21. Experiment - Kísérlet

KÍSÉRLET

Luhan a mellkasán feküdt, miközben a telefonját nézegette, pontosabban a kettőtök közt lévő chat ablakot. Hirtelen behunyta a szemeit és hanyatt vágta magát, a plafont kezdte tanulmányozni, ahogy felsóhajtott. Meleg vagyok. Luhan, te sosem lehetsz férfi! Ezzel visszafordult eredeti pozíciójába, és újra a telefonjára nézett. De miért várom a válaszát? Kérdezte magától.

Néhány másodperccel később kicsapódott a hálószoba ajtaja, mire Luhan a mellkasához kapott az ijedtségtől.

- Yah! - kiabált, ahogy meglátta Kai-t.

Kai körbenézett, majd felszedte a korábban szétdobált párnákat.

- Itt meg mi történt? - kérdezte, mire Luhan elkapta róla a tekintetét.

- Bezártam az ajtót. Hogy jutottál be?

- Te adtad nekem a pótkulcsot még régebben, most meg azt kérdezed, hogy jutottam be. Woah, jinjja? - gúnyolódott Kai, majd leült az ágyra Luhan mellé. - Yah, beszélgessünk! - mondta, mire Luhan lerúgta az ágyról, s továbbra sem nézett rá.

- Menj ki! Aludni akarok.

- A tervről van szó...

- Már mondtam, hogy fejezzük be!

- Tényleg? Fejezzük be, miközben továbbra is üzeneteket küldözgetsz neki?

Luhan gyorsan elrakta a telefonját, miközben szúrós szemekkel nézett Kaira.

- Azt mondtad, hogy buziként fogsz meghalni - Lulu nem nézett rá, csak összeszorította a fogát. - Tudom, hogy min mentél keresztül, és hogy ezért nem könnyű neked.

- Mit akarsz valójában, huh? Folytatni akarod a tervet? Rendben. Azt akarod, hogy segítsek Hyori átverésében? Rendben. Most pedig menj ki!

- Meg van a saját okom, oké? - mondta Kai, mire Luhan kérdő arckifejezéssel nézett rá. Jongin megnyalta a szája szélét, majd elfordult. - Egyszer majd elmondom, ha sikerült a terv.

- Úgy érted, nem csak azért segítesz nekem, hogy visszaszerezzem Sehunt, hanem mert te is hasznot húzol ebből az egészből?

Egy tétova bólintás volt Kai válasza.

- Szóval tényleg pedofil vagy? - kérdezte Lulu, mire Jongin fejbe vágta.

- Áú - nyögött fel.

- Idióta - nézett rá szúrós szemekkel Kai. - Nem kedvelem azt a lányt. Soha.

- Akkor miért...

- Már mondtam, hogy elmondom majd, ha sikerrel jártunk.

Luhan vett egy mély levegőt.

- Nem érdekel az oka, szóval csináld csak egyedül.

- Ha most kiszállsz, az azt jelenti, hogy beleszerettél Lee Hyoriba.

Luhan hitetlenkedve pislogott unokatestvérére.

- Beteg vagy?!

- Nem, nem vagyok. Szerintem a nemindentitásod az - gúnyolódott Kai, mire Luhan szúrós tekintettel pislogott rá. - Ugyan már! Nem tudsz hazudni nekem. Azóta a nap óta mindig melletted vagyok, szóval nem tudsz átverni.

Miután befejezte a beszédet, látta, hogy Luhan lehajtotta a fejét. Kai nagyot nyelt, majd megköszörülte a torkát.

- Szóval... csak... folytasd az udvarl...

- Menj ki! - Szinte látni lehetett a sötét aurát Luhan teste körül.

- Nézd, Luhan, nem akartalak...

- Azt mondtam, kifelé! - kiabált Luhan, miközben megfogta a hozzá legközelebb eső tárgyat, ami egy lámpa búra volt és Kai felé hajította. El is találta, amivel egy szép kis sebet okozott az arcán.

- Rendben. Megyek. Úgy látszik még mindig a múltad fogja vagy - mondta Kai, mielőtt elhagyta Luhan szobáját.

---

- S-sehun-ssi...

- Válaszolj! - mondta határozottan az említett, miközben gyengéden megrázott, s szemeivel feszülten figyelt téged. Oldalra döntötted a fejed, ahogy nagy levegőt vettél. A mellkasod felemelkedett, s így hozzá préselődött Sehunéhoz.

- Ez nem olyan egyszerű - mondtad végül, mire Sehun összeráncolta a szemöldökét.

- Mi nem egyszerű?

Ismét a szemeibe néztél, ahogy folytattad:

- Majdnem két éve már, hogy vágyakoztam utánad. Gondolod, hogy olyan könnyű megszabadulni ezektől az érzésektől? Csak azért, mert rájöttem valamire, amit ezelőtt nem tudtam?

- De ez nem csak valami... Ez... ez én vagyok. Az igazi énem.

- Tudom. De még sem vagy olyan.

Sehun csak pislogott rád.

- Nem viselkedsz úgy, mint egy meleg. És az is, ahogy bánsz velem...

Sehun kisepert néhány hajtincset az arcodból, miközben megszólalt:

- Miért? Hogy bánok veled?

Nyeltél egy nagyot, majd elfordultál.

- Nézz rám! - mondta Sehun, mire engedelmeskedtél. - Mondd el! Hogyan bánik Seonsaengnim veled? - kérdezte ismét.

Mély levegőt vettél.

- Úgy bánsz velem, mintha nem csak egy diák lennék számodra. És ez összezavar. Annyira összezavar, hogy...

Nem tudtad befejezni, mert a következő pillanatban Sehun ajkai tapadtak tiédre egy gyors csók erejéig. Miután elvált tőled, összezavarodott arcodra pillantott.

- És most? Még jobban összezavarodtál?

Csak nyeltél egyet, miközben bólintottál.

Néhány másodperccel később Sehun elhúzódott tőled és felült az ágyon. Vett egy mély lélegzetet.

- Én is - mondta.

Még mindig elkerekedett szemekkel figyelted a plafont, ahogy Sehun rád nézett.

- Ezért... Kísérletezzünk egy kicsit! - hallva ezt, lassan Sehunra emelted a tekinteted.

- K..kísérlet? - kérdezted, mire ő bólintott.

Éppen időben megszólalt a szoba csengő.

- Megyek - mondta Sehun, majd felállt az ágyról és elindult az ajtó felé.

Amint eltűnt a szemeid elől, a bal kezdett a mellkasodra tetted, a másikkal pedig megérintetted az ajkaidat.

M-megcsókolt.

- Yah, menjünk! Kész a reggeli - szólt Sehun, miközben segített felkelni az ágyról.

---

Rosszul hazudsz Kai :P

GO HYORI!!!

LÁNYOK ÍRJATOK ~~~~  NAGYON KÍVÁNCSI VAGYOK

20. Are You? - Még Mindig?

MÉG MINDIG?

- Mi a pokol? - Lulu egy párnát dobott Kai arcába, mielőtt a szobájába rohant, hogy bezárkózzon.

- Yah! - kiabált utána mérgesen Kai.

Luhan az ajtónak dőlt miután bezárta és bekulcsolta azt. Hevesen zihált, miközben kezét a mellkasára tette. Nagyot nyelt, ahogy még egyszer felidézte magában Kai kérdését.

Talán... máris beleszerettél Lee Hyoriba?

- Rohadtul nem! - kiabálta, majd levetette magát az ágyra, és szanaszét dobálta a párnákat. Mély levegőket vett.

Meleg vagyok. Meleg vagyok. Meleg vagyok. A férfiakat szeretem. A férfiakat szeretem. A faszt szeretem. A faszt szeretem, baszd meg!


Összeborzolta a tincseit, és a tükörbe nézett.

- Annyira utálom ezt a hajat! - nyögött fel bosszúsan. - Abba kell hagynom ezt! Nem találkozhatok vele többet. Nem szabad látnom többet. Nem szabad rá gondolnom többet. Abba kell hagynom mindent, ami vele kapcsolatos - mondta a tükörben lévő arcképének.

---

Abban a pillanatban, ahogy meghallottad a bemondó értesítését, felébredtél, és érezted, hogy valami nehéz van a fejeden. Néhány pillanat múlva rájöttél, hogy valójában Sehun vállán pihentetted a fejed, míg ő a sajátját a tiéden. Megbökted a lábát, hogy felébreszd.

- Yah, mindjárt leszállunk.

Sehun feje azonnal megmozdult, ahogy a tiéd is, mielőtt rád nézett.

- L-leszállunk?

Szinte láttad a félelmet a szemeiben, ahogy beszélt, így megköszörülted a torkod és kinyújtottad felé a kezed.

- Fogd meg.

Sehun nagyot nyelt, ahogy megszorította az ujjaid és becsukta a szemét.

Amint a repülőgép biztonságosan földet ért, Sehun lassan lenyugodott, de az izzadtság cseppek a homlokán még így is észrevehetőek voltak.

- Jól vagy most már? - kérdezted, miközben azt figyelted, ahogy levegő után kapkod.

Nagyot nyelt, és az ülés hatának támaszkodott.

- K-köszönöm - mondta hirtelen, mire bólintottál.

- Ha a halálos ellenségem lenne a helyedben akkor is segítenék. - Sehun elmosolyodott, és megsimogatta a fejedet.

- Már majdnem az összes utas lement. Menjünk - mondta.

Mindketten elvettétek a csomagokat a csomagtérből, és leszálltatok a gépről.

A reptéren egy csoport fekete öltönyös férfi várt rátok, s mikor megláttak titeket, azonnal lehajtották  a fejüket.

- Jó reggelt, Doryeonnim. Régen találkoztunk. Milyen magas és helyes férfivá nőtt, Doryeonnim - mondta az egyik férfi, aki valószínűleg a csapat feje lehetett.

Sehun csak bólintott egyet.

- Hol van az autónk?

Megforgattad a szemed, miközben magadban motyogtál: mekkora bunkó!

- Kint vár, Doryeonnim. Jó reggelt a kisasszonynak is - fordult feléd a csapat fejének tűnő férfi, mire kissé lehajtottad a fejed.

- Menjünk - mondta Sehun, majd megfogta a kezed.

Már majdnem elindultatok, amikor valaki utánad szólt:

- Hyori-ssi!

Megfordultál, hogy megnézd kihez tartozik a hang. Sehun is visszanézett, amikor érezte, hogy nem tud maga után húzni.

- Chanyeol-ssi! - kiáltottál fel, miközben intettél neki.

Chanyeol, a srác a gépről, feléd sétált egy lánnyal az oldalán.

- Ő itt a barátnőm, Beakji - a lány szemei mosolyogtak, ahogy Chanyeol bemutatta őt.

- Örülök a találkozásnak  - nyújtotta feléd a kezét, amit szívesen elfogadtál.

- Én is. Hyori vagyok.

A lány bólintott, mielőtt ismét elmosolyodott.

- Ó, miért nem mutatod be nekünk a barátod? - kérdezte Chanyeol.

Összeráncoltad a szemöldököd, de hamarosan rájöttél, hogy bizonyára Sehunról beszél.

- A-ah, figyelj, ez csak egy félreér...

- Oh Sehun vagyok. Nem akarok tiszteletlen lenni, de most mennünk kell.

Chanyeol egy féloldalas mosolyra húzta a száját.

- Á-áh, természetesen. Vigyázzatok magatokra - mondta, mielőtt meghajoltál előttük, aztán Sehun elrángatott onnan.

Gyorsan elhúztad a kezed.

- Yah! - kiáltottál. - Miért nem mondtad meg nekik az igazat, huh? Nem is vagy a barátom. Még csak nem is számítasz férfinak.

Sehun felhúzta az egyik szemöldökét, majd gúnyosan hozzátette:

- Nem emlékszem, hogy mondtam volna, hogy a barátod vagyok. Csak bemutatkoztam, hogy minél hamarabb túl essünk rajta. Menjünk! - mondta, majd ismét húzni kezdett maga után, de hirtelen felszólaltál:

- Féltékeny vagy? - Sehun megállt egy pillanatra, mielőtt rád nézett és elnevette magát.

