk a barátod? - kérdezte Chanyeol.

Összeráncoltad a szemöldököd, de hamarosan rájöttél, hogy bizonyára Sehunról beszél.

- A-ah, figyelj, ez csak egy félreér...

- Oh Sehun vagyok. Nem akarok tiszteletlen lenni, de most mennünk kell.

Chanyeol egy féloldalas mosolyra húzta a száját.

- Á-áh, természetesen. Vigyázzatok magatokra - mondta, mielőtt meghajoltál előttük, aztán Sehun elrángatott onnan.

Gyorsan elhúztad a kezed.

- Yah! - kiáltottál. - Miért nem mondtad meg nekik az igazat, huh? Nem is vagy a barátom. Még csak nem is számítasz férfinak.

Sehun felhúzta az egyik szemöldökét, majd gúnyosan hozzátette:

- Nem emlékszem, hogy mondtam volna, hogy a barátod vagyok. Csak bemutatkoztam, hogy minél hamarabb túl essünk rajta. Menjünk! - mondta, majd ismét húzni kezdett maga után, de hirtelen felszólaltál:

- Féltékeny vagy? - Sehun megállt egy pillanatra, mielőtt rád nézett és elnevette magát.

- Most csak viccelsz, ugye? - kérdezte, majd folytatta az útját kifelé.

Zavarodban eltakartad a szád, ahogy elgondolkodtál magadban: miért kérdeztem ezt egyáltalán?

Mindketten beszálltatok a fekete kocsiba, ami szerinted Sehun családjáé lehetett. Út közben kifelé bámultál az ablakon, amikor megláttál egy párt kézen fogva sétálni az utcán. Elmosolyodtál magadban. De édesek. Vajon nekem mikor lesz ilyen kapcsolatom valakivel?

Hirtelen eszedbe jutott Lulu. Visszatartottad a lélegzeted, ahogy elővetted a telefonod, és küldtél neki egy üzenetet.

---

Luhannak végül sikerült lenyugtatni magát, miközben a kanapéján Flappy Birdözött. Már átjutott a 245. csövön, amikor egy üzenet jelent meg a telefonján. 

. 

- A fenébe - káromkodott, majd ledobta a mobilját az ágyra. Durván a hajába túrt, miközben úgy viselkedett, mint aki most szabadult a börtönből. Hamarosan elvette a telefont, s még mindig dühösen megnézte, hogy ki küldte az üzenetet. Lee Hyori. Képtelen volt megérteni magát. Másodpercekkel ezelőtt majdnem megörült, de most, hogy látta, kitől jött az sms, megnyugodott. Becsukta a szemét és vett egy mély levegőt. - Ez azért van, mert ártatlan. Annyira ártatlan, hogy képtelen vagyok rá haragudni. Ennyi - mondta, meggyőzve magát, ahogy elolvasta az üzenetet. 

"Annyeong, Lulu-ssi, sajnálom, hogy csak most tudok írni. Valójában New Yorkban vagyok. Csak reggel tudtam meg, és sietnem kellett, ezért nem tudtam szólni. Kérlek válaszolj, ha nem haragszol.

"

- Mégis mi a fenéért haragudnék? Sokkal jobb nélküled, mert ilyenkor legalább nőiesnek érzem magam - mondta a telefonnak, úgy mintha csak hozzád beszélne. 

"Semmi gond. Minden rendben! :)" - válaszolt.

---

Amint elolvastad Luhan üzenetét egy megkönnyebbült mosoly jelent meg az arcodon, egészen addig, amíg észre nem vetted, hogy Sehun fura kifejezéssel vagy sokkal inkább undorral az arcán figyel.

- Csak nem egy üzenet miatt mosolyogsz ennyire? - ugratott, mielőtt elnevette magát.

Rápillantottál, miközben egy grimasz jelent meg az arcodon.

Hamarosan megérkeztetek egy hatalmas szállodához. Az egyik fekete öltönyös férfi megfogta a csomagjaitokat és bevezetett titeket a szállodába. A 8. emelet halljában megláttad az apádat egy másik férfivel, aki szintén azonos korú lehetett. Elmosolyodtál, ahogy az apád felé rohantál, míg Sehun felsóhajtott.