- Most csak viccelsz, ugye? - kérdezte, majd folytatta az útját kifelé.

Zavarodban eltakartad a szád, ahogy elgondolkodtál magadban: miért kérdeztem ezt egyáltalán?

Mindketten beszálltatok a fekete kocsiba, ami szerinted Sehun családjáé lehetett. Út közben kifelé bámultál az ablakon, amikor megláttál egy párt kézen fogva sétálni az utcán. Elmosolyodtál magadban. De édesek. Vajon nekem mikor lesz ilyen kapcsolatom valakivel?

Hirtelen eszedbe jutott Lulu. Visszatartottad a lélegzeted, ahogy elővetted a telefonod, és küldtél neki egy üzenetet.

---

Luhannak végül sikerült lenyugtatni magát, miközben a kanapéján Flappy Birdözött. Már átjutott a 245. csövön, amikor egy üzenet jelent meg a telefonján. 

. 

- A fenébe - káromkodott, majd ledobta a mobilját az ágyra. Durván a hajába túrt, miközben úgy viselkedett, mint aki most szabadult a börtönből. Hamarosan elvette a telefont, s még mindig dühösen megnézte, hogy ki küldte az üzenetet. Lee Hyori. Képtelen volt megérteni magát. Másodpercekkel ezelőtt majdnem megörült, de most, hogy látta, kitől jött az sms, megnyugodott. Becsukta a szemét és vett egy mély levegőt. - Ez azért van, mert ártatlan. Annyira ártatlan, hogy képtelen vagyok rá haragudni. Ennyi - mondta, meggyőzve magát, ahogy elolvasta az üzenetet. 

"Annyeong, Lulu-ssi, sajnálom, hogy csak most tudok írni. Valójában New Yorkban vagyok. Csak reggel tudtam meg, és sietnem kellett, ezért nem tudtam szólni. Kérlek válaszolj, ha nem haragszol.

"

- Mégis mi a fenéért haragudnék? Sokkal jobb nélküled, mert ilyenkor legalább nőiesnek érzem magam - mondta a telefonnak, úgy mintha csak hozzád beszélne. 

"Semmi gond. Minden rendben! :)" - válaszolt.

---

Amint elolvastad Luhan üzenetét egy megkönnyebbült mosoly jelent meg az arcodon, egészen addig, amíg észre nem vetted, hogy Sehun fura kifejezéssel vagy sokkal inkább undorral az arcán figyel.

- Csak nem egy üzenet miatt mosolyogsz ennyire? - ugratott, mielőtt elnevette magát.

Rápillantottál, miközben egy grimasz jelent meg az arcodon.

Hamarosan megérkeztetek egy hatalmas szállodához. Az egyik fekete öltönyös férfi megfogta a csomagjaitokat és bevezetett titeket a szállodába. A 8. emelet halljában megláttad az apádat egy másik férfivel, aki szintén azonos korú lehetett. Elmosolyodtál, ahogy az apád felé rohantál, míg Sehun felsóhajtott.

- Apa! - kiáltottál, majd megölelted.

- Szia, drágám. Hiányzott apa? - bólintottál, aztán mindketten nevetni kezdtetek. Ahogy elhúzódtál, a férfi, aki az apád mögött állt hirtelen megölelt.

- Ki ez? - tátogtál az apádnak, kissé furcsának találtad a helyzetet.

A férfi néhány pillanattal később elhúzódott és rád mosolygott.

- Sehun apja vagyok, Lee Hyori.

Bólintottál, majd illedelmesen lehajtottad a fejed.

- Nos, bizonyára mindketten kíváncsiak vagytok, hogy miért hívtunk titeket New Yorkba, igaz? - kérdezte az apád, mire bólintottál. Sehun épp a hallt fixírozta a szemeivel.

- Holnap megtudjátok. Most pihenjetek le, amíg a reggeli elkészül. - Ezzel az apád az egyik fekete öltönyös fickóhoz fordult. - Kérem, kísérje őket a szobájukhoz.

Így is tett a férfi. Amint megálltatok a szoba előtt, elgondolkodtál: szóval ez a én szobám... vagy Sehun-ssié. 

Amint az ajtó kinyílt, a férfi megszólalt.

- Ez lesz a szobájuk, Agassi, Doryeonnim.

Mindkettőtök szeme tágra nyílt, ahogy egyszerre kiáltottaktok fel:

- MI?

Hirtelen meghallottátok Sehun apjának hangját:

- Igen. Egy szobában lesztek, mivel ügyfelek és vendégek jönnek a következő napokban.

Az apádra pillantottál.

- Ugye maradhatok a szobádban, apa?

Az említett megrázta a fejét.

- Sajnos nem, drágám. Túl sok bizalmas dolog van a szobámban, ezért nem maradhatsz ott.

Hallottad, ahogy Sehun egy mély levegőt vesz,  mielőtt az apjára néz.

- Ha tervezel valamit, akkor hagyd abba - mondta és bement a közös szobátokba.

Összeráncoltad a szemöldököd. Aztán eszedbe jutott a nővéreddel folytatott beszélgetése közte és az apja közti viszonyról.

Az apád bólintott egyet jelezve, hogy te is menj be. Vettél egy mély levegőt, majd elindultál befelé.

Mikor már mindketten bent voltatok a szobában... vagyis inkább lakosztályban, észrevetted Sehunt, amint zsebre tett kezekkel bámul ki a hatalmas ablakon. Ignoráltad, mert nem úgy tűnt, mintha jó hangulatban lenne, és inkább körbe néztél a szobában. Volt egy konyha, egy nappali, egy fürdőszoba és egy hálószoba... S csak ekkor vetted észre, hogy egyetlen egy hatalmas franciaágyon kell majd osztozkodnotok.

- Én nem alszom a kanapán vagy a földön - mondta Sehun, ahogy a hálószoba ajtófélfájának támaszkodott.

- Én sem alszom a kanapén vagy a földön - mondtad gúnyosan.

- Akkor mindketten az ágyban alszunk. Elférünk, egyébként - válaszolt.

- Szó sem lehet róla!

- A-ah, Hyori-ah... olyan fáradt vagyok - nyújtózkodott a kezeivel, ahogy elindult feléd, akár egy részeg.

- Yah, yah! - kiáltottál, ahogy séta közben átölelt téged, s immár az ágy felé hátráltál. Néhány lépés után a lábad beleütközött az ágyba, így mindketten ráestetek. A szemeid elkerekedtek, ahogy Sehun arca csak milliméterekre volt a tiédtől. Másodpercekig bámultatok egymásra, míg végül Sehun megszólalt:

- Hyori-ah... még mindig belém vagy esve?

---

na vajon mi lesz a következő részben? 

Ha kapok sok-sok visszajelzést, még ma megtudjátok :P

19. Perhaps? - Talán

TALÁN

Luhan elmosolyodott magában, amikor észrevette a hatalmas macit a nappaliban. Jieun, aki megállás nélkül beszélt, hátra nézett, és ő is elmosolyodott.

- Oh, a nagy maci. Hyori azt akarta, hogy itt maradjon, mivel nincs elég hely a szobájában. Szóval minden egyes alkalommal, amikor elmegy, láthatja az ajándékod.

Luhan bólintott, mire a nővéred ismét elmosolyodott.

- Értem. Jó érzés, ha valaki megbecsüli az ajándékom.

- Bizonyára - bólintott Jieun. - Együnk! - mosolygott.

---

Vettél néhány mély levegőt, ahogy elkaptad a tekinteted Sehunról. Az ingét és a kezeit szagolgatta, ami eléggé zavart, még úgy is, hogy a te hibádból történt az egész. Ezután az egyik légiutas-kísérőhöz fordultál.

- Tudna nekünk hozni egy törölközőt, kérem? - suttogtad.

- Persze, Agassi - válaszolt.

A szemed sarkából Sehunt figyelted, s mikor észrevette, hogy őt nézed, azonnal elkaptad róla a tekinteted és megköszörülted a torkod.

- Itt a törölköző, Agassi - válaszolt a utaskísérő, miközben átnyújtotta az említett anyagot.

- Köszönöm - mondtad lehajtva a fejedet.

Mérges szemekkel pislogtál Sehunra, aki csak mosolygott rád, mielőtt az arcába hajítottad a törölközőt.

- Köszi ~ - mondta aegyoval.

Undorral néztél rá.

- Ez nem áll jól neked, homokos.

Sehun önelégült mosolyra húzta a száját.

- Nem vagyok homokos, már te is...

Egész arcát a tenyeredbe vetted, és elfordítottad a fejét, miközben beszéltél:

- Hagyj aludni, és takarítsd le magad!

Sehun visszafordult feléd, miközben elkezdte törölgetni magát.

- Tegnap este összekoszoltad a pólóm, most pedig az arcom és a pólóm is. És még most sem vagy hajlandó letisztítani. Arasseo.

- Blah, blah, blah - mondtad, miközben a kezeddel imitáltad a száját.

Hirtelen felnevetett, mielőtt a füledhez hajolt, hogy belesuttoghasson.

- Ne aggódj, letakaríthatsz majd egy másik alkalommal. - Nyeltél egyet, ahogy megremegtél az imént hallottaktól. Ez a meleg piszkos játékot játszik, ez pedig nagyon, nagyon nem tetszik neked. Egyáltalán nem.

Sehun elhúzódott tőled, és folytatta a ruhája tisztítását a törölközővel.

---

- Miért ment Hyori ilyen hirtelen New Yorkba? - kérdezte Luhan, miközben ettek. Jieun lenyelte az ételt, mielőtt válaszolt.

- Igazából én sem tudom, azt mondta Sehun, hogy az apánk és az övé mindkettőjüket látni akarják.

Hallva ezt, Luhan váratlanul félrenyelte az ételt. Azonnal elvett egy pohár vizet, hogy igyon.

- J-jól vagy? - kérdezte Jieun aggódva.

Szóval tényleg együtt mentek New Yorkba. 

- S-sehun? - érdeklődött Luhan, mintha nem tudná.

- Ah - Jieun bólintott. - Még nem meséltem róla neked - vett egy mély lélegzetet, mielőtt folytatta. - Sehun valójában a húgom fizikatanára, és az apám felbérelte őt magántanárnak.

- M-Miért?

- Hyori elég béna, ha matekról van szó, így muszáj volt.

- Nem, úgy értem, miért... ő? Miért nem valaki olyat bérelt fel, aki nem ugyan abban az iskolában tanít, ahová Hyori jár. Vagy egy női tanárt. Vagy...

- Lulu-ssi, csak nem féltékeny vagy? - mosolygott Jieun.

Luhan elhallgatott, miközben Jieunt bámulta, és azon gondolkodott, hogy mit válaszoljon.

Igen. Valójában féltékeny. Mert Sehun az ő barátja. Legalábbis... ez az, amit mond magának.

- Nem kell aggódnod Lulu-ssi. Fogalmad sincs arról, hogy az én pici Hyorim mennyire utálja Sehunt mostanában.

Luhan felhúzta az egyik szemöldökét.

- U-utálja?

Jieun bólintott.

- Én sem tudom, hogy miért utálta meg ilyen hirtelen, amikor nem rég még odáig volt érte. Miután az apám felbérelte Sehunt magántanárnak és elmondta Hyorinak, ő nagyon dühös lett miatta. Azt hittük, örülni fog neki, de végül teljesen az ellenkezője történt.

Lehet, hogy azért, mert... rajta kapott minket az irodában? 

- És van még egy elsődleges dolog Sehunnal kapcsoltban, amiért tényleg nem kell aggódnod, hogy egy házban lakik Hyorival és együtt mentek New Yorkba.

Luhan összeráncolta a szemöldökét.

- Mi az? - kérdezte

Jieun nyelt egy nagyot, és vett egy mély levegőt.

- A-azt... sajnos nem mondhatom meg - mosolyodott el.

Ezzel Luhan még inkább összezavarodott.

Lehet, hogy... ő tudja, hogy Sehun meleg?

- Rendben, megértem... Szóval visszatérve a kérdésemhez. Miért pont Sehunt bérelte fel az édesapátok magántanárnak?

Jieun elmosolyodott.

- Mert az apán teljesen megbízik benne Hyorival kapcsolatban - miután kimondta ezt, a mosolya elhalványult, amit Luhan azonnal észrevett.

- Miért lettél szomorú?

- N-nem. Nem vagyok szomorú. Csak örülök... örülök, hogy Sehun őrangyalként vigyáz a húgomra.

Hallva ezt, Luhan szíve kihagyott egy ütemet.

Ő-őr... angyal?

Jieun a karjába ütött játékosan.

- Yah! Mondtam, hogy ne legyél szomorú és féltékeny Sehun miatt. Lehet, hogy ő az őrangyal, de te  vagy Hyori fényes páncélú lovagja - kuncogott Jieun.

Luhan az előtte lévő ételre pillantott, majd folytatta az evést. Fájt neki hallani ezt a sok dolgot a nővéredtől.

Nem akarok lovag lenni. Angyal akarok lenni én is. 

---

Sikerült elaludnod a gépen, de a fejed időként lebukott. Sehun, aki zenét hallgatott, észrevette ezt, és óvatosan a vállára hajtotta a fejed, így legalább nem fog fájni a nyakad, ha felkelsz. 

- Tényleg egy malac vagy - motyogta halkan.

Zene hallgatás közben fejét a fejedre hajtva lassan ő is elaludt. 

---

Luhan hazament.

- Hol voltál? Nem tudtad, hogy szünet van ma? Csak nem randin vol...

- Fogd be! - mondta Luhan, ahogy levetett magát a kanapéra Kai mellé.

- Mi történt?

Luhan nagyot sóhajtott.

- Beszéltem Hyori nővérével - válaszolt, mire Kai kíváncsian fordult felé.

- Tényleg? Jól néz ki? Szexi? Nagy mellei vannak? Milyen...

- Jongin! Azt hiszem, be kellene ezt fejeznünk.

Kai összeráncolta a szemöldökét.

- Mire gondolsz?

- Úgy értem ezt! Ezt az ördögi tervet.

Kai gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Mégis mi ütött beléd, hogy így gondolod, huh?

- Annyira gonosz voltam - Luhan nyelt egyet, míg Kai csak bámult rá. - Minden, amit Lee Hyoriról gondoltam. Minden... rossz volt.

- Akkor miért akarod abbahagyni a tervet?

- Mert nem akarok bántani egy ártatlan embert. Neki valójában semmi köze ehhez az egészhez.

- De te mondtad, hogy Hyori az oka, amiért Sehun oda költözött hozzájuk - gúnyolódott Kai. - És ő volt az oka, amiért szakítottál vele, nem?

Luhan a térdére hajtotta a fejét.

- Jól van! Szóval nem akarod bántani Lee Hyorit? Akkor, mit gondolsz, mi fog történni így, hogy megbízik benned, te pedig lógva hagyod? Mond el! Most már így is úgy is fájdalmat fogsz okozni neki.

Luhan elgondolkodott. Kainak igaza volt. Most, hogy elkezdték a tervet, már kizárt, hogy ne bántsa Hyorit.

- Meg mondanád, hogy miért viselkedsz úgy, mintha valami baj lenne? Mit mondott a nővére?

Luhan felnézett Kaira.

- Utálja Sehunt. Nem ő akarta felbérelni magántanárnak.

- Ennyi az egész? Van még valami más? Lehetetlen, hogy ennyire rosszul érezd magad azért, mert valami gonoszat teszel. Ez nem te vagy, Luhan. És nem hiszem el, hogy Hyori ártatlansága az egyetlen ok, amiért abba akarod hagyni a tervet. - Erre Luhan nagy kérdő szemekkel nézett Kaira.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Azt, hogy valami más van a háttérben, amiért be akarod fejezni ezt az egészet.

- Várj egy percet, várj egy percet. Hadd kérdezzek valamit: Miért tűnik úgy, mintha te annyira érintett lennél ebben az egészben? Neked semmi bajod nem lesz attól, ha én kiszállok. - Erre Kai elfordította a fejét és összeszorította a fogát. - Mond Kim Jongin, tetszik neked Lee Hyori?

Erre hitetlenkedve nézett Luhanra.

- Megőrültél? Rohadtul huszonhárom éves vagyok, Hyori meg csak egy tini.

- Tudom! Ezért vagyok kíváncsi hogy, miért vagy ilyen dühös, amiért abba akarom hagyni a tervet.

Kai mély levegőt vett, mielőtt megszólalt.

- Ne kend rám az egészet, Luhan! Nyilvánvalóan kerülöd a kérdésemet.

Luhan összeráncolta a szemöldökét.

- Mi mást mondott még Hyori nővére?

Lulu elfordította a fejét, miközben átölelte a térdeit.

- Azt mondta, hogy... S-sehun úgy viselkedik, mint... H-hyori őrangyala.




Egy perc csend.




- Mondd meg nekem, Luhan... Talán máris beleszerettél Lee Hyoriba?

---

Jaj, visszatértem ^^

 (egyelőre csak ideiglenesen, mert még nem vagyok 100%-osan egészséges - el is fáradtam most rendesen ^^" - de megpróbálok holnap is hozni egyet.) 

És most nagyon örülnék neki, ha hagynátok sok szép kommentet, hogy még jobban legyek ^^ 

Amúgy aki szeretne, nyugodtan ismerősnek jelölhet facebookon. Nem harapok :P Illetve twitteren is követhet (ott szemtanúja lehet a Sehun iránti nyáladzásomnak XD) @eronikki

18. Awkward - Kínos

KÍNOS

Ledöbbentél a hallottaktól, és visszatartottad a lélegzeted, ahogy továbbra sem néztél Sehunra.

- Nem hiszel nekem? - kérdezte, amit sokadjára is figyelmen kívül hagytál. Amikor megfogta a kezed és az ágyékéra helyzete azt, még inkább lesokkoltál. Abban a pillanatban, amint a tenyered kapcsolatba került fedett tagjával, összerezzent és hiába próbálta elnyomni, halk nyögés hagyta el a száját. Meglepődtél, ahogy érezted a dudort - azt, amire már annyira vágytál, mielőtt megtudtad, hogy meleg.

Sehun csukva tartotta a szemeit, és hallani lehetett, ahogy a légzése felgyorsul. Hamarosan felnyíltak pillái és rád nézett:

- Ezt csinálod velem, és képtelen vagyok a fürdőszobában maszturbálni, aztán úgy beszélni veled, mintha ennek egyáltalán nem lenne jelentősége számomra - mondta, mire nagyot nyeltél ás rá emelted a tekinteted. - Tetszik, amit érzel? - kérdezte, miközben erősebben nyomta a kezed a nadrágjában lévő dudorhoz.

Amint bizseregni kezdtél lent, nyeltél még egyet és elhúztad a kezed. Ezután felálltál és a fürdőszoba felé indultál, de Sehun közbe szólt:

- Nedves vagy?

Megtorpantál.

- Azért mész a fürdőszobába, mert benedvesedtél tőlem?

Most biztos csak provokál - gondoltad magadban, majd visszanéztél rá.

- Igen, azért.

Sehun meglepődött, nem erre a válaszra számított.

- Miért, Seonsaengnim, szeretnéd, hogy én is bebizonyítsam? - kérdezted, miközben lassan és csábosan felé lépkedtél.

Sehun csak bámult rád, kicsit ledöbbent, amikor az ölébe ültél, combjaiddal közrefogtad őt, és a vállaiba markoltál.

- Szeretnéd érezni, hogy milyen nedves vagyok, Sehun-ssi? - kérdezted csábító hangon. Nagyon ideges voltál belül, mert sosem csináltál még ilyet ezelőtt, de Sehun zavart reakciója adott némi bátorságot.
- Azt mondtad még sosem volt dolgod puncival, igaz? - húztad az agyát, majd megfogtad az egyik kezét.
- Mert nem érdekel - folytattad és a lábad közé helyezted a kezét. Beharaptad az ajkad, ahogy összerezzentél Sehun meleg végtagjának érintésétől odalent. Sehun ledöbbent előző cselekedetedtől, de legfőképpen attól, amit akkor érzet, amikor megérintette az ágyékod. Forró volt és nedves.
- Próbáld meg így! - mondtad, ahogy elkezdted Sehun mutatóujját fedett nőiességeden dörzsölgetni. - Ohh - nyögtél fel, és lehunytad a szemed. Ezután hagytad, hogy egyedül csinálja, miközben újra a vállaiba kapaszkodtál megtámaszkodva rajta.

Hamarosan úgy döntött, hogy bevezeti ujjait a rövidnadrágodba, de még mindig a bugyiidon kívül maradt. Egy öntelt mosoly jelent meg az arcán.

- Máris milyen nedves vagy - állapította meg, miközben örömittas arckifejezésedet nézte.

Kihúztad Sehun kezét a nadrágodból, majd a válladra tetted azt, ahogy lassan fedett férfiasságához dörgölőztél.

- Uhh..

- Ohh..

Mindkettőtök száját hangos nyögés hagyta el az intim helyzettől. Sehun megszorította a feneked, ahogy mindketten élveztétek egymás közelségét.

- A...Ah - A légzésed felgyorsult, egyre magasabb nyögések szakadtak fel belőled. Próbáltátok visszafogni a hangotokat, nehogy valaki meghallja. Begyorsítottál, és hamarosan Sehun vállára borultál, ahogy elélveztél.

Sehun összeráncolta a szemöldökét.

- T-te máris elérted az... orgazmusod?

Zavarodban lehunytad a szemed, alig csináltátok öt percig, és már is elélveztél... Még mindig ugyanabban a pozícióban voltál; átölelted Sehun nyakát, és fejed a vállán pihent. Kínos csend következett. Összegyűjtöttél egy kis energiát, fejed továbbra is lehajtottad, a szégyentől képtelen voltál Sehunra nézni, és a fürdőbe rohantál. Sehun vett egy mély levegőt, miközben öklével az asztalra csapot, és átment a saját fürdőszobájába, hogy könnyítsen magán.

---

A következő nap Jieun keltett.

- Yah, Hyori-ah! Ébredj már! 

Megfordultál az ágyban, és egy párnát tettél a füledre. Még csak hajnali három volt. 

- Yah! Néhány óra múlva indul a géped - erre azonnal felültél az ágyon.

- Gép? Miről beszélsz? 

- Arról, hogy a következő három napot New Yorkban töltöd Sehun-ssi társaságában. 

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Mi?! New Yorkban? Három napot? Megőrült? 

- Nos, Sehun-ssi nem, de az apád és az övé igen.

- Apa?! - nyüszítettél, miközben visszadőltél az ágyadra dühösen.

***

- Vigyázz magadra, jó? - mondta Jieun. Te csak közönyös arccal bámultál ki a fejedből. A nővéred egy pillantást vetett Sehunra, majd visszafordul hozzád mosolyogva. - A következő utáni héten lesz a körutam New Yorkban, szóval addig meg kell tanulnod, hogy hogyan viselkedj, amikor nem vagyok melletted, oké? 

- Mindig jól viselkedek! - nyafogtál. 

- Akkor jó - mondta Jieun, majd összeborzolta a hajad. - Jobb ha mentek. Nemsokára indul a gép. 

Úgy is tettetek, miután elköszöntél a nővéredtől. 

***

Az út a repülőtérig elég kínosan telt. Te és Sehun az ablakon kifelé bámultatok, miközben mindketten a tegnap estén gondolkodtatok.

Nem kellett volna megtennem, huh! - szidtad magad egyfolytában. 

Míg Sehunt az zavarta, hogy milyen gyorsan érted el az orgazmusod. 

Nem hittem, hogy ez lehetséges - gondolta figyelembe véve a tényt, hogy szexuális felvilágosítást tanít. - Amikor nekem legelőször orgazmusom volt legalább tizenöt percig maszturbáltam. 