- Apa! - kiáltottál, majd megölelted.

- Szia, drágám. Hiányzott apa? - bólintottál, aztán mindketten nevetni kezdtetek. Ahogy elhúzódtál, a férfi, aki az apád mögött állt hirtelen megölelt.

- Ki ez? - tátogtál az apádnak, kissé furcsának találtad a helyzetet.

A férfi néhány pillanattal később elhúzódott és rád mosolygott.

- Sehun apja vagyok, Lee Hyori.

Bólintottál, majd illedelmesen lehajtottad a fejed.

- Nos, bizonyára mindketten kíváncsiak vagytok, hogy miért hívtunk titeket New Yorkba, igaz? - kérdezte az apád, mire bólintottál. Sehun épp a hallt fixírozta a szemeivel.

- Holnap megtudjátok. Most pihenjetek le, amíg a reggeli elkészül. - Ezzel az apád az egyik fekete öltönyös fickóhoz fordult. - Kérem, kísérje őket a szobájukhoz.

Így is tett a férfi. Amint megálltatok a szoba előtt, elgondolkodtál: szóval ez a én szobám... vagy Sehun-ssié. 

Amint az ajtó kinyílt, a férfi megszólalt.

- Ez lesz a szobájuk, Agassi, Doryeonnim.

Mindkettőtök szeme tágra nyílt, ahogy egyszerre kiáltottaktok fel:

- MI?

Hirtelen meghallottátok Sehun apjának hangját:

- Igen. Egy szobában lesztek, mivel ügyfelek és vendégek jönnek a következő napokban.

Az apádra pillantottál.

- Ugye maradhatok a szobádban, apa?

Az említett megrázta a fejét.

- Sajnos nem, drágám. Túl sok bizalmas dolog van a szobámban, ezért nem maradhatsz ott.

Hallottad, ahogy Sehun egy mély levegőt vesz,  mielőtt az apjára néz.

- Ha tervezel valamit, akkor hagyd abba - mondta és bement a közös szobátokba.

Összeráncoltad a szemöldököd. Aztán eszedbe jutott a nővéreddel folytatott beszélgetése közte és az apja közti viszonyról.

Az apád bólintott egyet jelezve, hogy te is menj be. Vettél egy mély levegőt, majd elindultál befelé.

Mikor már mindketten bent voltatok a szobában... vagyis inkább lakosztályban, észrevetted Sehunt, amint zsebre tett kezekkel bámul ki a hatalmas ablakon. Ignoráltad, mert nem úgy tűnt, mintha jó hangulatban lenne, és inkább körbe néztél a szobában. Volt egy konyha, egy nappali, egy fürdőszoba és egy hálószoba... S csak ekkor vetted észre, hogy egyetlen egy hatalmas franciaágyon kell majd osztozkodnotok.

- Én nem alszom a kanapán vagy a földön - mondta Sehun, ahogy a hálószoba ajtófélfájának támaszkodott.

- Én sem alszom a kanapén vagy a földön - mondtad gúnyosan.

- Akkor mindketten az ágyban alszunk. Elférünk, egyébként - válaszolt.

- Szó sem lehet róla!

- A-ah, Hyori-ah... olyan fáradt vagyok - nyújtózkodott a kezeivel, ahogy elindult feléd, akár egy részeg.

- Yah, yah! - kiáltottál, ahogy séta közben átölelt téged, s immár az ágy felé hátráltál. Néhány lépés után a lábad beleütközött az ágyba, így mindketten ráestetek. A szemeid elkerekedtek, ahogy Sehun arca csak milliméterekre volt a tiédtől. Másodpercekig bámultatok egymásra, míg végül Sehun megszólalt:

- Hyori-ah... még mindig belém vagy esve?

---

na vajon mi lesz a következő részben? 

Ha kapok sok-sok visszajelzést, még ma megtudjátok :P