Hamarosan megérkeztetek a reptérre. Testőrök kísértek a gépig. Hátra néztél, és már nem láttad őket Sehun mögött. 

- Hol vannak?

- Ők nem jönnek velünk - mondta Sehun, szemeit elfedte a napszemüvege. Vettél egy mély levegőt, és elfordultál, hogy ne legyél olyan közel hozzá. 

Sehun csak mosolygott magában.

A jegyetek egymás mellé szólt, aminek még a gondolatát is utáltad. 

Miután elhelyezte a cuccait a csomagtérben, Sehun rád nézett, s felajánlotta a segítségét: 

- Add ide a táskád.

- Meg tudom oldani egyedül is - mondtad. 

- Rendben, te mondtad. - Ezután otthagyott, és leült a kijelölt helyére, ami az ablak mellett volt. Felemelted a táskád, de nem gondoltad, hogy ilyen nehéz lesz. A tőled telhető legtöbb erővel próbáltad feltenni a csomagtérbe, de egyszerűen túl nehéz volt. Sehun is észrevette, ahogy szenvedsz. Felsóhajtott, és már éppen fel akart állni, hogy segítsen, amikor egy férfi mély hangon közbe szólt: 

- Segítsek, kisasszony? 

A karjaidnak már nem sok hiányzott, hogy feladják, amikor meghallottad a mély hangot. Felnéztél az illetőre, és egy férfit láttál nagy fülekkel, de egyáltalán nem nézett ki rosszul. Jóképű volt és magas. Nem várta meg a válaszod, elvette a táskád és felrakta a csomagtérbe. 

- K-köszönöm - mosolyogtál, amit ő is viszonzott, és felrakta a saját csomagjait is. 

- Egyedül vagy? - kérdezte. 

- Um... Nos - dadogtál, ahogy Sehunra néztél, míg ő téged méregetett. - I-Igen, egyedül vagyok. 

Egyedül, mi? Gondolta Sehun, miközben a telefonja megcsörrent. 

- Oh, ne, Mr. Lee - hangsúlyozta ki a szavakat szándékosan, hogy te is halld, kivel beszél.

A tested megmerevedett, ahogy hallottad az apád nevét. Ekkor az ismeretlen srác hirtelen megszólalt: 

- Chanyeol vagyok, egyébként. Téged hogy hívnak? 

- Yah, Hyori-ah! Az apád beszélni szeretne veled - mondta Sehun, majd feléd nyújtotta a telefonját. Fejbe vágtad magad gondolatban, miközben szúrós pillantásokat vetettél Sehunra, és elvetted a telefont. 

Láttad, hogy Chanyeol mosolyog.

- Szóval Hyori... Örvendek a találkozásnak - mondta, s a helyére ment, ami pontosan Sehun előtt volt. 

Sehunra néztél, mielőtt beleszóltál a telefonba. 

- Ne, apa? 

- Csak azt akarom mondani, hogy élvezd az utat Mr. Oh-val. Koreai idő szerint este hétre fogtok megérkezni, úgyhogy pihenj egy kicsit. Rendben? 

Vettél egy mély levegőt.

- Ne!

- Jól van. Viszlát, szívem - köszönt el az apád, mielőtt letette.

Visszadobtad Sehunnak a telefonját, ahogy leültél a helyedre. 

- Megtennéd, hogy nem zavarsz mostantól? - mondtad halkan összeszorított fogakkal.

- Mégis mivel zavarnálak? 

- Csak hagyj aludni! - nyafogtál.

Anélkül, hogy tudtátok volna, Chanyeol végighallgatta a kettőtök közt történő párbeszédet, miközben elmosolyodott magában. 

Hirtelen előre hajoltál, és megnézted, hogy ül-e valaki Chanyeol mellett. Abban a pillanatban, mikor láttad, hogy nincs mellette senki, felálltál és oda mentél hozzá. Éppen zenét hallgatott, a fülesei be voltak dugva. 

Amikor meglátott, rámosolyogtál. 

- Ülj le! - mondta mosolyogva, miközben kivette a fülesét. 

- Ó, nem szükséges. Bármikor megérkezhet a hely tulajdonosa. Én csak...

- Ez a két hely az enyém.

- A tiéd?

Chanyeol csak bólintott.

- Igazából nem szeretem, ha ülnek mellettem utazás közben. 

- A-ah, g-geurae? Akkor csak...

- Hé, nem én mondtam, hogy ülj le? - kérdezte. - Csak beszélgetünk, nyugi. 

Ezután leültél mellé. 

- Az ok, amiért nem szeretem, ha mellém ülnek az az, hogy könnyen irritálttá válok a szokásaiktól. Vagy túl hangosan horkolnak, amikor alszanak... vagy túl sokat mozgolódnak, és megütnek... ilyesmik. 

- Akkor miért nem utazol az első osztályon?

Chanyeol elmosolyodott, majd lenézett.

- Akármennyire is szeretném, nem lehet. 

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Egyébként - kezdte. - Úgy látszik... elégé utálod a barátod... - nézett hátra Sehunra, aki valószínűleg elaludt a napszemövegében. 

Zavart mosoly jelent meg az arcodon.

- Nos.. az előbb, mikor azt hazudtam, hogy egyedül vagyok...

- Nem baj. Ne aggódj miatta - mosolygott rád. 

- Köszönöm, most visszamegyek a helyemre - mondtad, mire Chanyeol bólintott és visszarakta a fülesét. 

Amint visszaértél a helyedre, a hangosbemondó beszélni kezdett: Jelenleg a harmadikok vagyunk a felszállási sorban, várhatóan hét perc múlva a levegőbe kerülünk. Kérjük, hogy kapcsolják be a biztonsági öveket, és győződjenek meg arról, hogy a kézipoggyászokat a felső tároló rekeszbe vagy az önök előtti ülés előtt helyezték el. Fel és leszállás előtt a lábtartókat, tálcákat és az ülést hajtás függőlegesbe. Kérjük kapcsolják ki az elektronikus eszközöket, laptopokat és telefonokat is. A repülőn tilos a dohányzás. Megértésüket köszönjük, és további jó utat kívánunk!

Te és mindenki más is bekapcsoltátok az öveket, amikor hirtelen érezted, hogy Sehun megszorítja a kezedet. Összeráncolt szemöldökkel néztél rá.

- Yah - el akartad húzni a kezed, mire még erősebben szorította. 

- Fogd meg a kezem, kérlek - mondta, miközben szemeit lecsukta a napszemüveg alatt. 

Nemsokára elindult a gép. 

Ahogy teltek a másodpercek úgy lett egyre szorosabb Sehun szorítása, amitől aggódni kezdtél. 

- J-jól vagy? - kérdezted, mire csak bólintott egyet.

Lassan felszálltatok és érezted, ahogy Sehun keze remegni kezd még mindig erősen szorítva a tiédet. 

Úgy döntöttél, megfogod mind kettő kézzel, miközben beszéltél. 

- Szóval félsz a felszállástól? - Nem válaszolt, továbbra is csukva tartotta a szemeit. - Fontos dolgot kell elintéznünk New Yorkban? Meg kellett volna mondanod az apámnak és a tiédnek, hogy nem bírod a repü...

- Nem tehetem - mondta gyorsan, miközben vett egy mély levegőt. 

Hamarosan vízszintesbe került a gép, mire Sehunnak is sikerült lenyugodnia. Amikor egy utaskísérő sétált végig a folyosón, oda fordultál hozzá: 

- Elnézést, kérhetnénk két szendvicset?

- Tonhalat, csirkét vagy sertést szeretnének? - mosolygott az utaskísérő.

- Egy pillanat - mondtad, majd megbökted Sehun vállát. - Milyet szeretnél?

- Nem vagyok éhes. 

Vettél egy mély levegőt, mielőtt visszafordultál a stewardesshez. 

- Kérhetnék mind háromból?

- Persze, Agassi. Mindjárt visszajövök - mondta mosolyogva, majd elment a szendvicsekért.

- Ezt volt az első? - kérdezte Sehun hirtelen.

- Mi? - néztetek egymásra.

- Tegnap este... ez volt az első, hogy...

- Itt vannak a szendvicsek, Agassi. Tonhal, csirke és sertés.

- Köszönöm.

- Szívesen. Hozhatok valamit inni esetleg? 

- Csak vizet, kérem - mondtad, mire az utaskísérő oda adta, majd tovább ment. 

- Hyori-ah...

- Mit szeretnél? - kérdezted Sehunt.

- Ez volt az el...

- Nekem a tonhalas kell, oké? Válassz a csirke és a sertés között! - mondta szándékosan kerülve a kérdést. 

- Hyori-ah...

- Enned kelle..

- Válaszolj a kérdésemre! -szólt rád kicsit erélyesebben Visszaraktad a szendvicset a tálcára és vettél egy mély levegőt, mielőtt becsuktad a szemed. Nem volt elég bátorságod, hogy Sehunra nézz. 

- Felejtsük el, ami tegnap este történt, Sehun-ssi!

Hallottad, ahogy kinevet.

- Szerinted ez lehetséges? Alig tudtam aludni az este, folyton az járt a fejemben, hogy milyen gyorsa...

- NE BESZÉLJ MÁR RÓLA! - kiabáltál, képtelen voltál visszafogni magad. Mindenki felétek fordult, mire Sehun bocsánatkérően meghajolt. 

- Megtennéd, hogy nem beszélsz úgy, mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga?! Mondtam már, hogy felejtsd el! És ne merd felhozni az apám vagy a tiéd előtt! - jelnetted ki, mielőtt haraptál egy nagyot a szendvicsedből. 

Sehun hátra dőlt az ülésébe, és onnan figyelt tovább.

- Arasseo, de eszedbe juthatott volna, hogy valójában megcsalod az udvarlód, amikor hozzám dörgö..

Sehun mondata félbe maradt, amikor valami - pontosabban a tonhalas szendvicsed - landolt az arcán. Egyenesen képen találtad a szendviccsel. Szúrós szemekkel nézted, ahogy letörölte magáról az ételmaradékot. 

- Utoljára mondom el: Felejtsd. El. Az. Egészet. Ha mégegyszer megemlíted... esküszöm, hogy soha nem bocsátok meg neked. 

Ahogy szóba került az udvarlód, eszedbe jutott hogy, még nem is mondtad el neki, hogy városon kívül leszel a hétvégén. Mentálisan fejbe vágtad magad. Legközelebb csak akkor tudsz szólni neki, amikor elértétek New Yorkot. Idióta Hyori. 

---

Miért nem jön már? - kérdezte magában Luhan, miközben a házatok előtt várt. Próbált elérni telefonon, de ki voltál kapcsolva. Mutatóujjával megérintette az állát, ahogy folytatta a beszédet: Sehunnak már biztos az iskolában kell lennie, mivel nincs itt a kocsija. Bólintott egyet, majd leállította a motort és kiszállt a kocsiból. Megnyomta a csengőt és zsebre tett kezekkel várta, hogy valaki ajtót nyisson.

- Majd én nyitom. Csak folytassák a terítést - mondta Jieun, miközben elindult a bejárat felé. Amint kinyitotta az ajtót, elmosolyodott. - Miben segíthetek? 

- Ne, Luha... Lu Lu vagyok. Én.. - A "Lu" név hallatán Jieun szemei elkerekedtek, ahogy levegőért kapkodott.

- Ú-úgy érted, te vagy Cupido Lu? 

Luhan szemei is elkerekedtek a döbbenettől, majd szégyenlős mosolyra húzta a száját.

- N-ne - vakarta meg a tarkóját. 

- Mit keresel itt? Hyori nem mondott neked semmit? 

Luhan összeráncolta a szemöldökét. 

- Miről?

- Arról, hogy New Yorkban tölt három napot. - Lulu teljesen meglepődött.

- N-nem mondott nekem s-semmit. 

- Biztos még álmos. Ő maga sem tudott róla, ma reggel szóltam neki, amikor felkeltettem. 

- V-valóban?

Jieun bólintott. 

- Korán van még, biztos randira akartad vinni a húgomat.

- Randira? Nem, iskolába szoktam vinni. 

- De ma szünet van - nevetett Jieun.

- Sz-szünet? Ma? - kérdezte Lulu, mire a nővéred bólintott.

Idióta Kim Jongin! Ez miért nem mondtad?  

- Oh, elfelejtkeztem róla - színlelet egy hamis mosolyt Luhan. - És mi van Seh... - hirtelen elhallgatott, mire Jieun összeráncolta a szemöldökét.

- Micsoda?

Nem tudhatja meg, hogy ismerem Sehunt.

Luhan megrázta a fejét, majd elmosolyosodott.

- Egyébként, ha már itt vagy... miért nem reggelizel velem? Beszélgethetünk egy kicsit. Talán tudok adni néhány jó tanácsot a húgomhoz - mondta Jieun, egyik szemöldökét felemelve.

Luhan megvakarta a tarkóját egy mosoly kíséretében.

- Hát... talán nem... utasítom vissza - mindketten kuncogtak, mielőtt Luhan bement a házba.

Ha ma ünnep van, akkor még is hová ment Sehun? Vagy... lehet, hogy Hyorival van?

---

Nos, ez az utolsó fejezet péntekig, ugyanis holnap fekszem be a kórházba (ha van az olvasók között miskolci, az nyugodtan bejöhet meglátogatni, hogy ne unatkozzak:3) és valószínűleg csütörtökön fognak kiengedni. Ha nem lesznek nagy fájdalmaim, akkor már pénteken nekiállok a fordításnak. Nagyon élvezem, mert már rég olvastam az elejét, és annyi mindent elfelejtettem, hogy sok minden még nekem is új. :D 

Aztán ma azon gondolkodtam, hogy nagyon örülnék neki, ha mindent olvasó belájkolná a postot, hogy tudjam hányan vagytok pontosan, és hagynátok minél többen kommentet, mert néha-néha kiválogatom a "legjobbakat és legviccesebbeket" és lefordítva elküldöm az eredeti alkotónak, hogy tudja, mennyire szeretik ezt a történetet itt is :3 Nem kell regényeket írni csak négy-öt sorban kifejteni a gondolataitokat :P Azoknak, akik regényt írnak, köszönöm, élvezet olvasni. <3

És hogy ma se maradjatok Sehun nélkül: 

17. The Weird Truth - Furcsa Igazság

FURCSA IGAZSÁG

Másnap reggel Sehun korán elment, csakúgy mint hétfőn. Reggeli közben a nővéred meglepő kérdést tett fel:

- Szóval, ki az a Cupido Lu? - Hirtelen félre nyelted a szádban lévő falatot, mire Jieun egy pohár vizet tolt eléd. - Ő volt az a srác, aki a virágokat adta hétfőn?

Rápillantottál, mielőtt bólintottál egyet.

- Nagyon, nagyon édes lehet, ha ennyire próbálkozik. Még ha ez a hatalmas maci kissé ijesztő is, a gondolat, hogy neked küldte nagyon aranyos tőle - mondta a nővéred, miközben összecsapta a tenyereit. - És az, ahogy nevezi magát... Cupido Lu... Aigo! Annyira cuki.

Hamarosan befejezed a reggelit, és megmostad a fogad. Elindultál, készen az iskolára, de már kint várt rád egy autó. Igen, Lulu autója. Ekkor láttad, hogy lehúzza az ablakot, és rád kacsint. Nagyot nyeltél, mielőtt egy félszeg mosolyra húztad a szád, és egyik kezeddel integettél neki, mire ő intett, hogy szállj be. Így is tettél. Megköszörülted a torkod, majd megszólaltál:

- Jó reggelt, Lulu-ssi!

- Jó reggelt! - köszönt ő is mosolyogva, majd elindult az iskola felé.

Amint megérkeztetek, Luhan leparkolt a suli parkolójában. Míg azon gondolkodtál, hogy miért parkolt le, egyszer csak megszólalt:

- Ezentúl nem szeretnéd velem tölteni a hétvégéket?

Meglepett arccal néztél rá.

- A h-hétvégket? Miért?

- Mert ezt szeretném - mondta természetesen.

- Nos... meg... meglátom. Még nem tudom, hogy mi...

- Nem tudnád szabaddá tenni ezt a hétvégét csak most az egyszer?

- Nem ígérhetem, de megpróbálom - mondtad, mire Luhan elfordult eljátszva a szomorú és depressziós énjét.

- El fogsz késni. Azt hiszem, indulnod kellene - motyogta, de nem nézett rád. Erre megfogtad a kezét és megszólaltál.

- Lulu-ssi, ne légy ilyen, ké...

- Ne érj hozzám! - emelte fel a hangját hirtelen.

---

- Seonsaengnim, itt van a korábbi házifeladatom - mondta az egyik diák Sehunnak az irodában, mire ő rá nézett.

- Legközelebb nem fogadom el, ha nem adja be időben. 

A tanuló bólintott egyet. Sehun ki akarta venni a tollat a zsebéből, de nem találta ott. Átkutatott minden kis négyzetcentimétert, de valószínűleg a kocsijában felejtette. 

- Kölcsönkérhetnék egy tollat? - kérdezte a diákot, aki nagyon szívesen nyújtott át neki egyet. Kipipálta a lány házifeladatát, majd visszaadta a tollat és a papírt is. 

- Köszönöm, Seonsaengnim - mondta.

Sehun bólintott egyet és elmosolyodott. Miután a diák távozott, felállt, és bosszúsan sóhajtott. Idióta Sehun! Miért hagytad a tollat a kocsiban? - kérdezte magától, majd kiment az irodájából. 

---

Teljesen ledöbbentél, míg Luhan elkerekedett szemekkel bámult rád. 

- Rendben, ne haragudj, nem érintelek meg többet - mondtad, mire Luhan megköszörülte a torkát. 

- É-én sajná... - de nem tudta befejezni, mert kinyitottad az ajtót, kiszálltál a kocsiból, és egy gyors köszönöm után becsuktad azt. 

---

Sehun egyenesen a parkolóba ment, miközben kiszedte a kocsikulcsot a zsebéből. Hirtelen a szemei észrevettek egy nagyon ismerős női alakot kiszállni az egyik autóból. 

- Hyori-ssi? - suttogta magának, ahogy alaposabban is szemügyre vette a lányt. És igaza volt.

Összeráncolta a homlokát, miközben azon gondolkodott, miért voltál a parkolóban és szálltál ki egy olyan autóból, amit még sosem látott ezelőtt. Mikor elindultál a bejárat felé, úgy döntött jelez neked. 

- Pszt - szólt. 

Mégis hogy mert rám kiabálni? - gondolkodtál magadban. Annyira elmerültél a saját kis világodban, hogy nem is hallottad Sehun hangját. 

- Pszt - ismételte meg, amit végül te is meghallottál. Felé néztél, mikor Lulu kocsija elindult kifelé a parkolóból ezzel felkeltve mindkettőtök figyelmét. 

- Ki volt az? A Cupidod? - kérdezte Sehun nyilvánvalóan kötekedésképen. Csak bámultál rá, míg folytatta: - Elhozott otthonról? 

- Komolyan, Seonsaengnim! Muszáj erről beszélnünk az iskolában? - mondtad szemeidet forgatva, és elindultál befelé. 

- Yah, Hyori-ah! - kiabált utánad Sehun olyan hangosan, hogy az egész parkoló visszhangzott tőle. 

---

- Beszélnem kell veled, Kai! Azonnal! - Szólt a telefonba Luhan, rögtön azután, hogy ott hagytad őt egyedül a kocsiban. 

- Várj meg! Mindjárt ott vagyok a parko...

- Csak találkozzunk a legközelebbi kávézóban! 

- Rendben - egyezett bele Kai, mielőtt befejezte a hívást. Elrakta a telefont a zsebébe, mikor hirtelen hangos kiabálást hallott séta közben.

- Hyori-ah! - Erre felkapta a fejét, és majdnem beléd ütközött, ahogy felé sétáltál. Rád, majd Sehunra nézett felváltva. Sehun őt nézte, míg te sziszegve kikerülted Mr. Kimet. Ezért halott vagy otthon, Oh Sehun-ssi!

---

- M-megzavartam valamit? - érdeklődött Kai. Sehun megrázta a fejét, mielőtt a kocsijához ment, és kivette a tollát. 

- Oh Sehun-ssi - szólt utána Jongin. 

- Oh? - nézett rá Sehun, miután becsukta az ajtót.

- Hallottam, hogy privát órákat tartasz az egyik diáknak. 

Sehun ledöbbent, de nem mutatta ki.

- Psh, és mégis honnan hallottad ezt? - kérdezte, miközben elsétált Kai mellett.

- Valahonnan... Valójában, már kezdettől fogva tudtam. Hogy ez csak pletyka, nem igaz? 

Sehun elmosolyodott.

- Természetesen - ezzel férfiasan megveregette Kai vállát, miközben hozzá tette: - Most megyek. El kell intéznem néhány dolgot. 

Kai bólintott, mielőtt Sehun elsétált. Csak figyelte őt, ahogy visszament az iskolába, miközben egy gondolat cikázott keresztül a fején: Milyen jó színész vagy Oh Sehun-ssi! Elvigyorodott, a kocsijához ment és beindította a motort, majd elhajtott. 

---

- Seonsaengnim, itt vannak az előző feladatsor pontszámainak feljegyzései - mondta az egyik diák, aki az osztály titkára lehetett. 

- Ó, köszönöm - válaszolt Sehun, mire a lány pirulva hajtotta le a fejét. Éppen meg akart fordulni, amikor Sehun utána szólt. - Elnézést, Szólna Ms. Lee Hyorinak, hogy látni szeretném? Küldje az irodámba és mondja meg neki, hogy beszélnünk kell a jegyeiről. 

- Ah, N-ne! - mondta a diák, mielőtt még egyszer meghajolt, és kiment Sehun irodájából. 

 ***

Míg az első óra anyagát másoltad, valaki kopogott a tanterem ajtaján, de figyelmen kívül hagytad és folytattad az írást. 

- Ms. Lee - szólított meg hirtelen a professzor. 

- Ne, Seonsaengnim? - néztél fel rá. 

- Mr. Oh beszélni szeretne magával a jegyeiről. - Megforgattad a szemed tudva, hogy csak is Sehun lehet, aki az óra közepén hívat. 

- Jegyek? - gúnyolódtál. 

- Most menjen, Ms. Lee! - mondta a tanár.

- Ne, arasseoyo - forgattad a szemeid ismételten. 

***

- Mit akarsz? - kérdezted, rögtön miután benyitottál Mr. Oh irodájába. Amint meghallott, felnézett rád.

- Talán bezárhatnád az ajtót, mielőtt otthoni stílusban kezdesz el velem beszélni - mondta, mire felsóhajtottál, és becsuktad az ajtót. - Valójában nem azért hívattalak, hogy a jegyeidről be...

- Tudom, úgyhogy mondd gyorsan, mert nem akarok sokat hiányozni az óráról egy kis semmiség miatt. 

- Zárd be az ajtót! - mondta Sehun.

- Minek? - kérdezted.

- Csak csináld, amit mondok. 

Megforgattad a szemed, és úgy tettél, ahogy kérte. Amint visszafordultál, láttad, hogy Sehun már el is indult feléd. Hátra léptél, és érezted, hogy a hátad neki ütközik az ajtónak. Néhány centiméterre állt meg a testedtől, ahogy behúzta az ajtón lévő függönyt. 

- Y-yah, Sehun-ssi! - dadogtál, mire az említett a füled mögé sepert néhány hajtincset. Megborzongtál, amikor érezted finom ujjait a bőrödön. 

---

- Miről akartál velem beszélni? - kérdezte Kai, miután találkozott Luhannal a legközelebbi kávézóban. 

- Az a kurva dühös rám - mondta megforgatva a szemeit. 

- Miért? 

- Mert véletlenül rákiabáltam, amikor hozzám ért.

- Miért kiabáltál, te idióta? - gúnyolódott Jongin.

- Annyira u-utálom azt a ribancot, hogy amikor hozzám ért, kiakadtam. 

- Miért? Talán a farkodhoz ért, hogy így reagáltál? Ugyan már... tönkre teszed a tervünket.

Luhan megforgatta a szemét ismét. 

- Rendben, rendben. Később elmegyek érte és bocsánatot kérek.

- Helyes!

---

- Nem megmondtam már, hogy utálom a gusztustalan pletykákat? - kérdezte Sehun, mire idegességedben bólintottál egyet. 

Egy öntelet vigyor jelent meg az arcán, majd egyik kezét levezette a blúzod legelső gombjához.

- De miért vagy ilyen makacs? - Ujjai már a második gombnál jártak. Mikor felfogtad, hogy hol vannak a kezei, gyorsan eltoltad magadtól.

- Csak térj a lényegre! - kiabáltál.

Sehun elvigyorodott.

- Miért vagy ilyen türelmetlen? Nyugi! - mondta, s mindkét kezét az oldalra tette.

- Sehun-ssi! - nyöszörögtél, ahogy megpróbáltad lefejni magadról az ujjait, mire ő sokkal szorosabban tartott. Arcáról eltűnt a mosoly.

- Hányszor mondjam el, hogy ne szólíts a nevemen, amikor az iskolában vagyunk? Nem zavar, hogy bárki meghallhatja, hogy a keresztnevemen szólítasz?

Nem mondtál semmit.

- Vagy már el is kotyogtál valami olyat kettőnkről, amit nem kellett volna?

Hitetlenkedve néztél rá.

- Újabb pletyka van az iskolában? - kérdezted.

Erre Sehun hátra lépett, és visszament a székéhez, miközben még mindig téged nézett az ajtónál.

- Mr. Kim hallott egy olyan szóbeszédet, hogy privát órákat tartok az egyik diáknak - mondta a professzorod, mire összeráncoltad a szemöldököd.

- És mégis honnan a pokolból tudhatná ezt?

- Úgy érted, hogy nem mondtál senkinek semmit?

Megráztad a fejed.

- Miért akarnék szóbeszédbe keveredni egy meleggel?

Sehun vett egy mély levegőt.

- Most már visszamehetsz az osztályba! Majd beszélünk otthon!

---

Miután az összes óra véget ért, Yurához fordultál.

- Hé, most mennem kell! Szia!

- Sietsz valahová? - kuncogott a barátnőd, mire bólintottál, az azonnal felpattantál a buszmegálló felé sietve, hogy elkerüld Lulut. Amint hazaértél, az óriás medvére néztél, ami még mindig a nappaliban volt.

- Hol van Unnie? - kérdezted az egyik szobalánytól.

- Még nem ért haza az iskolából, agassi - válaszolt.

---

Miután Yura is elhagyta az iskola épületét, Luhan odalépett hozzá.

- Yura-ah, hol van Hyori? 

- Ó, azt hittem, már hazavitted - mondta meglepetten a barátnőd. Lulu összeráncolta a szemöldökét. 

- Nem, én nem.

- Akkor már elment, sietett valahová. Csak nem összevesztetek? Máris? - kérdezte Yura, mire Lulu ránézett és bólintott egyet. 

---

Vettél egy mély levegőt, ahogy ledobtad magad az ágyra. A csillárt kezdted bámulni, és az sem érdekelt, hogy felgyűrődött a szoknyád.

Ne érj hozzám! - visszhangzott a fejedben. Miért kellett kiabálnia velem? - gondolkodtál.

Az ajtó hangja zökkentett vissza a valóságba. Oda pillantottál, hogy meg nézd ki az, - Sehun - majd tekinteted visszasiklott a csillárra.

- Mit akarsz? - kérdezted.

Sehun csak a kilátszódó csipkés bugyidat és fehér combjaidat bámulta, miközben nyelt egyet. Érezte, hogy a nadrágja kezd szűkössé válni.

- Ha nem akarsz bejönni, akkor csukd be az ajtót, és hagyj magamra - mondtad, az elméd teljesen üres volt.

Sehun azonnal belépett és becsukta az ajtót, szemei továbbra is fedetlen alfeledet bámulták. Az ajtónál állt és meg sem moccant, ami kezdett zavarni téged. Rápillantottál, és már majdnem szólósra nyitottad a szád, amikor észrevetted, hogy hova néz. Követted a szemeit, és elakadt a lélegzeted, amikor láttad, hogy a szoknyád fel van gyűrődve, és kilátszik az alsóneműd. Azonnal lehúztad a szoknyád és Sehunra kiáltottál:

- YAH!

Sehun rád nézett.

- Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szép combjaid vannak, Hyori-ah - mondta.

- Minek vagy itt egyáltalán?

- Azon gondolkodtam, hogy át rakhatnánk a mai magánórát korábbra; öttől hétig, mert elég sok dolgom van így, hogy közelednek az év végi vizsgák.

- Rendben, akkor átöltözöm, úgyhogy menj ki!

Ez is ugyanolyan külön óra volt, mint a többi.

---

Másnap Lulu nem ment érted, hogy felvegyen. Felsóhajtottál, de nem tudtad, hogy a megkönnyebbültségtől vagy a szomorúságtól. Szomorúságtól?! Dehogyis! - gondoltad magadban. Amikor elérted az iskolát több, mint furcsának találtad, hogy az diákok virágszirmokat kezdtek dobálni rád. 

- Yah! - kiabáltál, miközben szúrós szemekkel néztél rájuk, de ugyanúgy folytatták a virágszirmok dobálását, teljesen figyelmen kívül hagyva téged. - Mi bajotok van, ti örültek? - folytattad a sétát, amíg meg nem láttál egy jabbawockeez maszkot viselő férfit kezében egy csokor virággal. 

Összeráncoltad a szemöldöködet.

Ki a fene az? Lulu-ssi? - kérdezted magadtól. Hirtelen a férfi átnyújtotta neked a csokrot, de nem vetted el. 

- Ki vagy te? 

- Ki más szokott neked virágot adni? - kérdezte a férfi, aki nyilvánvalóan Luhan volt. 

- Senki nem ad nekem virágot... reggel - mondtad.

- Anélkül elmentél tegnap, hogy szóltál volna, így nem tudtam virágot adni - motyogta, és újra feléd nyújtotta a csokrot, amit ezúttal elfogadtál. 

- Mi ez a maszk? - érdeklődtél. 

Valójában Luhan biztonságát szolgálta, ha esetleg jönne Sehun, ne ismerje fel. Különben mindennek vége. 

- Semmi. Csak hatalmas karikák vannak a szemem alatt, mert egész éjszaka te jártál a fejemben - mondta, kuncogásra késztetve téged.

- Szóval ez lenne a bocsánatkérés? - Luhan bólintott, megforgatva a szemeit gondolatban. - Most már megengedett, hogy megérintselek?

- Természetesen. Csak ne máshol - mondta, mire játékosan megütötted a karját.

- Akkor ezt most eltehetnéd a kocsidba, és később majd odaadod - utaltál a csokorra, Luhan pedig bólintott.

---

Időközben Mr. Oh irodájában megcsörrent a telefon.

- Yoboseyo? - szólt bele Sehun.

- Sehun-ah - mondta valaki a vonal másik végén.

- Ó, Mr. Lee. Jó reggelt!

Szóval az apád volt az.

---

Immár Luhan kocsijában voltál, ahogy átvetted a reggeli virágokat. Láttad, ahogy Lulu hátrafordul és elvesz még egy csokrot az ülésről. 

- Mi ez?!

- Ez a csokor, amit tegnap akartam adni, ez pedig a mai.

- Ugyan, Lulu-ssi! Nem eszek virágot.

- Persze, hogy nem! Mert előbb vagy utóbb engem fogsz felfalni. 

Nagyra nyílt szemekkel pislogtál rá.

- M-Mit mondtál?! - kérdezted.

Kezdj el perverzkedni, Luhan. Kezd a perverz beszéddel. - emlékeztette magát Luhan arra, amit Kai mondott neki ma reggel. Annyira undorító volt, de mit tudott tenni? Ez is Mester Kai tervének a része volt. 

Luhan kuncogott egyet.

- Hogy telt a napod, Cupido? - váltott témát.

- Nagyszerűen!

- Azért mert nagyszerűen indult velem? - kuncogtál egyet, miközben bólogattál. 

- Tudod mit, legközelebb adhatsz nekem lufit virág helyett. - Erre Luhan rád nézett, nyelt egyet, és összeráncolta a szemöldökét.

- Nem - mondta. 

- Miért? A lufik aranyosak, és olcsóbb is mint a virág - magyaráztad.

- Nem, csak ne lufit.

- Miért? 

Luhan vett egy mély levegőt.

- Nem szeretem a lufikat.

Csücsörítettél egyet duzzogás képen, aztán halkan megjegyezted:

- Akkor én majd megszerettetem veled.

- Mi? - kérdezett vissza Luhan, nem teljesen értve szavaidat. 

- Semmi. Mehetünk? - mosolyogtál, amit Lulu is viszonzott, és összeborzolta a hajad, mielőtt elindultatok. 

Amint hazaértél, neki kezdtél a szokásos délutáni teendőknek. Elköszöntél Lulutól, és megvártad, míg elhajtott. Kissé nehézkesen jutottál be a házba, mivel a két csokor virág megnehezítette a dolgodat. Hirtelen valaki elvette az egyiket.

- Sehun-ssi? - néztél fel rá. - Köszönöm. 

- Hogyhogy két csokrod van? Holnapra három lesz? - viccelődött a professzorod. 

- Igen.. igen.. tényleg vicces - kuncogtál. 

Amint beértetek, szóltál az egyik cselédnek. 

- Kérnék egy kávét a szobámba - mondtad, majd Sehunra néztél. - Te? Kérsz kávét?

- Nem, nem, köszönöm. 

- Akkor csak egy kávé lesz - mondtad még egyszer a cselédnek. 

- Ne, agassi!

- Minek neked kávé? - nézett rád Sehun. - Álmos vagy? 

- Kicsit. Sok folt a feladat mára. Azt hiszem a professzorok sietnek az utolsó néhány hétben. 

- Oh, igaz - helyeselt Sehun. 

***

Már hét óra volt, vagyis elérkezett a matek különóra ideje. Sehun elvette a matek kvíz feladatait tőled, miközben bólintott egyet.

- Nagyszerű. Úgy látom, egyre jobb vagy - dicsért meg. 

- Mondtam már: okos diák vagyok - hencegtél, mire Sehun csak elvigyorodott, majd visszatért a papírokhoz. 

- Mivel holnap nincs iskola, talán tölthetnék egy kis időt együtt, nem? - kérdezte Sehun hirtelen. 

- Együtt? Úgy érted, hogy elmegyünk valahová? - kérdezted, s a professzorod bólintott egyet. 

- De Seonsaengnim, bárki megláthat minket együtt. Senki sem tudja, hogy ilyen közel kapcsolatban vagyunk - magyaráztad.

- Bízz bennem! - mondta, mielőtt eléd tett még egy adag feladatsort. - Itt van, old meg ezt!

Felsóhajtottál, majd elvetted a papírokat. 

- Sehun-ssi, még mindig meleg vagy? - kérdezted véletlenszerűen, miután ittál egy kortyot a kávédból, és folytattad a feladatokat.

Hallottad, ahogy nevet, mire rá pillantottál.

- Mi van, ha már nem vagyok meleg? Örülnél neki?

- Persze! - kiáltottál fel öntudatlanul, miközben összecsaptad a tenyered, de amint észrevetted, hogy mit mondtál, becsuktad a szád és visszatértél a feladatokhoz.

Sehun elmosolyodott.

- Akkor... már nem vagyok meleg - jelentette ki egyszerűen.

Megálltál, és rá néztél

- Mi az? - kérdezte.

Elnevetted magad, majd játékosan megütötted a karját.

- Ne viccelődj, Sehun-ssi!

A nagy nevetés közepette felborítottad a kávéscsészét, s annak tartalma egyenesen Sehunra ömlött.

- Ah! - nyögött fel, miközben elhúzódott az asztaltól, és gyorsan lekapta az ingét.

- Ó, istenen, sajnálom - kértél bocsánatot, ahogy elővettél egy zsebkendőt a fiókból.

Azonnal oda mentél hozzá, és megtörölted a mellkasát a zsebkendővel. Amint megláttad meztelen felsőtestét, a szó is beléd rekedt. Nagyot nyeltél, és odaadtad neki a kendőt.

- T-töröld meg magad - mondtad, mielőtt visszamentél a helyedre. Sehun somolygott, ahogy visszatolta a székét melléd. Teljes testével feléd fordult, keresztbe tette a lábait, és az íróasztalra könyökölt.

- Azt akarom, hogy te csináld.

- A feladatokat csinálom, úgyhogy csináld magadnak - mondtad, miközben a papírodra koncentráltál.

- De a te hibád - érvelt Sehun, de figyelmen kívül hagytad. Hirtelen elvette a tollad, mire rámeredtél.

- Yah! Add vissza! - kiabáltál, és próbáltad elvenni tőle.

- Vedd el, ha tudod - húzta az agyad, és olyan magasra emelte a kezét, ahova nem értél fel. Felálltál a székre és úgy próbálkoztál tovább. A háta mögé dugta az íróeszközt, így szinte megölted, ahogy el akartad venni tőle. - Ölelgetsz? - mondta hirtelen, s csak akkor vetted észre a pozíciótokat. Elvigyorodott, amikor elhúzódtál, és visszaültél a helyedre.

- Csak tisztíts le, és vissza adom a tollad - mondta, de nem figyeltél rá. - Miért nem nézel rám? - kérdezte, ahogy leült veled szembe, de ismét ignoráltad. - Tudom, hogy ez így elég furcsa, mert én magam sem tudom elfogadni, de mivel már nem először történik velem, ezért elmondom: Akaratom ellenére is állandóan felizgatsz.

---

Ez az eddigi leghosszabb fejezet, amit fordítottam, és megint tele van izgalommal, illetve néhány jövőbeni történésre utaló jellel. Kíváncsi vagyok rá jötttök-e, mi az. Minél többen írtok véleményt, anál hamarabb hozom a következőt :P Azt hiszem, lehet miről írni, úgyhogy hadd halljam a véleményeket :P

Sehun booty, mert ezzel nem lehet betelni. 

VALAKI NEM SEGÍTENE NEKI BETŰRNI AZT AZ INGET?

vagy nekem kell ezt is?

Napi Sehun adag :P

16. Jealousy? - Féltékenység?

FÉLTÉKENYSÉG?

Megrántottad a vállad, miközben az ajtót figyelted.

- Egyáltalán miért dühös emiatt? - vakartad a fejed, majd Sehun után szaladtál.
- Seonsaengnim! - kiáltottál, ahogy a lépcső felé futottál, és megragadtad az inge szegélyét megállásra késztetve.
- Meg tudom magyarázni - mondtad, de Sehun rád sem nézett. Nagyot nyeltél, mielőtt folytattad: - B-beszéljük meg kint!

Erre a professzorod sóhajtott egyet. Magad sem tudtad, miért, de nyugtalan és ideges voltál előtte. Úgy érezted, mintha védőbeszédet mondanál a dolgozatodért. Megköszörülted a torkod, és vettél egy nagy levegőt. Sehunra néztél, aki továbbra sem figyelt rád, szemei valahol máshol kalandoztak, miközben kezét keresztbe tette mellkasa előtt.

- Nos...

- Ne nagyon pazarold az időm, mert még kocogni is kell az óránk előtt.

- Épp mondani akartam! - emelted fel a hangod, mire Sehun rád nézett.

- Kiabálsz velem?

A szemeid tágra nyíltak.

- N-nem - ráztad a fejed, és próbáltad visszafogni magad. - A-a csomag... - kezdted. - Igazad volt. Tényleg az udvarlóm küldte.

- Udvarló?

Nyeltél, majd bólintottál egyet.

- Még csak nem is a barátod, és már randizgatsz vele?  - kérdezte kissé felháborodva.

- Nem erről van szó, huh! - nyafogtál. - Hadd magyarázzam el, oké?

Sehun sóhajtott, majd elkapta rólad a tekintetét.

- Kris felhívott ma reggel - mondtad, és észrevetted, hogy abban a pillanatban, amint kimondtad Kris nevét Sehun azonnal visszafordította a fejét feléd. - Tényleg ennyire tetszik neked Kris, hogy még a füled is belebizsereg, ha meghallod a nevét? - szinte kiabáltál, mire Sehun ismét elfordult tőled.

- Ha nem kapok magyarázatot, akkor inkább megyek kocogni és megkeresem a nővéred, hogy...

- Kris mondta, hogy kaptam egy csomagot. Aztán megtudtam, hogy az udvarlóm küldte, ezért felhívtam. Azt mondta, hogy ajándék, és ha nem akarok elfogadni, akkor azt kell tennem, ami szükségszerű ahhoz, hogy haza tudjak jönni el tudjam intézni.

- Végül elmentél vele ebédelni. Ez az, amit mondani akarsz?

Bólintottál.

Sehun megrántotta a vállát, aztán megrázta a fejét. Visszaakart menni a házba, amikor megfogtad a karját mindkét kezeddel.

- E-ez része volt a tervének.

- És te bedőltél neki? - nézett rád.

- De csak most az egyszer egyeztem bele és ezt neki is mondtam.

- És azt hiszed, hogy ezzel meg tudtad győzni? Ha egyszer beleegyeztél, kihasználja majd a lehetőséget és megkér többször is, amíg végül...

- Miért viselkedsz úgy, mintha olyan sokat tudnál a férfiakról, miközben meleg vagy? - kiabáltál, és ez alkalommal képtelen voltál visszafogni magad. - Egyáltalán, miért próbálom megmagyarázni neked, amikor nem is vagyok köteles magyarázkodni egy professzornak. Mégrosszab; egy melegnek, aki sosem fogja megérteni egy fiatal és tapasztalatlan lány érzéseit. Egy melegnek, akiről azt hittem, hogy igazi férfi, akivel talán... Elhallgattál, ahogy érezted a forró könnyeket a szemedben, miközben egymásra néztetek Sehunnal.

Vettél néhány mély levegőt, majd önelégült mosolyra húztad a szád.

- Rendben. Mondd csak el a nővéremnek.!Nem érdekel! Most menj és kocogj, hogy időben folytathassuk az órát és befejezhessük ezt az átkozott napot! - félre lökted Sehunt, és visszamentél a házba, míg ő továbbra is bámult maga elé.

---

- Nem hiányzott sok, hogy lebukjunk. Légy hálás, amiért ilyen okos vagyok - mondta Luhan, ahogy elterült a kanapén. Kai éppen tejet ivott, miközben unokatestvérét figyelte.

- Tudod, ez a fekete hajszín és frizura tökéletesen passzol hozzád - gúnyolódott Kai, mire Luhan mérgesen nézett rá.

- Ne szórakozz velem! Amint visszakaptam Sehunt, visszafestem szőkére.

- Ezzel a hajjal legalább úgy nézel ki, mint egy igazi férfi - mosolygott Kai.

- És ezt rohadtul utálom! - kiabált, mielőtt utoljára Jonginre pillantott, és elviharzott.

- Hé! Neked kellene hálásnak lenned, amiért vettem neked egy új kocsit, hogy segítsek visszahódítani a meleg barátodat. És ne felejtsd el, hogy ma egész este Hyorival kell beszélgetned! - kiabált utána Kai, majd elnevette magát és újabbat kortyolt a tejéből.

---

Sehun elment kocogni, míg te a szobádban voltál, amikor te telefonod megcsörrent. Megragadtad a táskád és kiszedted a mobilod belőle, amivel együtt a szexuális felvilágosító órán kapott óvszer is előkerült. Nem fordítottál rá túl nagy figyelmet, mert láttad, hogy Lulu hív. Még csak hat óra húsz körül járt az idő, legalább egy félóra volt az külön óra kezdetéig, ezért felvetted a telefont.

- Yoboseyo?

- Szia, édesem - szólt bele a telefonba Lulu, miközben megforgatta a szemeit.

- Yah! Ne hívj így! Ez undorító!

- Ja! Szerintem is - mondta komoly hangon.

Összeráncoltad a szemöldököd, és nem igazán tudtál reagálni.

- Ú-úgy értem... a Cupido sokkal jobb! Igaz? - mentette magát Luhan.

- Nos... ez sokkal egyedibb, úgyhogy igen - gondolkodtál, majd elnevetted magad.

- Kérdezhetek valamit?

- Mit? - érdeklődtél.

- Milyen érzés?

- Micsoda?

- Ez, ami köztünk van.

- Mire gondolsz? - húztad fel az egyik szemöldököd.

- Ugyan, Hyori-ssi! Tudod, hogy mire gondolok. Azt mondtad, hogy mindig visszautasítod azokat a fiúkat, akik udvarolni próbálnak neked. Szóval kérdezem: milyen érzés, amikor valaki ilyen sokat foglalkozik veled? Hogy veled legyen? Hogy hallja a hangod? Hogy magába bolondítson. Nem ez az első alkalom, hogy valaki ilyen őrült dolgokat tesz érted? Elvisz kora reggel az iskolába, gondot okoz otthon, hogy kicsalogasson ebédre, virágot visz neked minden délután, mielőtt haza hoz. És tudod, hogy mi a leőrültebb? Pontosan 25 órája volt, hogy bemutatkoztam neked és bevallottam az érzéseim.

Egy hang sem jött ki a torkodon, miközben visszafojtott levegővel hallgattad az udvarlód szavait. Vettél egy mély lélegzetet, és a szemben lévő tükörbe néztél.  A szíved gyorsan vert, az arcod felforrósodott.

- Hyori-ssi, kérlek, mondj valamit... mert kezdem magam kényelmetlenül érezni.

- Nos... N-nem tudom, mit mondhatnék - suttogtad, majd nyeltél egyet.

- Akkor hadd adjak választási lehetőséget: tetszik vagy nem tetszik?

- Oké, umm, hadd mondjam azt, hogy...

- Csak vála..

- Ideges leszek, amikor körülöttem vagy.

Luhant kissé lesokkolta , amit mondtál.

- I-ideges? Ideges vagy, amikor körülötted vagyok?

- Igen - mondtad szégyenlősen. - Olyan mintha valami furcsa dolog történne, amikor veled vagyok, de aztán mindig... - elhallgattál.

- Mindig mi? - türelmetlenkedett Luhan,  és elterült az ágyán, ahogy egyre érdekesebbnek találta a beszélgetést.

Nyeltél egy nagyot.

- Mindig megdo... - beléd fagyott a szó, mikor Sehun lépett be a szobába haját szárítva egy törülközővel, miközben néhány könyvet és papírt tartott a kezében.

- Megdo... mi? - kérdezte Luhan válaszra várva.

- Um, visszahívlak később - mondtad, mielőtt leraktad a telefont.

- Várj! Hyori-ssi... -  pislogott Luhan a telefonjára, majd csettintett egyet a nyelvével. Végül úgy döntött inkább ír egy üzenetet. Várni fogok a hívásodra, Hyori-ssi. Gyorsan elküldte, aztán elfeküdt az ágyán, és a csillárt kezdte bámulni, miközben felhúzta az egyik szemöldökét. Vajon mit akart mondani, gondolkodott, ahogy a kíváncsiság gyötörte.


Megköszörülted a torkod, mielőtt felálltál az ágyról.

- Hányszor mondjam még, hogy kopogj, ha bejössz a szobámba - mondtad, ahogy Sehunra néztél.

- Miért? Szoktam kopogni, amikor bemegyek órát tartani az osztályodba?

Hirtelen megrezzent a telefonod. Ránéztél egy pillanatra, de figyelmen kívül hagytad, és újra Sehunra összepontosítottál.

- Nos, ez nem egy tanterem. Mi van, ha éppen meztelen vagyok, amikor bejössz kopogás nélkül?

Sehun rád pillantott, miután letette a könyveket és a papírokat az íróasztalodra.

- Úgy sem lennél meztelen, amikor tudod, hogy nem sokára kezdődik az óránk. Hacsak nem akarsz elcsábítani egy meleget. - nézett rád komolyan. - Talán még szeretnéd elolvasni a hülye Cupidod üzentét, mielőtt elveszem a telefonod - mondta, majd a telefonodra pillantott.

Szúrós szemekkel néztél rá, majd eltetted a mobilodat.

Sehun épp le akart ülni, amikor észrevette az ágyadon lévő másik dolgot. Felállt és elkerekedett szemekkel sétált oda, majd elvette az óvszert az ágyneműről.

Miután elolvastad Luhan üzentét, hallottad Sehunt, amint előtted állt és majdnem kiabálva kérdezte:

- Ez miért van nálad?!

Felnéztél rá, és láttad a kezében az óvszert. Valamiért féltél és ideges lettél, attól ahogy azokkal az elkerekedett, kíváncsi szemekkel bámult rád. Nyeltél egyet.

- Az..

- Mond meg az igazat! Tényleg csak ebédelni voltál az idióta udvarlóddal?

- Csak nem azt gondolod, hogy szexeltem vele? - sóhajtottál, miközben a telefonodat fogtad.

- Nem gondolom, csak kérdezem, hogy...

- Pedig a kérdésed egészen pontosan ezt jelenti...

- Rendben, akkor honnan van ez az óvszer?

- Te tényleg ilyen hülye vagy?

- Hülye vagyok?! - kérdezte hitetlenkedve Sehun.

- Szexuális felvilágosító professzor vagy, nem?

Összeráncolta a szemöldökét, ahogy először nem értette, mire gondolsz. De amint az íróasztalhoz sétáltál, lenézett a az óvszerre és elgondolkodott az előbb mondottakon. Aztán gondolatban fejbe vágta magát, amikor rájött, hogy valójában a szexuális felvilágosító óra miatt volt nálad.

- Mivel elvesztegettünk öt percet veszekedéssel, itt lenne az ideje elkezdeni, nem? Vagyis csak nekem kell elkezdeni a hülye feladatokat - gúnyolódtál.

Sehun leült a szokásos székére melletted, és letette az óvszert a könyve mellé, mire szét tárt karokkal néztél rá.

- Mi az?

- Kérem az új feladatsort - mondtad unottan.

Sehun eltolta a kezed, majd megszólalt.

- Ma neki kezdünk az órának rendesen, úgyhogy hozd ide a matek füzeted.

- Végre! - Sóhajtottál, megforgattad a szemed, és felálltál, hogy megkeresd a füzeted

Mikor visszaértél vele, Sehun elvette tőled, és gyorsan átfutotta. Láttad, hogy néha megrázza a fejét, ahogy beleolvasgatott, majd végül rád emelte tekintetét.

- Melyik témakört találod a legnehezebbnek? - kérdezte.

- Mindet - válaszoltál.

- Szóval kezdjük akkor az alapoktól? Összevonás és kivonás? - gúnyolódott a professzorod.

- Tégy, ahogy akarsz, Seonsaengnim. - Egyáltalán nem volt most kedved beszélgetni vele.

- Akkor nézzünk pornót? - kérdezte, mire összeráncoltad a szemöldököd.

- Yah! Mi van?

- Azt mondtad, tegyem azt, amit akarok.

Megforgattad a szemed, majd elfordultál, ahogy hallottad Sehunt nevetni.

- Oké, oké, kezdjük akkor a szinusz függvényekkel - mondta, és közelebb húzódott hozzád, hogy elkezdhesse a tanítást.

- Seonsaengnim! - szóltál, miután véget ért az aznap esti óra. Sehun rád nézett, miközben összerendezte a papírokat. - Van egy kérdésem.

- Mi az?

- Ez tulajdonképpen a szexuális felvilágosító órával kapcsolatos - mondtad, és elvetted az óvszert az asztalról. - Meg tudod mondani, hogy miért gyártanak nem-latex óvszereket? Mr. Kim adta, ki ezt házifeladatnak.

Sehun elmosolyodott, ahogy összeszedte az összes holmiját.

- Mindjárt visszajövök. Csak visszateszem ezeket a táskámba.

Bement a szobába, amit még a szobalányok kitakarítottak neki korábban. A nappaliban lévő kanapét használta alvásra, de a szobába pakolta a cuccait, és a külön fürdőszobát használt a tisztálkodásra. Betette a dolgait a táskába, és elővett egyet Luhan óvszerei közül. Elbambult, míg vissza gondolt a napokra, amikor még együtt volt Luhannal. Nem gondolta volna, hogy a barátja gyerekes, féltékeny viselkedése miatt fognak szakítani, úgy, hogy a kapcsolatuk még el sem érte az egy évet. Gyorsan kirázta a gondolatokat a fejéből, mielőtt visszament hozzád a szobába.

Az ágyon feküdtél, amikor Sehun belépett. Becsuktad a szemed mérgedben, amiért már megint elfelejtett kopogni. Ezután felültél, és ránéztél, ő leült az ágyad mellé, letette Luhan óvszerét a paplanra, és elvette a tiédet, hogy elolvassa a csomagot.

- Tehát, ez latexből készült - mondta, mielőtt kivette az óvszert a csomagolásból, majd megfogta Luhanét is. - Míg ez egy nem-latex. - Ezt is kivette a csomagolásból. - Olvasd el ezt - adta oda a csomagot, és ujjával mutatta, hogy hol olvasd.

- Poliu...retán?

- Poliuretán. És ez... - mutatott egy másik szóra.

- Polii... poliizo...

- Poliizoprént - mondta Sehun, ahogy visszatette a csomagolást az ágyra. - Ezek latex alternatívák.

Bólintottál.

- Szóval a kérdésed az... hogy miért gyártanak nem-latex óvszereket, igaz?

Ismét bólintottál.

- Vannak emberek, akik allergiásak a latexre. Tehát, ha allergiásak rá, akkor nyilvánvaló, hogy nem tudnak latexből készült gumit használni. Ezért találtál ki a nem-latex óvszereket.

Megértésedet egy újabb bólintással fejezted ki. Ezután figyelted, ahogy Sehun körbe tekeri az ujját az óvszereddel.

- A másik dolog, amit érdemes tudni a latex és nem-latex gumi különbségéről az ez - mondta, ahogy dörzsölni kezdte a combod az ujja köré tekert óvszerrel. A lábad önkéntelenül is összerezzent a csiklandós érzéstől.

- Mi az?

- E-ez csikis - mondtad kissé szégyenlősen, mire Sehun kuncogott egyet.

- Rendben, akkor próbáld ki ezt, helyette!  - mondta, miközben felbontotta a másikat, és odaadta neked.

Nagy szemekkel pislogtál rá.

- Seonsaengnim! Nekem nincs péniszem...

Erre Sehun hirtelen megpöckölte a homlokod.

- Ahkkk! - nyögtél fel a fájdalmas érzéstől.

- Pabo. Csak próbáld fel az ujjadra.

Szúrós szemekkel néztél rá, míg ő rácsavarta az óvszert az ujjadra.

- És ezt is - mondta, miközben Luhan óvszerét is rátekerte a másik ujjadra. - Most húzd végig mindkettőt itt - nyújtott ki az egyik karját.

Engedelmeskedtél.

- Érzed, Hyori-ah? - kérdezte suttogó hangon, amitől megremegtél, nyeltél egyet, és libabőrős lettél. Egyszerűen kínos volt az egész. - Nos, melyiknek van kevésbé gumi tapintása?

Még egyszer végighúztad őket Sehun karján, és érezted, hogy az egyik sokkal vékonyabb.

- Ez - mondtad, ahogy felemelted az egyik kezed.

Sehun bólintott, és leszedte az óvszert az ujjadról.

- Ez azért van, mert a nem-latex gumik sokkal vékonyabbak, mint a latexből készültek, és így növeli a használó érzékenységét - magyarázta, mire ismételten csak bólintottál.

- Szóval, ha már elég jól ismered a hülye udvarlód...

- Megtennéd, hogy nem hívod így? Nagyon kedves ember! (lol Hyori XD)

Sehun megforgatta a szemét.

- Rendben... Szóval, ha már elég jól ismered a kedves, nagyszerű és elképesztő udvarlódat, és mikor mér együtt jártok egy ideje, mond meg neki, hogy viseljen latex óvszert, ha biztonságos szexet akartok, de ha esetleg allergiás rá, vagy élvezhetőbb szexet szeretne, akkor mond, hogy vegyen nem-latexből készült óvszert. Arasseo? - Összeszűkítetted a szemed, mielőtt megütötted a karját.

- Ez meg sem fordult a fejemben.

Sehun önelégült mosolyra húzta a száját.

- Persze, hogy nem! Miért is fantáziálnál ilyet az udvarlódról, ha nem én vagyok az?

- Yah! - kiabáltál, mire Sehun elnevette magát.

- Várj! Van még egy kérdésem! - mondtad. - Miért van nálad nem-latex óvszer?

Sehun lenézett Luhan óvszerére.

- Oh... Mert a tulajdonosa ennek... allergiás a latexre.

- De ez a tiéd, nem?

- Mondtam már, hogy nem az enyém, én nem használok óvszert!

- A-akkor... a barátod-é?

Sehun ismét lepillantott.

- Az ex-barátomé - mondta.

Összeráncoltad a szemöldököd.

- Sz-szakítottatok? M-miért? - kérdezted elhűlve.

- Ne beszéljünk erről, kérlek - mondta, mire válaszképpen csak bólintottál.

---

Luhan egyfolytában a telefonja óráját nézte. Aish! Már kilenc harminc. Miért nem hívott még? - nyöszörgött magának.

Hirtelen kopogás zavarta meg.

- Luhan? - Kai volt.

- Mi van?

- Még mindig ébren vagy?

- Szerinted? - kérdezte szarkasztikusan, ahogy megforgatta a szemét.

- Csinálsz valami fontosat, amiért ilyen sokáig fennmaradsz? Szokatlan tőled, hogy fél kilenc után ébren vagy - mondta Kai, és Luhan csak ekkora vette észre, hogy már tényleg későre jár. A telefonjára pillantott.

Igaza van! Miért maradok fel ilyen sokáig annak a ribancnak a hívására várva?! - mondta, mielőtt eldobta a telefonját.

---

- Seonsaengnim - szóltál Sehunnak, mire ő rád nézett. - Én... sajnálom, ha megbántottalak azzal, amit korábban mondtam. 

- Felejtsd el - bólintott a professzorod. 

- És sajnálom, hogy hazudtam. Tudtam, hogy nem írtad volna alá, ha azt mondom, hogy az iskolán kívül fogok ebédelni. 

Sehun rád mosolygott. 

- Aláírtam volna, ha csak annyit mondasz, hogy kint ebédelsz. De ha a teljes igazat mondtad volna, hogy a hü... úgy értem, hogy az udvarlóddal ebédelsz, akkor azt hiszem, igazad van. Nem írtam volna alá. 

Ettől teljesen ledöbbentél, egy árva hang sem jött ki a torkodon. 

Sehun vett egy mély levegőt, majd felállt.

- Jó éjszakát, Hyori-ah. Holnap találkozunk - mondta, és elrakta Luhan óvszerét, mielőtt kiment. 

---

WOOOOW SEHUNA FÉLTÉKENY WOWOWOWOW. ÉS MICSODA ELŐADÁST TARTOTT AZ ÓVSZEREKRŐL xD

Most nem hozok vicces gifeket, mert el kell mennem nem sokára, és csak holnap reggel érek haza. Ha nem leszek nagyon fáradt, akkor holnap hozom a következőt. És mivel megint egy ilyen hosszú fejezetet hoztam, ezért szeretném, ha sokan leírnátok a véleményeteket. Olyan jókat nevetek rajtuk. Legyen ez a fizetségem ma, amiért egy délelőtt alatt összehoztam ezt, hogy ma sem maradjatok fejezet nélkül :P Köszönöm!!